Fejezet

 1 1 |          társaságot, mely az öreg lelkész s jegyzõ körül öszvegyûlt,
 2 1 |      készültek: s csak a jegyzõ s lelkész tarták meg komolyságukat,
 3 2 |           melyen apja, az egykori lelkész predikációira gondolkozott,
 4 2 |  fájdalmat horda magában. Az öreg lelkész nem panaszkodott, nem szóla
 5 2 |           valami, mi után a bárdi lelkész fia vágyódhatnék, nem is
 6 2 |           gyõzék meg, hogy fia jó lelkész lesz. De az, hogy e lelkesedés
 7 2 |        körébõl távozott, s az agg lelkész, kinek már ezüst fürtök
 8 2 |         azon idõ óta, melyet mint lelkész Tiszaréten töltött, hol
 9 8 |        cselédek, magasztaltatva a lelkész s rektor, bámultatva az
10 9 |       találunk. Mindenekelõtt két lelkész áll elõttünk, kiknek egyike
11 11|           Kérem alássan - szólt a lelkész mindig nyugtalanabbul -,
12 16|        Tengelyi hazajön - szólt a lelkész megnyugtatólag, könyvét
13 16|        tudja, õ volt-e? - mondá a lelkész komolyan - nem kell mindjárt
14 16|         nincs miért sajnálnunk!~A lelkész Tengelyi által szakíttatott
15 16|         szakadtam ide, apám, mint lelkész, nemességével sosem gondolt,
16 16|          te, egy reformált falusi lelkész, a trón elõtt, hogy egy
17 16|             szólt nyájas hangon a lelkész - azt hiszed, szegény prédikátor
18 16|        magasan áll, hogy a falusi lelkész elõtte magát azon fényes
19 25| jelenetnek véget nem vet.~Midõn a lelkész bejött, Rétyné férjét, kezénél
20 25|        hagynia -, s ámbár az öreg lelkész ígéré, hogy az egészet kiegyenlítendi,
21 25|      Vándoryval még azon órában a lelkész lakához ment.~ ~
22 26|      beszélgetésnek, mely alatt a lelkész barátjának elmondá azt is,
23 31|       szörnyû! - vágott szavába a lelkész - én értem a borzadást,
24 31|        Hidd el, barátom - mondá a lelkész fejét rázva -, igazságtalan
25 31|   szenderült, hogy noha szobája a lelkész szobájához a második vala,
26 34|         az idõ alatt, melyet mint lelkész a faluban töltöttem, megtanultam
27 34|           Tengelyi helyzetét. S a lelkész azonnal az alispánhoz sietett,
28 34|       nyújtá kezét a belépõnek. A lelkész nem fogadá el kezét, s közönségesen
29 34|           fel.~- Sámuel - szólt a lelkész szomorúan -, e mentség jó
30 34|        körül.~- Ne félj - mondá a lelkész, s évek óta talán elõször
31 34|        Réty görcsösen megragadá a lelkész kezét, arcai égtek. - Hát
32 34|         fogva gyanakodó - mondá a lelkész, midõn a fájdalmat látá,
33 34|           nõdhöz kötnek - mondá a lelkész rövid gondolkozás után ‑,
34 34|          feledve volt, s a jámbor lelkész most csak vigasztalásra
35 36|         csak kémnek tekintetik. A lelkész mindent elkövetett, hogy
36 36|     feleletbõl kilátszott, hogy a lelkész látogatásait csak vallatása
37 36|      amint látszott, a keresztény lelkész oktatásai által magát meggyõzetni
38 36|       fölment Tengelyihez, hová a lelkész, ha a városba jött, közönségesen
39 36|       kamara ajtaja megnyílt, s a lelkész ott állt a beteg ágya mellett,
40 36|           ágyához ülve nyájasan a lelkész -, ki fogsz gyógyulni, élhetsz,
41 36|              Ne gondold - mondá a lelkész megindulva -, hogy megtérésedet
42 36|     fognának.~- Barátom - szólt a lelkész fölkelve -, áldjad istenedet,
43 37|   mindazon megvetéssel gondolva a lelkész hasztalan fáradozásaira,
44 37|       küldetett ki ez ma, mikor a lelkész betegével egy óránál tovább
45 38|     legalább a gondolatot, hogy a lelkész férjének testvére, megszokva,