1-500 | 501-1000 | 1001-1278
Fejezet
501 17| válaszolt Kálmán nevetve -, de én azt se foghatom fel tulajdonképpen,
502 17| járatos az orvosi tudományban, de ez magában igen világos
503 17| hideglelést meggyógyítsuk.~- De honnan van, hogy mikor isten
504 17| dolgokról szólni nehéz; de azt csak nem fogja tagadni
505 17| lányokhoz jár.~Ákos hallgatott, de arcai égtek. - Nincs okod
506 17| asszony, mindig enyelegve, de úgy, hogy idegen is észrevehette
507 17| kegyesebb, mint gondoltam, de végre ez anyjának gondja,
508 17| támaszkodhatik, mint én, de reám számolhat.~- Hisz azt
509 17| szólt Ákos, fejét rázva. - De ha az irományok Violánál
510 18| egyebek, mint szomorúak; de nálok régen vígabb szavak
511 18| ember fejszéje alatt eltûnt, de helyette csak pusztaságot
512 18| dobogó szívvel fordult meg, de a lovas Kálmán vala, ki
513 18| szólíttaték. A hang ismerõs vala, de nem annyira, hogy elsõ pillanatban
514 18| láttam, mióta Porvárra ment, de a kovács, ki kendet ûzõbe
515 18| bámulva kettõzteté lépteit; de már sötétedni kezde, mikor
516 18| jókor nem jövök, elfogják.~- De az istenért, mi történt? -
517 18| történik, felakasztom magam, de csak miután Cifrát izmokra
518 18| Cifrát izmokra téptem.~- De mi történt? az istenért,
519 18| hogy a fõispán hazaküldte. De átkozott én magam is. Hogy
520 18| nincs jobb lova senkinek. De ki is gondolta volna, hogy
521 18| kutyának mindent elmondok. De - kiálta föl, midõn baltáját
522 19| fordíthatlanokká teszi. De szerény író létemre, egyszerû
523 19| ékességeit - csak irigyelhetem, de példájok követésére nem
524 19| megvallja, hogy ott nem volt; de említsd csak Párizst, Rómát,
525 19| tudják, mit jelentenek; de csak menjünk pár századdal
526 19| örömtelen hely egész éven át, de csak vasárnapon, ez áldott
527 19| zsindelyeztetett még be, de miután a fõbíró ismét három
528 19| legboldogabb országának); - de hogy az is boldog állapot,
529 19| mindenkirõl mondhatunk hazánkban. De ha a szabad mozoghatás magyar
530 19| két elsõ fogát törte ki, de egyszerre szomorúságának
531 19| elviheti, haj! haj! haj!~De ámbár szava mindig erõsebbé
532 19| a szólóra emelé szemeit, de az ének csak még hangosabbá
533 19| fõispánunk se jobb a többinél. De sebaj! õ parancsol, s az
534 19| maga hatásköre.~- Igen, de éjjel mégse kellene kiküldeni
535 19| Krivér, és...~- Tudom, tudom, de az istenért, szóljunk hát
536 19| válaszolt Nyúzó méltósággal.~- De mikor mondom, hogy holnapig
537 19| pandúrokat elküldhetjük.~- De miért nem mondád ezt mindjárt? -
538 19| bajunkra lenne.~- Igazság, de ha Cifra rászed, s az egész
539 19| El, te itt maradhatsz.~- De mit csinálhatsz nálam nélkül?~-
540 20| azalatt pipáját félretevé, de az utolsó élvezet után,
541 20| az ember. Én kiszállok.~- De ha kiszállsz, holnapig nem
542 20| Igen - mondá a másik -, de reumatizmusom... tudod,
543 20| fõbíró -, nõtelen ember vagy; de lám, én! feleségem s négy
544 20| bizonyos tekintetben igaz; de végre mit bizonyít egyebet
545 20| lovat lát, elhalaványul, de a pestises betegnek puszta
546 20| erdõhöz, mint István tanyája. De a szolgabíró - kirõl Peti
547 20| versenyt. A lovak úgy mentek, de úgy... István nem tudta,
548 20| gulyás. - Monddsza, Zsuzsi, de igaz lelkedre mondd, mentél-e
549 20| úgy ránézve egész pompa, de ha bajba jön rossz úton,
550 20| tart. Mit mondasz, Peti?~De Peti nem szólt, nem felelt
551 20| átkozott köd ne lenne... de, az erdõ szélén több magas
552 20| ülj le itt, s várj meg.~- De visszajöttök? nem mentek
553 20| nem ápolva emberek által, de a természet egész pompájában
554 20| jövedelmezõbbek lesznek, de szebbek bizonyosan nem,
555 20| által koromfeketévé vált, de ámbár a kunyhónak kéménye
556 20| szenvedéseit megérthesse. De ha a költõtõl, ki nemes
557 20| öndicsõségére kevesebbet, de embertársainak hasznára
558 20| ily suhancra nézhet.~- De mikor mindig tréfálsz -
559 20| nem vevék, nem figyelt, de most szinte felkelt hordójáról.~-
560 20| ember mindig bajba kever.~- De mikor éhes vagyok - szóla
561 20| hadd töltse kedvét.~- Igen, de már most is részeg - válaszolt
562 20| eltûntek fátyola alatt; de a boldogságot, melyet a
563 20| jaj annak, ki elõmbe jõ. De ti, kiket nem bántottam
564 20| talán Peti s a gulyás; de azok hogy jõnek Sz.-Vilmos
565 20| paraszt az ajtó felé rohantak, de mielõtt fejszéik még a deszkákat
566 20| mozdulatait kormányozta, de magát a golyók körén kívül
567 20| felsikoltott s összerogyott. De mielõtt a kommisszárius
568 20| kiáltott a kommisszárius. De kik parancsát követheték,
569 20| biztatni meg nem szûnt; de tántoríthatlan vezér létére
570 20| pipát emelé fel.~- Verd ki, de jól, te gazember - mondá
571 20| míg feldsert találunk.~- De mikor én mondom, hogy meg
572 20| éppen most kapott sebet, de hát maradjanak vissza azok,
573 20| így kiáltoza a fa megül, de mindenki helyén maradt;
574 20| nemesember, ez se megy.~- De hát a parasztok hol vannak?~-
575 20| feltartani merészségét, de az erõs italnak nem volt
576 20| tudja, talán elillanhat - de akkor szemei öreg pajtására
577 20| miként emelkedik melle.~- De meg fog halni, ugyebár?
578 20| mondd ezt bíráidnak. De mi ez? - kiáltá egyszerre
579 20| az akasztófához vezetni. De most teheti-e ezt? Tengelyi
580 20| reményökben megcsalattak, de félelem nélkül közelgtek
581 20| kezében nem vala fegyver, de a félelem, melyben neve
582 20| talán még megszabadulhatna. De Viola nem gondolt többé
583 20| Messze felnyitá szemeit, de nem látott, hosszú lélegzetekben
584 20| kommisszárius vissza.~- Igen, de ha még puskapor lenne a
585 20| hogy egyszerre sül el. De csak maradjon a teins úr
586 20| s így értek a parthoz. - De a zaj újra kezdõdött, ismét
587 20| visszatartották. Térdre veté magát, de lelkét csak egy gondolat
588 21| üldözõinek kezeibe került; de õ üdvösségét adta volna,
589 21| legalább nem szenved többé.~- De mikor már mondom, hogy Viola
590 21| szenvedõt látott, õ nem sírt, de segített; õ nem halványult,
591 21| dõlt követõi karjai közé. De e gyengeség pillanatai elmúltak;
592 21| itt - szólt a gulyás -, de látod, ha félig elégett
593 21| egészséges volnál, isten neki, de így! Mikor tanyámon most
594 21| küzdenie többé nem lehet, de nyugalom mégis; s a rab,
595 21| nem éppen benn a házban, de a szín alatt.~- Kikötve? -
596 21| ágyaikban; nekik élete kell. De jerünk, jerünk - folytatá
597 22| vagy taps egekig emel. De csak jöjjön a szükség ideje
598 22| csak magyarázni kellene; de Magyarországnak felsõbbségét
599 22| bálványt ne válasszon magának.~De ha a népszerûségrõl - bármennyire
600 22| fejével, szinte felsóhajtott.~De még nagyobb zavart okozott
601 22| szerencsétlenség érte volna.~- De hát miért jõnek éppen hozzánk? -
602 22| mint a mennyországban.~- De hisz minket a zsiványok
603 22| válaszolt a tiszttartó -, de csak látná nagysád a gulyás
604 22| szólnak, egy ritkán említett, de azért nem kis fontosságú
605 22| szokott szívességével -, de hisz talán ezt a szegény
606 22| s ellentállva - függ.~- De kérem méltsádat - mondá
607 22| mindinkább lelkesedve -, de azért, ha én ott vagyok,
608 22| kegyesség, csupa angyali grácia: de lám, mi férfiak vagyunk,
609 22| kívánom senkinek vesztét, de...~- Tudom, öregem - mondá
610 22| teljesítsd kötelességedet; de gondold meg, egy ember élete
611 22| mondá a másik asszony -, de ki fogja felakasztani hát?~-
612 22| Ennek úgy kell lenni.~- De hátha nem akasztja fel senki? -
613 22| magát, az embert fogni kell; de mikor hallotta valaki, hogy
614 22| nem találkozott?~- Igen, de ha mégis megtörténnék? -
615 22| sértési szándékot keresi, de...~- Sértési szándékot -
616 22| készültségén éppen nem kétkedik, de hogy a jelen leírásból,
617 22| denique a fiatalság... de most vezettessük be a rabot.~-
618 22| válaszolt Völgyesy -, de miként sül ki ezen jelentésbõl,
619 22| kell zsiványnak nevezni, de ez mind nem praktikus dolog.
620 22| sincs. Szavazzunk.~- Igen, de mégis - mondá Kislaky.~-
621 22| megegyeznek - sóhajtott Sóskuty -, de minden szóban, minden betûben
622 22| találna, csak sajnálni lehet. De mondja maga a teins úr...
623 22| közben -, engedjük meg, de ezen Cifra vagy Szentvilmosi
624 22| jelenleg becsületes ember, de egész életén át zsivány
625 22| szándékát elõre közölte. De ha mellõzzük is, mennyire
626 22| puskával mellette elszaladt. De miért jött a tanú Tiszarétre,
627 22| ártana vasra veretni.~- De hol marad akkor a két jólelkû
628 22| tanúságára szükségünk van.~- De ily tanúságra embert csak
629 22| Kislakyhoz fordulva.~- De kérem a teins törvényszéket -
630 22| hogy fáradozása sikertelen, de nem lankadva azért -, ha
631 22| felé emelé szemeit.~- No, de lehetett is akkor lárma -
632 22| akasztjuk fel mindkettõt. De itt jön a rab.~Most az ajtó
633 22| nem mert isten rendelé, de mert embertársai akarták -
634 22| becsületes ember haltam meg; de hogy felakasztatom, azt
635 22| most csupa alázatosság, de csak kerültem volna kezeid
636 22| senki, és halál fia vagyok, de a teins úr nem jól teszi,
637 22| jóindulatát - mondá a rab -, de rajtam nem segít senki.
638 22| vádakat elismerne.~- Igen, de ezen embernek - szóla Völgyesy -
639 22| rajtam segíteni akarnának, de lássák, mind hasztalan.
640 22| érzelmeit nem fogom leírni.~- De mit használ mindez? - folytatá
641 22| mentségemre felhozhatok. De még egy kérésem van a teins
642 22| zsivány, kezét éghez emelve -, de az nem tartozik ide; én
643 22| nagy szüksége van rájok; de a többiek mind csak azt
644 22| felakasztathat, mikor tetszik; de az írásokat ne tagadja el.
645 22| válaszolá, hogy hatalmukban áll, de hogy amit mondott, ismételni
646 22| ideig nem láttam semmit. De a hajdúk meg a parasztok
647 22| melyben valami takarva volt. De - tevé hozzá nevetve, s
648 22| ki akarta hozni magával; de amint elébb mondá, a füst
649 22| hatalmas urak, azt tudom; de én istenem elõtt fogok megjelenni
650 22| gráciával lesz az árvák iránt. De, mert azt kérdezik, mi oka
651 22| gonoszság - szóla remegõ hangon, de mindig mosolyogva -, kíváncsi
652 22| szemközt - mondá megvetéssel -, de csakhogy ez ember maga hazugságainak
653 22| hogy ez teljesen igaz, de hogy Tengelyi nem tudott
654 22| volna, készülj jobban hozzá. De menjünk tovább. Kitõl kaptad
655 22| szóla mosolyogva a kérdõ -, de ha éppen oly bizonyosan
656 22| válaszolt Macskaházy -, de az a másik, ki neked hírt
657 22| zsidó csak maga volt.~- De a zsidó azt mondja, hogy
658 22| sem meg nem változtatta, de sok olyakat vallott, miknek
659 22| bírhat, el ne hagyjak.~- De hisz vannak oly dolgok is,
660 22| fontosak - felelt a jegyzõ.~- De, tisztelt barátom - szólt
661 22| melyben részt nem vennék; de így, csupa vexa miatt, gazdaságomat
662 22| öreg Kislaky nyájasan -, de mikor a jegyzõ úr kinyilatkoztatja,
663 22| fordulva -, ez más volna, de így, mint a dolgok állnak,
664 22| szándékát s jeles tehetségeit, de a többség ellen nem lehet
665 22| rendkívül kevés beszédû vala, de ez alkalomnál kitünteté
666 22| hódol szívesebben, mint õ, de hogy vannak dolgok, melyekre
667 22| vállalom a jegyzõséget, de teins Völgyesy úr most,
668 22| büntetésnek általában véve is, de kettõsen az, hol a vissza
669 22| ezen neheztelni látjuk. De hogy miután eddig nem tudta
670 22| festésével kezdi Iliászát, de mi egy Achilles öt táblabíróhoz
671 22| törvényszék gyilkosokból áll? De tudja-e, hogy az úrnak többé
672 22| szóla megindulás nélkül -, de engedjék meg hogy nem azoknak
673 22| való rab nem volt.~- Igen, de a többi környülállások? -
674 22| fel kellene jegyezni.~- De az irományok kiegészítése? -
675 22| az nem szenved kétséget; de hogy eljárásukat soha bírói
676 22| létemre annyit fáradott értem; de ha könyörülni akar rajtam,
677 22| szerencsétlenek nem szóltak, de midõn a zsiványnak kisfia,
678 22| többiek kimondták ítéletöket, de ha a szavazóknak csak egyike
679 22| magát semmire határozni.~- De kérem alássan - mondá Sóskuty,
680 22| holnap nem szánthatok.~- De a rabnak legalább is három
681 22| teins úrnak adósa vagyok. De nem látom által az ítéletet
682 22| gerjesztett, nyilván ki ne mondja; de Kislaky állandó maradt bizonytalanságában,
683 22| embernek életét megmenthetném; de nem szeghetem meg kötelességemet.~
684 22| Kislaky -, a bírónak nehéz, de szoros kötelességei vannak,
685 22| halál, egy perc s vége van; de nekünk! két gyermekem van,
686 22| Macskaházy éppen beporzott.~- De ha rossz, ha hibás ítélet -
687 22| holnapig maradhatunk itt.~- De kérem - mondá Zsuzsi, mindig
688 23| szinte nem mondanék egyebet. De apád - engedd meg õszinteségemet -
689 23| megragadta, hajlongva sóhajtozik, de bús szavával az ellenkezõ
690 23| félek, néha apámra is illõ. De kérlek, mondd el hát, mi
691 23| mondá Völgyesy keserûen, de nyugodtan -, szíve fájni
692 23| tenni magának gyengeségéért, de meg fog egyezni, vagy hihetõképp
693 23| törvényszék alatt gyanítottam.~- De mit tegyünk? - szólt, mindig
694 23| keverni nem akarhattok.~- De talán mégis, ha lemennék -
695 23| lett volna, arra esküszöm; de most, miután halálra ítéltetett...~-
696 23| statáriumról van szó, ez más dolog, de...~- Persze, persze - mondá
697 23| haragudnának, mint én!~- De hát mily módon akarja kend
698 23| menni recognoscierungra; de majd találunk módot. Ma
699 23| szolgálta, csak tanul valamit. De csengetnek, menjenek a teins
700 23| kenyerérõl gondoskodnia. No ugye, de Kálmán úrfinak jólesnék,
701 23| emberi szívet felderíti, de anélkül, hogy a hatalmas
702 23| ereszteni, annak kutya baja.~- De hogy? miként? szólj!~- Hát
703 23| minden mozdulatát láthassák. De errõl persze nem szóltam
704 23| rabot zár alatt tartják.~- De mit használ ez? - mondá
705 23| lehessen próbálnia erejét. De mikor az embert mindenfelõl
706 23| holnapig - kereshetik.~- De hogy? - kérdé most Völgyesy,
707 23| nem csináltattam volna, de a tiszttartó úrnak kommoditására
708 23| csinálhatunk, amit akarunk.~- Igen, de az õrök? - jegyzé meg Völgyesy. -
709 23| lármát üthet, amennyit akar. De ettõl nem kell félni: a
710 23| adni kisasszonyunkat. Igen, de ha nem szereti? lehetetlen! -
711 23| nyugtalanságot okozni nem volna illõ. De a tiszteletes kívánata Kálmán
712 23| bízatott, vigyáznom kell; de a pelyváskamarába. Az lakattal
713 23| felszólaltak e terv ellen is, de miután megjegyzésök: hogy
714 23| kell: kész az ostobaság. De majd helyre hozom; ha meglátjuk
715 23| Kislakyné felsóhajtott, de nem szólt. A jó asszonynak
716 23| halálának õ maga volt oka. De itt, ha meggondolom, hogy
717 23| szeretve közelítsen hozzá?!~- De ha így veszed a dolgot -
718 23| mint az elnöknek, nekem. De hagyján; mondják, hogy szamár
719 23| mondjanak akármit, én nem bánom, de ha kimegyek házamból s e
720 23| törvényesen lehetetlen; de valamint sokan censurára
721 23| melyet ezen mosolygó arccal, de mély érzelemnek hangjaival
722 23| ha megmentheted.~- Igen, de - szóla közbe az öreg Kislaky,
723 23| másért? - válaszolt Kálmán. - De amint látja, nekünk tervünk
724 23| célod szent s nemes. De mindamellett törvényeink
725 23| válaszolt Kálmán jókedvûen - de hát mi szükséges sikeréhez
726 23| pince- s magtárkulcs!~- De ha mégis megtudják? - mondá
727 23| tettét, szép tett, igaz, de kriminalitás.~- Ne kínozd
728 24| dolog embereket észre hozni; de vannak alkalmak, midõn az
729 24| fiatal gazdájok kívánatát. De a fõbíró, mint szikla, melyen
730 24| használta, hogy azon jó, de közönséges vörös s fehér
731 24| Kálmán helyheztetni kívánná; de a gyûlölt Völgyesynek jelenléte,
732 24| játszásra inté társait, de hasztalan. Minden tárgyak
733 24| válaszolt az öreg, sóhajtva -, de ha az embert úgy szeretik,
734 24| nem volt feleségem. Igen, de miért nem volt feleségem?
735 24| adnám biz én egyetlenegyért. De isten neki! talán azért
736 24| ugyan biztos lépésekkel, de annyival több méltósággal
737 24| Violának felforrt vére, de erõt vett magán, s hallgatott.~-
738 24| oda kerülnek, hova te. De minek ennyi locsogás? -
739 24| fülébe -, ki szólt rólad? de itt ezek az emberek, nézd
740 24| fészerben alvó õrök felébredtek, de nem annyira, hogy teljes
741 24| már-már vállait terhelnék.~De tudjuk, az álomnak nincs
742 24| Borzadva eloltá gyertyáját, de mit ért? A számadások helyét
743 24| Fülei csengeni kezdtek, de mégis tisztán hallá a lépéseket
744 24| kell-e zárnia ajtaját? - de fülei csengnek, mintha egy
745 24| vacsorára bort nem iszik; de e feltételek mind csak a
746 24| felkelt s az ajtó felé ment. De ki képzeli borzadását, midõn
747 24| zárjuk be itt szobájába; de jerünk hamar, mert a rab
748 25| mennyire imádom Etelkát is... de Ákos egyetlen figyermekem,
749 25| Ákosnak parancsolata ellen, de mert gondolá, hogy a hír
750 25| véleménye szerint, kicsiség. De ámbár Réty e hírre kinyilatkoztatá,
751 25| beteget inkább nem szerette, de mert egyszersmind a legtisztább
752 25| senkit inkább nem szeret. De Etelka egyike vala azon
753 25| többnyire kedveseink szívére. De ki Etelkát bírni akarta,
754 25| akarta, annak nemcsak szívét, de meggyõzõdését kelle megnyernie,
755 25| kétségbeesve védelmezé magát, de meggyújtottuk tanyáját s
756 25| Viola meg vala mentve... de mit tegyenek most? Azok
757 25| segédkezet nyújtana?... De ha az egész nem erre vonatkozik,
758 25| kérjen-e Macskaházytól?... De nem fog-e mindent tagadni?
759 25| szokásom, sõt elveim ellen van, de asszony létemre nem fogom
760 25| úgysem fognék megértetni; de atyám ismeri a vigyáztalanságot,
761 25| fõképp Vilma anyjának nem; de mi a leányt illeti, istenem,
762 25| mélyen hatottak szívére; de õ életének azon korához
763 25| házasságot ellenezni nem fogja.~- De kérlek, fiam - szólt végre
764 25| kimeríthetetlen kincseket látunk. De hidd el fiam, a szívnek
765 25| melyek csak késõbb támadnak, de melyeknek kielégítése szerencsénkre
766 25| haszonvágytól, jól tudom, de végre, ember, s nem tagadhatja
767 25| melyek különbözõ formákban, de mindenütt feltalálhatók,
768 25| képezik, más vegyítékben, de fel fogjuk találni mindenütt.
769 25| magadat e pályáról kizártad.~- De ha úgy volna is - szólt
770 25| szavai nem gyõztek meg, de kire azok mélyen hatottak,
771 25| válaszolt az alispán.~- De ha én azok közé tartoznám? -
772 25| nagyravágyás nem bántott soha; de azt érzem magamban, ha valaha
773 25| szolgálatot nem kerülheted el; de nem vagy-e fiatal? nem áll-e
774 25| országbíróvá, ha iparkodol.~- De, kedves apám - szóla Ákos,
775 25| foly, senki sem látta még; de végy gazdagot, s állásod
776 25| állásod nem hogy romlanék, de javulni fog. Korunkban a
777 25| fényes hintója mellett; de neked vagyon kell, fiam,
778 25| alispánságnál többre becsülheti; de Ákos apját inkább szereté,
779 25| mindig inkább megindulva -, de atyám szeretetét bírtam
780 26| okozott, sokat beszélünk; de nem igazságtalanság-e, hogy
781 26| adományokkal nem viszonozhatunk; de a sors másképp akarta...
782 26| vagyonaért tisztelni balgaság; de vajon az, ki valaki iránt
783 26| vága közbe Tengelyi -, de vajon a tölgy, ha szûk üvegházban
784 26| érhettem el. Szerettem, de az, ki szerelmemet bírta,
785 26| származnak, nem az enyimek; de végre azon nevet viselik,
786 26| szobában homály terjede el; de Macskaházy hangjában, egész
787 26| lehet jókedvben.~- Igen, de mi elértük-e célunkat? -
788 26| oklevél kezébe fog adatni; de nem annyira sürgetõs, reménylem,
789 26| szolgáját ily csapás érje!... de végre, ki biztos holnapjáról?
790 26| méltóztatik látni, hogy...~- De hisz ez az ígért inskripciónál
791 26| felkelt -, úgy fog kiütni; de amint mondám, által méltóztatik
792 26| az irományokat elégettem, de elsõ pillanatban, midõn
793 26| érdemeim valóságáról.~- De miért nem adta kezembe? -
794 26| tulajdonának maga szabja árát. De Macskaházy úrnak nem lehet
795 26| harag szemeibõl facsart; de ki csak a sebes lépteket
796 26| várhat, míg az egykor ígért, de most visszautasított inskripcióhoz
797 26| melyet senki sem hisz. De ha ezen egy tanú után még
798 26| megszerzésére segédkezet nyújtottam; de hogy végre látva azon szerencsétlenséget,
799 26| esztendõre fogja leszállítani. De mégis tömlöcben! éspedig
800 26| csak isten áldjont mondjak; de hisz úrfimnak is úgy kellett
801 27| elhagyta szokott vidámsága; de mindenki munkája után járt,
802 27| halványabb vala, mint egyébkor, de õ is, úgy látszott, megnyugvék
803 27| melyekben szenvedélye kitört, de ez hasonló volt az éjhez,
804 27| tehát minden mozdulatát, de mint mondám, semmi sem vala
805 27| maga a szobában maradt, de nem is emelte szavát szidásra
806 27| nyájasságra nem voltam elkészülve. De ugyan min törheti fejét?”
807 27| önmagát meg ne rontsa. „De végre, nem történhetik-e
808 27| nem tarthatja fel magát. De miként?”~Átgondolva helyzetét,
809 27| Vilmácskánkat is közelrõl érdekli, de melyet csak ily eszes s
810 27| dolgok másképp mennének. De hagyjuk ezt - tevé egy kis
811 27| hallottam, s azok után...~- De kérem, édes nemzetes asszonyom -
812 27| mennyit fáradtam, hogy azt... de nem tartozik a dologhoz,
813 27| visszatartóztassam, nem beszélne így. De amint mondom, én tettekkel
814 27| tud ez irományokról...~- De ugyan kérem a nemzetes asszonyt -
815 27| gyûlölte s megveté Macskaházyt; de mihelyt azon meggyõzõdés
816 27| irományokról tudomást magamnak?~- De ugyan mi által használhat
817 27| visszanyerésére semmit nem tehet?~- De ki mondta azt, hogy nemességök
818 27| asszonyom, Magyarországban él, de úgy látszik, nemigen tudja,
819 27| felség is nemesít egyet-mást; de ez csak egy mód, s isten
820 27| szokásnak szokták nevezni; de ez a dolgot nem fejezi ki,
821 27| miért? mert úzusom van.~- De mit használ mindez nekünk? -
822 27| nemtelen családból származott; de a megyében barátjai vannak,
823 27| barátok kellenek és...~- Igen, de vannak-e nekünk barátaink? -
824 27| vagyunk valamennyien...~- De nem tudja-e a fiskális úr -
825 27| ne is szóljunk tovább.~- De hát ki szól Vilma boldogsága
826 27| inkább szívén, mint nekem? De vajon, hát e kedves leány
827 27| négylovas hintóban láthatja... de ez maga nem tesz még boldoggá
828 27| mondom éppen ily gazdag, de legalább oly férjet találhatott
829 27| öröm, mit tudom én?!... de azt a való szerelmet, lássa,
830 27| érzékenyebb szív a világon!... de lássa, az imádás, édes nemzetes
831 27| az csaknem lehetetlen.~- De én kívánom ezt! - szólt
832 27| senkinek?... megszólnák!...~- De Ákosról csak nem tud semmi
833 27| Ákosnak vannak szeretõi, de...~- Szeretõi! - kiálta
834 27| legnagyobb alávalóság!~- De mikor már mondom - szólt
835 27| néven venni nem lehet.~- De én rossz néven fogom venni -
836 27| becsületes, elmés fiatalember... de mint mondám, hívséget, állandó
837 27| kevesebbet nyújthat Ákosnál, de kinek karjai között Vilma
838 27| nemzetes asszonynak ajánlám; de nem vagyok vén... mondhatom,
839 27| megelégedésre magyarázza ki szavait; de a jegyzõné nem volt oly
840 27| elhivé... hogy Ákosban, de csak egy percig kételkedett,
841 27| Macskaházy felelni akart, de Tengelyiné felmenté e fáradságtól,
842 27| akarod, hogy kidobjalak.~- De kérem, édes nemzetes uram -
843 28| követtem el, az világos!... De ki is hitte volna, hogy
844 28| bíróságnak bevádolhatja. De, gondolta magában, elõre
845 28| megkísérté; a kulcs forgott, de az ajtó nem záródott be.
846 28| Rá akará tolni, zárját, de bármint iparkodott, a tolózár
847 28| valami mozgást venne észre, de miután odament s hallgatózva
848 28| léptek hallatszottak halkan, de tisztán. Macskaházy meg
849 28| ember vagyok, mint gondolja, de amim van, azt elviheti.
850 28| vagy halálos ellenségem?~- De mikor én mindent, mindent
851 28| ragadtam ki kezedbõl... de látod, mihelyt birtokomba
852 28| válaszolt amaz szárazon -, de ha életedet tenmagad nem
853 28| elõttem még kevesebb becsû.~- De kérlek - szólt az ügyész
854 28| szólt elfojtott hangon -, de kend nem tudja, ez irományok
855 28| nyúlt s azt Violára szegezé; de a pisztoly nem volt felhúzva...
856 28| pillanatában követte el... de a nép embere közönségesen
857 28| kékült, szemei kiduzzadtak; de a kétségbeesés erõt ada
858 28| érthetõ, ajkai mozogtak, de szavak helyett csak hörgés
859 28| fejét rázá, ajkai mozogtak, de nem vala érthetõ semmi.~-
860 28| nem vala érthetõ semmi.~- De, teins uram, hisz nem is
861 28| Macskaházy halálát bánná, de mert felfogása szerint,
862 28| megvigasztalva érzé magát -, de a fiskális úr, mikor kérdeztük,
863 28| napig nem tudott szólni; de én csak ajkaira néztem,
864 28| nem követte el senki más. De most zárjuk be a szobát,
865 29| én raboltam el házából, de alávaló gazság ilyeneket
866 29| csak a zsidótól vettem el; de mindezt hosszú elbeszélni.
867 29| No, nem nagy kár érte, de ha kendtek a gyilkost keresik
868 29| fizetnem esztendõnként. - De a kocsis, kit bizonyosan
869 29| úrfinkat is itt lõtték meg.~- De kend szemlátomást elfelejti,
870 29| szolgabíró vezetett.~- Igen, de azok urak voltak - mondá
871 29| megvernék, hátrább maradt.~De bármi nagy volt is a kocsis
872 29| igaz, mint hogy itt vagyok; de hogy éppen a zsivány nyoma
873 29| tudom, hogy a ház kúria, de...~- Kend bolond! - mondá
874 30| vágott szavába a szakácsné.~- De bizony a zsidó volt! - kiáltott
875 30| olvastam ily históriákat; de az a szakácsné nem tud semmit,
876 30| kár is minden nyomozás.~- De nem mondtam-e én mindjárt? -
877 30| és most az a zsidó!~- De a zsidó mindent tagad -
878 30| hogy a teins urat bírjuk; de ezek a zsidók néha szörnyû
879 30| alkalmaznunk, kikkel dolgunk van; de ezen általánosnak látszó
880 30| hamarjában, mily vármegyében). De mindennek megvannak határai,
881 30| még sötét homályban áll, de melynek aranyozott csúcsára
882 30| lehetne másképp festeni... de a zsidó azért mindegyre
883 30| hirdeté ártatlanságát. - De kérem a tekintetes fõszolgabíró
884 30| csináltattam, mindig megcsalt.~- De kérem alássan, biz én nem
885 30| fiskális úr nem tudott szólni, de mindegyre rázta fejét. Mondja
886 30| gyilkolta-e meg? õ fejét rázta; de ki tudja, mit értett alatta!
887 30| mondá Nyúzó méltósággal -, de a formákat minden vallomásnál
888 30| kikérdezése haszontalan?~- De végre - mondá a fõbíró,
889 30| Igen - folytatá a másik -, de ha nevemért s állapotomért
890 30| belsõképp átkozva fecsegését -, de most mondja meg, ha lehet
891 30| vízibetegségben halt meg; de mondja meg, ifjasszony,
892 30| értette senki, csak én magam, de amit akart...~- Ki szólt
893 30| édes galambom, köszönöm. De hogy a fiskálishoz visszatérjek -
894 30| válaszolt az asszony -, de világosan, mind, akik jelen
895 30| hat tanú álla most elõtte, de közöttök az igazságnak azon
896 30| Tengelyit ugyan nevezte, de nem akkor, mikor gyilkosa
897 30| gyanakodni nem lehet.~- De nem mondta-e szakács úr
898 30| igaz - válaszolt a másik -, de éppen nem csudálatos, miután
899 30| A szakács szólni akart, de midõn látta, hogy Nyúzó
900 30| fõbíró nem monda többet, de jobb kezén, melynek éppen
901 30| becsületesen viseltem magamat; de a tekintetes úr úgy megkínoz,
902 30| vevé -, ez Tengelyi írása; de miként jöhetett ez ide?~-
903 30| Tengelyit, nincs is rá okom, de minden emberek között, kiket
904 30| zsidónál hamis kulcsok, de semmi elrabolt tárgyak nem
905 30| semmirevaló lopni jött a házhoz, de ha rajta a vérnek nyomai
906 30| lelkesedést - szólt Rétyné halk, de keserû hangon, midõn Nyúzótól
907 30| az alispán szinte halkan, de a legnagyobb felgerjedésben -,
908 30| isten elõtt számolhatunk!... de mindennek megvannak határai...
909 30| szakácsné sírva fakadt, de nem tagadhatá, hogy neki
910 30| gyilkosa iránt kérdezé, de hogy bizonyosan csalódott,
911 30| bottal ûzetett ki házából.~- De hisz a zsidónak mindent
912 30| sülne ki reá, felakasztanák, de azért mégis bizonyos, hogy
913 30| része volt az ölésben is.~- De ugyan kérem - rimánkodott
914 30| rab, könyörgõ hangon -, de ha az ember valakit meg
915 30| Tegnapelõtt loptad a konyhában.~- De kérem alássan - folytatá
916 30| volna vérfoltok nélkül. - De - tevé hozzá, a zsidóhoz
917 30| akartam menni a szegény úrnak, de elõször féltem, azután meggondoltam,
918 30| tevé hozzá félénken -, de, amint mondom, a gyilkost
919 30| százszor kigyúlna azalatt. De mikor üldözése oly egészen
920 30| csakugyan gyanú támadt; de akár azon félelem, mely
921 30| jegyzõrõl elhárítsák.~- De hát a bot, amelyrõl szóltok -
922 30| szemlátomást ott feküdt.~- De hol van? - kérdé ismét Nyúzó
923 30| bizonyosan az, melyet találtak, de hogy sem õ, sem pajtásai
924 30| Tengelyi ellen mutatnak, de belsõmben van valami, mi
925 30| mondja, hogy lehetetlen!~- De kérem a teins urat - szólt
926 30| egy pillanatra elveszti, de midõn a révésszel tovább
927 30| az alispán fejét rázva -, de mindez Tengelyi jelleme
928 30| mondá az alispán komolyan -, de ily dolgot soha nem fogok
929 30| vallatom õt s háznépét.~- De meggondolta-e fõbíró úr,
930 30| bûnjelek elenyésztethetnek.~- De Tengelyi nemesember - mondá
931 30| szemét férjére függesztve.~- De Tengelyi egész eddigi élete,
932 30| véghez kell vezetni!... De legalább most eleget teszek
933 31| fáradtan ágyára vetette magát, de lelkének felgerjedt állapota
934 31| visszaszerzése végett követte el; de vajon tudtad‑e ezt? s miként
935 31| szólt Tengelyi szomorúan -, de kevesebbé volt-e kötelességem?
936 31| fogják használni e hírt. De Tengelyi e tekintetben hajthatlan
937 31| csakhogy nyájait ne bántsák; de hisz õk nemesemberek, parasztnál,
938 31| tagjai nem büntettetnek... de hogy a példa ne hiányozzék,
939 31| vagy iránta, mint mások; de én õt jobban ismerem. Õ
940 31| nevezd annak, ha úgy tetszik; de ha e gyengeség minden alávalóságnak
941 31| hirdetünk tátott torokkal, de tekints a szavak értelmére,
942 31| mely körülöttük zajog. De az, hogy e hazában néhány
943 31| soraiba löketett vissza, de csak hogy egész osztályával
944 31| nem komolyak szándékukban; de vajon a szó, melyet kimondanak,
945 31| dolgaiban hússzor évenként?~- De tudja-e a tiszteletes úr,
946 31| voltam készülve mindenre, de hogy valaha gonosztettel
947 31| azt hittem, csak tréfál; de mikor a szolgálót behítták,
948 31| jobban üldözhessenek?~- De... - szólt Vándory.~- Csak
949 31| fõbíró kérdéseire feleljen; de minden, mit a többi kihallgatott
950 31| felvállalja a kezességet; de Nyúzó, ki eddig az alispán
951 31| a kamarába a hordók alá, de sem a nemzetes úr, sem a
952 31| leányáért, mint kívántatott.~- De meggondoltad-e, kedves Jónásom? -
953 31| éghez emelve, hallgatott, de arcának kifejezése mutatá,
954 31| min e világon bámulhatnék. De hagyjuk ezt! - tevé hozzá
955 32| kezét utolszor szorítja. - De mi ezen érzés ahhoz képest,
956 32| gondviselésnek útjai csudálatosak, de jótett soha embert nem vezetett
957 32| szavaknál mélyen felsóhajtott; de Vilma nyugodtabbnak érzé
958 32| õt Porvárra követhesse, de a jegyzõ érzé, hogy ha azon
959 32| többször tudósítást kapjak. De hol van Ákos?~Erzsébet mondá,
960 32| kötelessége pártját fogni; de mind e szép beszédnek vége
961 32| állni kívánatának? Igen, de mit fog mondani a nagyméltóságú
962 32| válaszolt Tengelyi nyugodtan. - De, hála az égnek! ártatlanságom
963 32| leányomnak más hozományt, de mielõtt azt helyreállíthatám,
964 32| akaratlanul eszébe jutnak; de abban, hogy a dózsepalotában
965 32| láncokkal járnak körül. De az ildomos többség, hála
966 32| fel felsõbbségök ellen. De miután az idegen táblabíró,
967 32| tagadólag kell felelnie -, de elakadtunk. A hidak egyikét
968 32| megszabadítását megkísértették volna. De csak próbálták volna meg -
969 32| folytatá az esküdt -, de mert már a teins alispán
970 32| meglehet, hibát követtem; de mikor a teins alispán nekem
971 32| is akartam mindenfélérõl, de alig felelt.~- A rossz lelkiisméret -
972 32| hajlandóságot érzünk magunkban, de mert Taksony megyében, mint
973 32| hajdúkáplárnak adta által; de a jelen eset, hol az alispán,
974 32| válaszolt emez komolyan -, de azt, ki valamely gonosztettel
975 32| parókamodorra emlékeztetnek, de az majdnem minden gót épületnél
976 32| mozdulhatunk belsejében... de végre gót, s ez a fõdolog,
977 32| mint hegyes ívek alatt, de azoknak megnyugtatására
978 32| ember nemcsak szemével, de kezével is felérheti. Sehol
979 32| víz folyt be börtönükbe, de fõképp a levegõ ellen, mely -
980 32| aljas pénzérdek javaslá. - De van bizonyos szám, melyen
981 32| Magyarországban élünk.~- De kérem, I say - mondá ismét
982 32| tömlöcrendszerhez tartozik. De ugyan kérem, domine spectabilis,
983 32| kímélettel kíván bánatni -, de valóban, nincs helyünk...
984 32| fogja hallani leírását - de mit tehetünk róla, hogy
985 32| hallottam felõle beszélni. De azt hívém, hogy a báró régen
986 32| javíthatja meg a gonosztevõt.~- De kérem - szólt végre Völgyesy,
987 32| üresen kell maradnia.~- De hát ez nem váratlan eset-e? -
988 32| tovább vitatá kívánatát.~- De végre - mondá Völgyesy,
989 32| gonosztevõk közé záratik; de Nyúzó véget vetett e hosszú
990 32| nótáriusát, amint akarja, de jól fogja tenni, ha nem
991 33| érte naponként követelni; de ha az úr megfizeti, bizonyosan
992 33| setétben nem láthatá a szólót, de a megtörött hang, a nehéz
993 33| bezártak gyújtogatásért, de akkor ártatlan voltam; most
994 33| láttam, elfutottam elõle; de mióta kend, apó, annyi szép
995 33| belõled derék gyerek lesz; de mit csinál pajtásod?~- Megint
996 33| mérgesen - rántsd meg üstökét, de jól, hogy felébredjen, azután
997 33| az becsületemre válik, de ebbõl az alamuszi fattyúból
998 33| szívét nem ijesztheté meg; de midõn a nehéz vasrostélyra
999 33| dugta, majd megégett.~- De üsd már nyakon, Pista -
1000 33| érdekeik ne jutnának eszökbe... de vannak olyanok is, kiket
1-500 | 501-1000 | 1001-1278 |