Fejezet

 1 1 |               Peti cigány, és...~- Nem fogom tûrni, hogy valaki által
 2 2 |              leírásával olvasóimat nem fogom fárasztani. Tengelyi kész
 3 3 |      gondoskodnak, én éltem végeig meg fogom hálálni - de...~- Hisz tudom,
 4 4 |              ég megáldott, kapumat nem fogom elzárni felebarátom elõtt.~-
 5 6 |            gondolod, hogy Vilmát látni fogom? - szóla Ákos, visszatartva
 6 14|            Ákos álla a tûzhelynél.~Nem fogom én azt, mit Vilma e pillanatban
 7 16|             hogy kívánatát teljesíteni fogom, és most! Leányom becsülete!
 8 16|              száz esztendeig élek, sem fogom feledni a képet, mellyel
 9 16|                alatt ülve mégis áldani fogom istenemet, hogy felesége
10 16|               is mehetnének. Én vissza fogom kapni nemességemet s leányom
11 21|     bevilágítva a kunyhóba nézett.~Nem fogom leírni a látványt, mely
12 21|            félj, én elmegyek; nem soká fogom lábaimnak hasznát venni
13 22|               teins úrnak mindjárt meg fogom magyarázni, még fiatal s
14 22|                 Völgyesy érzelmeit nem fogom leírni.~- De mit használ
15 22|               és tudta, hogy én is meg fogom akadályozhatni, s csak nekem
16 22|          gazdaságomat elhanyagolni nem fogom.~- Isten mentsen meg - mondá
17 22|              mondám, szerkesztetni nem fogom.~Kislaky e nyilatkozat által
18 22|    irományokban nem áll semmi, s én el fogom feledni.~- Méltóságos uram! -
19 22|           bírói eljárásnak tartani nem fogom, hogy benne soha mást erõszaknál
20 22|           leláncolt férjéhez jött, nem fogom leírni. A szerencsétlenek
21 24|          melyet Kálmán itt talált, nem fogom leírni, olvasóim ismerik
22 25|                 de asszony létemre nem fogom annyira elnyomni kíváncsiságomat,
23 25|             elpirult. - Ne féljen, nem fogom leírni ez érzeményt, úgy
24 25|                továbbra halasztani nem fogom, s azért kérem megegyezését.~
25 25|       mindenben tanácsait követném, ki fogom elégíthetni? S e Tantalus
26 25|             átkozni, rossz fiú. Én nem fogom tûrni, hogy a név, melyet
27 25|               elfojtá szavát.~- Én nem fogom tûrni, hogy menyem egy falusi
28 26|             emelkedett apjához?... nem fogom elhatározni; bizonyos csak
29 26|         emelkedhettem, hol magamat jól fogom érezni... s ím, tekintetes
30 26|        szemtelen kívánatát teljesíteni fogom? - mondá Rétyné a legnagyobb
31 26|            igyekszik; ez aggodalmat el fogom oszlatni, miután az irományok
32 27|             lehet.~- De én rossz néven fogom venni - vága közbe az elõbbi -,
33 28|             Tengelyit nevezte... s ezt fogom mondani a végsõ ítéletig.~-
34 29|              követve jöttek idáig.~Nem fogom leírni az érzeményt, mely
35 30|              meg fogjuk vizsgálni, meg fogom vizsgálni magam, hogy az
36 31|              fakadva - én férjemet nem fogom elhagyni végsõ nyomorúságában.~-
37 31|                anyja mellett látá, nem fogom leírni. - Az istenért, mi
38 31|             eddig viseltetett; örömmel fogom látni közöttök; most megbocsát,
39 32|              azt helyreállíthatám, nem fogom soha engedni egyesülésteket.~
40 34|                hogy apám örökségét meg fogom osztani veled. Az egész
41 34|               mondta, hogy testvéremet fogom találni. Felhagytam a magántanítással,
42 34|              találkozását, s én áldani fogom istenemet, ha tõled igazságtalanságomért
43 35|             nem vagyok gonosztevõ, nem fogom azt soha tenni oly eszközökkel,
44 36|              lemondott reményérõl. Nem fogom leírni az érzelmeket, melyek
45 37|                kiadni rendeltetik.~Nem fogom olvasóimat több jegyzõkönyvi
46 37|              pillanatban eltölték, nem fogom leírni. Vannak szörnyek,
47 38|         melyekkel a beteget ápolá, nem fogom leírni; csak, ki anyát ily
48 38| szerencsétlenségbe kevertem; ettõl meg fogom menteni. Oh, de Zsuzsimból