Fejezet

1001 33|                  a filantróp nevezettõl. De vessünk, mint hideg számolók,
1002 33|                  büntetések kívántatnak. De vajon, hát szükséges-e azért,
1003 33|                 fogunk ily törvényektõl, de a kegyetlenség csak látszólag
1004 33|               rabjainkat hóhérpallossal, de ki tömlöceink küszöbén átlép,
1005 33|          szolgálattal mindig beérheti.~- De hát nem jut-e kendnek eszébe
1006 33|           legkönnyebb vasat verték reám. De ki tudja, ha a láncokat
1007 33|                  porvári kocsmárosoknál. De hát a szabadságnak is megvan
1008 33|                 asszony is volt köztünk. De itt az embernek kétségbe
1009 33|              szörnyû nyavalyába esett.~- De hát miért hagyják e gyereket
1010 33|                 nem tehet nagy csínyt.~- De mi csínyt tehettek azok
1011 33|              fogva van is, gyújtogatott; de akár betegség, akár nem,
1012 34|                fenséges állását bámulja, de hogy önmagát emeltebbnek
1013 34|                 hogy sokaktól láttassék, de hogy szemeinek tágasabb
1014 34|             magasságáról uralkodni akar, de mert szabadság után vágyódik:
1015 34|               sors által nem rendkívüli, de nem is középszerû elmetehetségekkel,
1016 34|                  kívánságaikat valósítá.~De volt Réty jellemének egy
1017 34|                 ily bánásra képes volna. De mikor atyjától hallá, hogy
1018 34|                  átgondolt tervbõl ered, de õk tévedtek. Az alispán
1019 34|              magokat kielégítve érezzék, de kik örvendenek, ha lassanként
1020 34|          bizonyos utat kell választania, de midõn ezt tevé, az általános
1021 34|             elkövetésénél ott vesztette; de ha õ felmentetik, nem válik-e
1022 34|            egykor szívemnek kedves vala, de mellyel élni megszûntem,
1023 34|                 lehet. Testvéred vagyok, de nem követeltem soha más
1024 34|           Tengelyit barátodnak nevezted; de hagyjuk ezt! Jónak látád
1025 34|         jótéteményt magadtól, ám legyen; de ha Tengelyi soha barátod
1026 34|             enyhítsed is. Lelkemnek fáj, de szükséges, hogy emlékeztesselek
1027 34|              valék, midõn anyám meghalt, de már eléggé kifejlõdve, hogy
1028 34|            igyekeztek bennem ébreszteni; de én forrón szerettelek, mindemellett.
1029 34|                véd, szidnak és kínoznak, de végre van testvérem, s ha
1030 34|                 múltak, mióta ezt tevém, de ha szobádon körültekintek,
1031 34|                 midõn házunkat elhagyám. De ifjúságunk napjaiban, hol
1032 34|            barátok nélkül külföldön sem; de a gondolat, hogy mindezen
1033 34|             támadott távol hazám után. - De nem bíztam atyám szeretetében,
1034 34|            Sámuel is lehetett a világon, de nekem szívem mondta, hogy
1035 34|             földön szívednek jólesett -, de tudom, helyzetemben mindenki
1036 34|           szemrehányásokat akarok tenni, de vissza akarlak emlékeztetni
1037 34|               hogy apám vágyódik utánam; de egyszer szerettem éltemben,
1038 34|             nyújta, lelkemet kielégíték; de a szív hamar megszokja a
1039 34|                  semmi útjában nem állt. De az idõ alatt, melyet veletek
1040 34|                biztosítva nem érezhetéd, de mert nem akartam, hogy a
1041 34|                hogy a módokat elmondjam; de ha valaha szerettél, ha
1042 34|             melyeknek magadat átengedéd. De nincs idõd késni, ha magadhoz
1043 34|                gyõzõdve ártatlanságáról, de az igazság karját, habár
1044 34|                  jó lehet emberek elõtt, de fogsz-e vele felléphetni
1045 34|               teljesítése azon nem kért, de általad számtalanszor adott
1046 34|                  választassék egymástól; de büszkeséged nem tûrheté,
1047 34|                 e joggal visszaéltél is. De vajon irományaim elrablása...~
1048 34|                elõtt magam beszéltem el. De miután a rablás Tengelyi
1049 34|                úgyis érdemes nem vagyok, de én nem cselekedhettem másképp.
1050 34|                  fiam másképp válasszon, de részint mert téged, ki iránt
1051 34|              önmagadat, ha java kívánja; de hol egy embernek élete forog
1052 34|             ismerni s gyûlölni tanultam. De ha nõmet a bíró elébe állítom,
1053 34|                 szemrehányásokat tegyen, de mihelyt fájdalmát látá,
1054 34|                  testvére kezét fogva -, de hidd el, ti is azzá lesztek.
1055 34|                nemcsak a legboldogítóbb, de a leghelyesebb. Kinek hite
1056 34|                  örök setétben dolgozik, de a hegytetõn melegen világít
1057 34|               találni, mint azt elhagyá. De öcsém - tevé hozzá -, isten
1058 35|                 egymás mellé állítani? - De valóban oly nagy-e a merény?
1059 35|            körében választja személyeit; de csakugyan oly nagy-e e különbség?
1060 35|               fordítod, óriásokat látsz, de azért az általad bámult
1061 35|        korszakoknak eszméit eljátszatja.~De ismét tévelygek, s mint
1062 35|                 anyagi haszon ugyan nem, de annyival nagyobb morális
1063 35|                haza nemcsak jó borokban, de nagy férfiakban is gazdag -
1064 35|            olvasnák harmadik kötetemet - de ki tehet róla! nem mindenki
1065 35|                herceget látnak meghalni. De hiába! azon különcök közé
1066 35|              ismeretes, nemcsak Taksony, de a szomszéd megyékben is.
1067 35|                 és soha nem tesz semmit, de szeret véghetlenül. Schiller
1068 35|                vissza. A lovag megtette, de elhagyta kedvesét. Csatlósy,
1069 35|              otthagyta volna a kesztyût, de szeretete nem változott
1070 35|             aláírásukat meg nem fizetik, de minden névkönyvben feltalálhatók,
1071 35|              mások körülöttünk mondanak, de beszédünkkel maradjunk mindig
1072 35|                emlékei legalább hazájok, de néha a világ történeteivel
1073 35|               történeteivel összekötvék; de nem úgy van-e az pénzarisztokratáinkkal
1074 35|              meghal, gyászt öltenek fel; de volt-e valaha királyoknál
1075 35|              arcvonásairól ismerjük meg; de nincsenek-e jellemes vonásai
1076 35|            tudományosság híréhez jutott; de amint mondám, másokra kell
1077 35|       büszkeségre talán kevés oka lehet, de a tisztelet, melyben férje
1078 35|                szilárdságában bízhatott; de az, mi most történt, több
1079 35|                 fog világlani nemsokára, de a helyzet, melyben e tisztelt
1080 35|           takarva sírt sokszor reggelig, de mikorra anyja felébredt,
1081 35|                erõvel jõ összeütközésbe; de kinek szívét szerelem tölti
1082 35|           legkellemetlenebb idõszaka ez; de miként ifjú testünk a tavaszi
1083 35|             szórja ki az emberek között; de a tapasztalások után, melyeket
1084 35|             nagyszerû s borzasztó lehet, de melynek akaratlan hatalmát
1085 35|               élete céljául, elérhetõbb, de nem kevésbé szépet választott
1086 35|               idõ engedé, ne vadásszon - de mindezen kis hibák mellett
1087 35|                egyesnek boldogságára is, de csak annyiban, amennyiben
1088 35|                az életben a legnehezebb, de egyszersmind a legszükségesebb
1089 35|         természetes sorából ki nem lép.” De nyugodtabb pillanatainak
1090 35|          igazolásukra használni szoktak, de mely erkölcsi fogalmaival
1091 35|                  a szobában fel s alá.~- De gondolja meg, tisztelt barátom -
1092 35|          ítéljenek el, az az õ dolguk.~- De hisz nem szükséges, hogy
1093 35|                ezt tenni napjainkban is, de a tapasztalás mutatta, hogy
1094 35|               kik rajta keresztülmentek, de az innensõ parton maradottaknál
1095 35|                szabad. Én tudom mindezt; de kívánhatja-e tõlem, hogy
1096 35|                  életbe, bolondság volt, de ki tehet róla! mielõtt tapasztalásait
1097 35|                  szüntelen kis körömben, de csak erre szorítva munkásságomat.
1098 35|           helyzetbe nem jutott, mint ön; de én csak azt állítom, hogy
1099 35|                 alá bocsáthatnók a pert, de bírák csak a perben elõadottak
1100 35|               Tengelyinek terhére esett, de még akkor is a jószívûség,
1101 35|                 ügyünk meg van nyerve.~- De hát akkor - szólt a huszár
1102 35|                   írtunk minden megyébe, de hasztalan! nem tud senki
1103 35|               szolgabíró elébe álljon.~- De mit tegyünk? tud-e kend
1104 35|                odavezethetne, ha akarna; de ki tudja, nem volna-e magának
1105 35|       büntettetni.~- A teins úr jót áll, de Peti nem hiszi - szólt a
1106 35|                   hogy nem lesz bántása; de vannak mások...~- De kicsoda? -
1107 35|            bántása; de vannak mások...~- De kicsoda? - kérdé Völgyesy.~-
1108 35|             emberek nem ismerik egymást, de a zsiványok mind egy kompánia.
1109 35|                tömlöcbõl megszabadítsam: de hát a szegény Viola is ember,
1110 35|        felakasszák. Más büntetés akármi, de halál, teins uram, az furcsa
1111 36|             nyári ruhát, nem hasznukért, de csak azért szerezték meg,
1112 36|            magyarázatimmal untatom õket. De ki tehet róla! minden embernek
1113 36|           százszor mondám el enmagamnak, de hibáim megjavítása, melyet
1114 36|              policiától, egészen ment. - De legyõzöm hajlamomat, s nem
1115 36|                ismerte senki a megyében, de mondatott, hogy franciául
1116 36|               egészen neki tulajdoníták, de míveltebb emberek tudják,
1117 36|                  híres marad mindörökre; de ki még emberek között él,
1118 36|              sugarait, amaz magasan áll; de az olajlámpát közelebb érjük,
1119 36|                hibák erõsen megrovatnak, de mint a zsenialitás óriási
1120 36|                  csak magokat okolhaták, de mindig védõkre is számolhatott.
1121 36|            részében lakást szerezhetett. De ki e helyt most látá, borzadott.~
1122 36|              Társai levitték a tömlöcbe, de a szerencsétlen fel nem
1123 36|              elveszték egykori erejöket, de õ kiállta büntetését. Azon
1124 36|                 mikor megtörött testtel, de láncok nélkül fog visszaléphetni
1125 36|             fogja fogadni a visszatérõt, de õ szabad lesz, s ez egy
1126 36|                 A láz elvevé eszméletét, de e kínos gondolatok fenntarták
1127 36|             nélkül jutottak e helyzetbe? De ez nem volt, nem lehete
1128 36|                  közönséges sanyarítása; de vajon nem viselnek-e láncokat
1129 36|                mihez reményeit köthetné? De minek bámuljuk ezt? Eseteket
1130 36|                megszaporíthatnák azokat; de elõször, átlátom, hogy miután
1131 36|            hajdúkkal, hogy tudtára adja, de õ magánkívül feküdt szalmáján,
1132 36|           gúnnyal fogadták oktatásaikat; de ki az, ki fõképp szerencsétlensége
1133 36|         megfoghatlan rejtélyeket nyújt - de vajon a szív feltalálhatja-e
1134 36|              esetben lehetségessé válik, de mindig csak olyanok által,
1135 36|               attól a zsidó eltiltatott, de fortéllyal s csalfasággal,
1136 36|                 melyeket akkor élvezett; de a zsidó mit talál, ha e
1137 36|           cseppeiben. Szeretni fog õ is, de kiért életét adná, azt megvetve
1138 36|             sajnálkozást gerjeszthete. - De amint mondám, a zsidó iránt
1139 36|               Tengelyinek használhatnak; de hiába! A zsidó a legnagyobb
1140 36| megkereszteltetésérõl is kezde beszélni, de minden feleletbõl kilátszott,
1141 36|                 kevés hajlamot mutatott; de eretnek létére Vándorynak
1142 36|            szükségét õ is magában hordá, de melyet senkinek nem adhatott,
1143 36|                 s könnyei egyre folytak, de nem felelt.~- Lám, jobban
1144 36|               ott talán békével hagynak. De ha mindazon jóra gondolok,
1145 36|                kevés jó embert találtam. De - folytatá egy kis szünet
1146 36|            kétségen kívül állíttatott.~- De ki ölte meg Macskaházyt? -
1147 36|                  egyedül rajtam marad.~- De mit kerestél az éjjel, mikor
1148 36|        megígértem, hogy hallgatni fogok, de ez asszony elhagyott nyomorúságomban,
1149 36|                  szenved, megtisztítsák; de hogy õszinte vallomásod
1150 36|                 befolyással nem lehet.~- De én nem akarok elhallgatni
1151 36|          háládatosságom bebizonyítására. De - tevé hozzá, könnyeit,
1152 37|                  ülési nyavalya okairól!~De hol vagyok? Vándoryt a megyeház
1153 37|             tûzkármentesítést hozott be, de úgy, hogy a nemesek magokat
1154 37|            nemességet részvétre bírhatá; de végre a társaság fennállt,
1155 37|          árjegyzékre, mint készpénzen -, de ezek, mondom, nem foghaták
1156 37|              kívül senki mit sem kapott; de minden ellenségeskedés s
1157 37|           megszólítja embertelen társát, de a sár nagy vala, s a másik,
1158 37|                  megrögzött állatkínzót, de ez felelet helyett csak
1159 37|             sietséggel elhagyá a termet.~De mennyivel több közönyösséget
1160 37|                 dolog Rétynének feltûnt, de nem aggasztá õt. Mióta tudta,
1161 37|               lehetne már bízni valamit. De a tiszteletes úr kiküldött,
1162 37|              ajtón át valamit érthetnék, de csak úgy hiszem, hogy arról
1163 37|                  nyugodtabbnak látszott, de alig ültem ott s megint
1164 37|                 hogy maradjon nyugodtan. De õ mindig hánykolódott és
1165 37|                   engem pedig kiküldtek. De nagyságos asszonyom - tevé
1166 37|                  nem él holnap reggelig, de ma éjjel még talán szüksége
1167 37|                  ember elõtt megalázzam! De mit tegyek?” - Az alispánné
1168 37|             könny nem áztatá szemeit. - „De miért volna e gondolat oly
1169 37|                  kívántam soha magamnak; de ha lennének, talán lekötve
1170 37|                  tartá, ritka gondosság, de olyan rendes gazdasszonytól,
1171 37|            rendõrség fenntartása illet.~„De azt mondják, méreg által
1172 37|                   hogy nem szenvedéseim, de létem megszûnte az, mire
1173 37|                  s mindennek vége van... De meghalni most, midõn még
1174 37|              szemét kezével takarta el.~„De hátha e vénasszony megcsalt? -
1175 37|       kétségbeesett gondolatokra jutott. De e nyugalom nem tarthatott
1176 37|              kell, szegény embert hínak, de mihelyt a beteg ismét magához
1177 37|                halál már átváltoztatott, de a beteg behunyt szemekkel
1178 37|                   körülkapart takaróján; de úgy látszott, tovább szunnyadott.~
1179 37|            felnyitá szemét, körülnézett, de midõn csak egy asszonyt
1180 37|             megvallottam; mi kell még?~- De hát nem ismersz? - szólt
1181 37| meggyógyulásodhoz semmi reménység nincs? De lásd, ezt csak azért teszik,
1182 37|            hallgatót borzadással tölté - de hogy fogják nevezni azt,
1183 37|                 ellenem hamisan valljál, de hogy minden, amit mondtál,
1184 37|                 nem uralkodhatnak többé. De te, te - tevé hozzá végsõ
1185 37|        érthetlenné váltak, tovább szólt, de magánkívül vala, s Rétyné
1186 37|                elutasíthatjuk magunktól, de kíváncsiságukat bizonyosan
1187 37|          látszott, mintha szólni akarna; de midõn Réty a pamlag mellé
1188 38|          mindnyájunkat egyiránt érdekli, de mit a legokosabb is csak
1189 38|        felállítási költségei különbözõk, de melyek egyenlõn elhagyatva
1190 38|           tartatott, múlt ki a világból. De mi ez az alispánné esetéhez
1191 38|          bizonyosan nem volt cukros víz; de orvosi tanácskozásról, vagy
1192 38|                 Réty nem szólt senkivel, de kik õt ismerék, észrevevék
1193 38|                  is kevesen kételkedtek: de ez a jegyzõ iránt létezõ
1194 38|                Violának hollétét ismeri; de a barna kályhafûtõ, Ákosnak
1195 38|                 csak az úrfi maradt meg; de ezt ne kérje tõlem. Ha életemmel
1196 38| megszabadíthatnám Tengelyi urat, tenném; de, hogy Júdássá váljak, azt
1197 38|            ország határain túl nem ment; de széles e haza ötvenkét megyéinek
1198 38|               sem tudod, mi a retirálás? De nem csuda - tevé hozzá rövid
1199 38|           engedelmeskedik, fõbe lövik.~- De miért kommandírozzák hátrafelé? -
1200 38|                  arra senki nem felel. - De e panaszok sem a gulyást,
1201 38|              ellenkezõ meggyõzõdésünket; de ha végre azt vesztjük el,
1202 38|            keményen megtámadá vezetõjét; de mit vala tennie? Erdõ közepén
1203 38|                szóval haszontalan ember, de mivel onnan való, meglehet,
1204 38|                bátyja derék legény volt, de ez haszontalan semmi ember,
1205 38|             öccse sohasem lesz belõle.~- De mikor mondom, hogy az -
1206 38|                nem sokat voltam nálatok, de fiatalabb korunkban István
1207 38|                   Az egyik beteges volt, de a másik szép gyerek... különb
1208 38|                válaszolt János halkan -, de hallgass, míg hozzá nem
1209 38|                Tiszaréten egykor lakott, de a nádfödél, újra kiigazítva,
1210 38|                 régen kivágatott, ritka, de terebélyes fákkal, fölebb
1211 38|              osztályai nemcsak a honhoz, de születésök helyéhez. Életök
1212 38|           megfogni s értelmezni nem tud, de minek nagysága elõtt meghajlik
1213 38|                  isten iránt viseltetik; de a szegény embernek valóságos
1214 38|                  virágaitól fosztja meg, de néha lemossa földjét s csak
1215 38|             nyájas napok jöhetnek ismét, de a szív örökre terméketlenné
1216 38|              gulyás öccsének tartják õt; de nem függött-e egész biztonsága
1217 38|               veszteni ijesztõ hatalmát. De ez nem történt.~Zsuzsinak
1218 38|                   mely kisdedén történt; de alig ért új házához, hova
1219 38|                  váratlanul érte szívét; de midõn férje szomorúságát
1220 38|          szeretetét adhatja, kesereghet, de soha sorsa által egészen
1221 38|          fájdalmát férje elõtt titkolja; de a sápadt arc, melyet mosolyra
1222 38|                 Kezeimet vér fertõzteti, de mit tehet Zsuzsim, mit tehetnék
1223 38|                  is lennék felöltözve.~- De honnan és mi hozza kendet
1224 38|               minden gyerek elmondhatja; de ha egyszer bezártak, kiszabadulni,
1225 38|               maga a vicispán is ígérte; de végre, ki tudja? Amit az
1226 38|           átmasíroznánk a másvilág felé; de meg kell vallani, azok,
1227 38|                 a leghátulsóbbak között; de lám, öcsém, épp akkor tanultam,
1228 38|          egyhamar lesz széles e világon, de gyerek, s lám, én mindig
1229 38|                az öreg katona tanácsait, de midõn János, feleletet várva,
1230 38|              tovább: ezt javasolja kend? De azt hiszi-e, hogy az, mit
1231 38|                  igen, én megérdemeltem; de mi egy halál a legkínzóbb,
1232 38|                mentem el onnan hazulról; de mi húsz mérföld? Mint kend
1233 38|                 ha lehet - tevé hozzá -, de ki tudja, bír-e a többiekkel?
1234 38|                 tudom, hogy szándéka jó, de én el vagyok határozva.
1235 38|                   hogy gyilkossá legyek; de akkor a sors azt is akarta,
1236 38|                ellene küszködöm?~- Igen, de Zsuzsi mit fog csinálni!? -
1237 38|             gondolok, elhágy bátorságom! De mit tehetek? Ha látnám,
1238 38|            Zsuzsinak vigasztalására van. De szegény asszonynak szíve
1239 38|                azután szabad ember vagy. De mi a megkötözést illeti,
1240 38|                 térsz vissza Tiszarétre. De mennem kell - szólt körültekintve -;
1241 38|             ettõl meg fogom menteni. Oh, de Zsuzsimból mi lesz!? - Viola
1242 38|               látszott, hogy férje sírt; de a szegény asszony gyermekei
1243 39|            Határozata változhatlan vala, de miként találjon oly ürügyet
1244 39|           hajtson, Zsuzsi elhalaványult. De mit tegyen? Az okot, melyért
1245 39|                tarthatá vissza könnyeit; de erőt vett magán ő is, s
1246 39|               vészt, mely keblében dúlt; de midőn jó lován az erdő felé
1247 39|                nem felejtetik el velünk, de elveszik keserûségöket.
1248 39|             ismét könny nyomult szemébe; de fájdalmának szenvedélyes
1249 39|              miatta ne kellene aggódnom, de ha megtudja, hogy a vármegye
1250 39|             adtam magamat, kétségbeesik. De mit tehetek? Végre is megtudták
1251 39|                  halál elébe, õ vala az; de a gondolat, hogy életét
1252 39|                  kötjük reményhorgunkat, de egy napig sem maradhatunk
1253 39|           fontosságának okát nem ismeré, de miután ez irományok utolsó
1254 39|            életében annyi hasznát vette, de átlátta a veszélyt, mely
1255 39|                    midõn utána rohantak; de Holló, minden fáradtsága
1256 39|         megsarkantyúzá -, hajrá, Holló!” De mindennek megvan határa,
1257 39|                tántorogni érzé lépéseit, de a kétségbeesés elnémíta
1258 39|              egyszer szaladásnak indult. De az ellenség nyomában vala.~-
1259 39|         visszaijessze, ellenére szögezé. De a pandúr, ki lõfegyverét
1260 39|           felgyógyulásához nincs remény, de pár óráig még élhet, talán
1261 39|             helyre jöttek - vízért ment, de sem ez, sem Ákos s Vándory
1262 39|                 a körülállókhoz erõsebb, de idõrõl idõre félbeszakasztott
1263 39|                 Tengelyi úrtól ellopott, de pisztollyal fenyegetett,
1264 39|                  Pesten fog letelepedni, de csalódtak. Vagyona s alispáni
1265 39|           lemondott e díszes címérõl is, de kedves Kálmánja boldog,
1266 39|                   így akarok meghalni. - De a boldogság, melyet maga
1267 39|           világot s meleget terjesztett, de nem emészté fel oltárát,
1268 39|                kit Ákos gazdájának tett, de ki mindamellett soha huszárköntösétõl
1269 39|              megelégedve nem érzé magát, de miután Ákosnak fia született,
1270 39|            találtak. Föl akarák kelteni, de õ nem ébredett többé fel. -~
1271 39|             meggyõzõdve, nem rendkívüli, de való dolgokat akartam elmondani.
1272 39|            megyének szûk határai között, de hogy nem történhetnek, hogy
1273 39|               magas lakásomból áttekint; de ne szóljon senki ellened,
1274 39|                 fogja lelkében találni - de mégis nem állt-e sokszor
1275 39|             talált, s mely búsabb talán, de nagyszerûebb, mint te nagyszerûebb
1276 39|                rónaságunk! Reményzölden, de pusztán állsz, arra teremtve,
1277 39|             áldást árasszál magad körül, de még kopáran. Az erõk, melyekkel
1278 39|                nem láttak dicsõségedben; de az erõ rejtve bár, még él