Fejezet

 1 1 |         barátom, be boldogok ezek!~- Ami engem illet - ismétlé Vándory -,
 2 2 |            ajándék által megsérteni; ami pedig befolyását illeti,
 3 3 |              kívánt, kezében lesz.~- Ami az inskripciót illeti -
 4 4 |     elszedték; telke parlagon hever, ami egyéb vagyonából megmaradt,
 5 7 |           hasonlóbbakká teszi, s ha, ami néha mégis megtörténhetik,
 6 7 |        ellensége lett volna, mint õ, ami pedig a népképviseletet
 7 8 |           mint Hegel hiszi - minden, ami van, az jó, legalább minden,
 8 8 |              az jó, legalább minden, ami való, közönségesen valószínû
 9 9 |           mondtam én - liberális, és ami még rosszabb, olyan, ki
10 9 |             bizony rosszul állunk.~- Ami engem illet - válaszolt
11 9 |              midõn e szavakkal: „már ami jelen helyzetünket illeti”,
12 10|           kívül, mit tõle kívánok, s ami éppen hatalmában áll.~-
13 11|       ritkábbak-e még azok, kik azt, ami kedvök szerint történt,
14 11|        veszté - s most hallgasson.~- Ami sok, sok; fogja az úr pénzét,
15 12|              ezt rossz néven venném. Ami belsõ becsünket illeti,
16 12|        félreérti célomat, higgye el, ami a pártok állását illeti,
17 14|          terhe alatt lesüllyedett, s ami keblét tölti, több, mint
18 14|             isten áldja meg érte, de ami meggyõzõdésével össze nem
19 15|         Sóskutyra nem is bízathatik; ami pedig a jobb oldalt illeti,
20 16|      nyugodtan, szólni fogok vele. S ami leánya becsületét illeti,
21 16|            Vándory mindent elmondva, ami, mint hivék, bánatát vigasztalhatá,
22 17| külföldiekben kevesebbet közöl, mint ami történt, s közönsége nem
23 17|        antropológiát akarám mondani, ami az orvosi tudományhoz mind
24 22|            Pedig ki tagadhatja, hogy ami hiúságunk kielégítését illeti,
25 22|            jut eszembe.~- Ah, amice, ami sok, az sok - mondá Zátonyi
26 22|             tolvajnak neveztessék?~- Ami sok, sok - szóla végre Zátonyi
27 22|             egyebet, amit mondott, s ami nem e tárgyhoz tartozik,
28 22|             tenne szerencsétlenné.~- Ami megvan, az megvan - szólt
29 23|              felé indult -, mindent, ami zajt üthetne, kerülnünk
30 23|         úgyhogy inspekcióra nem jön, ami nem nehéz dolog, s mint
31 23|       fogja-e valaha megbocsátani!~- Ami azt illeti - szólt Kálmán
32 23|           kegyelmeket nem kívánok, s ami Etelkát illeti, e sorokból
33 24|       megrészegednék.~- Már barátom, ami sok, sok - mondá Kálmán -,
34 25|         valamit határozni lehetne.~- Ami engem illet, kire nézve
35 25|            ez minden, mit igénylünk; ami még hibáznék, azt ifjú képzetünk
36 25|              valaha megegyezünk...~- Ami nagysádat illeti - szólt
37 27|             hangon kezde beszélni.~- Ami sok, sok! - mondá rikácsoló
38 30|           intés után megjegyzé, hogy ami korát illeti, õ keresztlevelét
39 30|            nem mondhat, hogy azonban ami saját meg gyõzõdését illeti,
40 30|        miként jöhetett ez ide?~- Már ami engem illet - válaszolt
41 31|            minden tisztába jõ, úgyis ami a nemesi kiváltságot illeti,
42 31|          orgazdaságra használta fel?~Ami Tengelyinek ezen vádját
43 35|                szólt Völgyesy.~- No, ami a cigányt illeti - vágott
44 35|        kezére kerül, felakasztják.~- Ami azt illeti - mondá Völgyesy -,
45 36|      legalább honunkban állíttatott. Ami ennyi elnyomás után lelkében
46 37|        fuvaroshoz visszafut, eléri - ami annyival könnyebb volt,
47 38|              azt mindenik tudja már; ami iránt kérdez, arra senki
48 39|        vagyok oka, hogy azzá lettem, ami utolsó idõben voltam; bocsássa