Fejezet

 1 1 |            kínaiaknál valakinek már meghalt elõdei, vagy mint máshol,
 2 2 |           háziboldogságot. Erzsébet meghalt; s a szív, melyben egykor
 3 2 |              A gyermek, mikor anyja meghalt, alig tölté be negyedik
 4 2 |             kebeléhez, ki, mióta az meghalt s õt hivatalában követé -
 5 2 |             hogy a tiszaréti jegyzõ meghalt, kéri, nem vállalná-e el
 6 15|      jelenté, hogy az alperes taval meghalt: de így Porváron nem csudálkoztak
 7 16|              Édesanyám midõn szült, meghalt, de nénémasszonynál sohasem
 8 16|          isten átka üldöz. Az ispán meghalt. Violának emberek között
 9 17|             miután tehát Ákos anyja meghalt, János s az úrfi társalkodásainak
10 17|           Taksony megyében a sebész meghalt, s özvegye, ki egyszersmind
11 17|        miután a fõorvos általvette, meghalt? - vágott közbe Kálmán -
12 18|   részbirtoka mellett felállíttatá, meghalt, lépcsõkövén a vándornak
13 20|        mintegy magánkívül feküdt -, meghalt.~- Hisz látod, miként emelkedik
14 21|            kend, az jobb. Ha férjem meghalt, elássuk itt a fák alatt,
15 22|         Istenben boldogult felesége meghalt, s azon három konzíliumban,
16 24|        megyétõl útlevelét megkapta, meghalt, éppen azon pillanatban,
17 28|          visszadõlt vánkosára... és meghalt.~- Csak tudnám, mit akart
18 30|          vajon igaz-e, hogy szegény meghalt barátom, midõn szakács úr
19 32|             ütötte, hogy véletlenül meghalt, s akkor mindjárt pert kezdtek.
20 32|          volt... nem tartotta ki, s meghalt. Erre szörnyû lárma támadt...
21 34|          gyermek valék, midõn anyám meghalt, de már eléggé kifejlõdve,
22 34|             leforgása után e bátyám meghalt, s oly sebesen és váratlanul,
23 34|           hazádba visszatértél, nõm meghalt, s annyi szerencsébõl, mellyel
24 34|   derültebbekké tegyem.~Végre anyád meghalt, kevéssel utána apám is,
25 36|         Midõn a jelen fõorvos elõde meghalt - az egész vidéken híres
26 36|              mondom, ezen úri ember meghalt, e kérdés természetesen
27 36|           közül naponként egynehány meghalt, a fõorvost senki hibás
28 36|             hozzá - nem látod, hogy meghalt?~A rab elborzadva néze testvérére,
29 36|           nem lehete kételkednie. - Meghalt! - kiáltott irtóztató hangon,
30 36|             enyhíthetné. Mintha már meghalt volna, róla, úgy látszott,
31 37|   nyugodtnak érzé magát, mintha már meghalt volna. Most, midõn Vándoryt
32 38|          hol ismerõsei közül valaki meghalt, tisztába jöhet. Valamivel
33 38|       történt. Maga az, hogy Rétyné meghalt, magára vonta volna a közfigyelmet.
34 38|              mint egy csuda által a meghalt iránt, keblében egyszerre
35 38|          nem lehet, az taval õszkor meghalt.~- Meghalt?! - mondá az
36 38|             taval õszkor meghalt.~- Meghalt?! - mondá az elõbbi még
37 38| gyermekestül jött, s te azt mondod: meghalt.~- Én csak azt mondtam,
38 38|             kislaki gulyásnak öccse meghalt - szólt Gazsi nyugodtan -;
39 38|     aggodalomban töltött, a gyermek meghalt, s egy kis sír a tanya mellett
40 38|       aggodalom közt töltött, végre meghalt e gyermeke is, s a szegény
41 38|            élek. Mielõtt kis Pistám meghalt... a szegény gyerek úgy
42 38|            Igen, mielõtt kis Pistám meghalt, egész betegsége alatt mindig
43 39|              Az alispán, mióta neje meghalt, nem szívesen ment ki jószágára,
44 39|  szerencsétlent kihúzá lova alól.~- Meghalt - mondá Ákos, midõn a vérzõ
45 39|            néhány hónap elõtt Viola meghalt, a fûben egy asszonyt találtak.