Fejezet

 1 1 |               az elõbbinek látása azon szomorú gondolatot ébreszté benned,
 2 2 |             boldog nem gyanítá még: mi szomorú anyátlanul állni e világon;
 3 2 |              elvei által lekötve, azon szomorú helyzetben látá magát, nem
 4 6 |               hosszabbíttatott meg? Ha szomorú vagy, s magad sem tudod,
 5 8 |            ebéd vége felé egészen azon szomorú gondolatoknak engedé át
 6 9 |                   Igen - sóhajta közbe szomorú képpel a fõjegyzõ -, ha
 7 11|             elõtt, midõn minden sértés szomorú következményeket szülhet,
 8 12|           általános romlottságot, s ez szomorú; de mi kisebb emberek, kik
 9 12|               azok közé tartozott, kik szomorú tapasztalások iskolájában
10 15|                világ oly gonosz! Annyi szomorú tapasztalásokat teszünk
11 16|                mégsem vontad ki az egy szomorú oktatást, melyet benne találhatunk.~-
12 17|         szobában, néha, midõn ifjú ura szomorú képét látá, rosszkedvûen
13 17|             egy homályos novemberi nap szomorú gyászkíséretével a legvígabbat
14 17|          elmosolyodott, de arca elõbbi szomorú kifejezését vevé fel, midõn
15 17|        elküldetésével végzõdik, s azon szomorú tapasztalások elsejét képezi,
16 17|             volna!” - szólt magában, s szomorú gondolatokba merült, melyekbõl
17 18|             állásán kívül még vidékünk szomorú jellemének tulajdonítható.
18 18|             látunk, a szív akaratlanul szomorú sejdítésekkel telik el.~
19 20|               avval vigasztalá magát s szomorú társát. Igaz, jó három órája,
20 20|                felszálltak, s az erdõt szomorú hangjaikkal tölték el. -
21 21|             barátok elváltak. A gulyás szomorú gondolatokba elmerülve lovaihoz,
22 21|         lelkének visszaadák nyugalmát. Szomorú vala e nyugalom, minõ azé,
23 21|               a cigány, miután még egy szomorú tekintetet vetett a szín
24 22|            fölkereste, az elsõk, kik a szomorú dráma személyei közül Kislakon
25 22|                fog, ha e jelen eljárás szomorú végéig folytattatnék.~-
26 23|             ropogó tüzét nézve, szinte szomorú gondolatokba mélyedett -,
27 24|                ringatá karjai között s szomorú gondolataiba merülve nem
28 25| beleegyezésének megtagadása által azon szomorú kénytelenségbe, hogy éltem
29 30|            pillanatig megértettem. Oly szomorú édes szemeket csinált rám,
30 31|             Vándory nyugodtan. - Bármi szomorú legyen az állapot, melyben
31 32|               kedveseink körét életünk szomorú pillanatainak egyikében
32 32|              utasnak - ha gondoláján a szomorú híd alatt, melyen a velencei
33 33|                fejét kezére támasztva, szomorú gondolatokba mélyedett.~
34 33|        meggyalázott nevét hagyhatja?~E szomorú gondolatokból Tengelyit
35 33|                mi mindössze is nem oly szomorú életet élünk, mint sokan
36 34|         magányosan találja magát, azon szomorú meggyõzõdésre jut: hogy
37 34|               égõ gyertyákra meresztve szomorú gondolatokba mélyedett,
38 34|       lehetõséget, mely által Tengelyi szomorú helyzetébõl megmenekülhet;
39 36|               midõn mûvemet alkotom, a szomorú valót elfelejthetném, s
40 36|              énekek hallatszottak, s a szomorú kar, mely mintegy a föld
41 36|              volt e tömlöcben, kinek e szomorú lakhelyt csak sírjával lehete
42 37|           szegény regényírók vagyunk a szomorú kénytelenségben, személyeink
43 38|                 ha kisdede arcain azon szomorú kifejezést vevé észre, mely
44 38|                lenne a szegény gyermek szomorú? - A nyugtalan életmód,
45 39|                nem fogok.” Viola ismét szomorú gondolatokba merülve folytatá
46 39|                annyiszor átszáguldott.~Szomorú ábrándjaiból Violát lódobogás
47 39|               Az öreg Tengelyi eleinte szomorú volt. Oly szerencsétlenség,
48 39|               Tisza partjain sok víg s szomorú napot töltöttem, s hová,