Fejezet

 1 1 |           cirógatá, s Tengelyi vágyteli tekintetet vetve a csoportozatra, fölsóhajtott:~-
 2 1 |               meg - mondá Nyúzó, mérges tekintetet vetve a közbeszólóra -,
 3 5 |               kívül megállt, s vizsgáló tekintetet vete maga körül. A lobogó
 4 13|                 asztalt bökdösé, keserû tekintetet vete a szólóra. - Kend menkõ
 5 14|            szobából kiment, az anya egy tekintetet vetve utána, melyben egész
 6 15|            tekintett, Slacsanek megvetõ tekintetet vete az egész társaságra,
 7 16|               ki térdeit átkarolva kérõ tekintetet vetett a szerencsétlen apára.~-
 8 17|           feldsernek neveztetvén mérges tekintetet vetett Jánosra, Ákos ágyához
 9 17|                 nemegyszer vetett vágyó tekintetet a szomszéd fiára, ki õt
10 17|            nincs szükség.~Serer bosszús tekintetet vete a huszárra. - Hogy
11 19|                Macskaházy kétségbeesett tekintetet vete a két érdemdús tisztviselõre.
12 20|         mindenki láthatta volna, hogy a tekintetet, melyben a banda között
13 20|               kell.~Mészáros reményteli tekintetet vetve a kulacsra, felkelt,
14 20|            vagyok - szóla a másik, kérõ tekintetet vetve Violára.~- Mért lett
15 20|                 a kommisszárius megvetõ tekintetet vetve elöljárójára, melyet
16 20|               volna hatalmában. Még egy tekintetet vete társaira, s az írásokat
17 21|                  miután még egy szomorú tekintetet vetett a szín felé, mely
18 22|          megtagadott, hallá, barátságos tekintetet vete reá. - Igazsága van -
19 22|           tanúbizonyságok is érdemelnek tekintetet - jegyzé meg Völgyesy -,
20 22|                szólt Zátonyi, szánakozó tekintetet vetve az ifjú ügyészre -,
21 22|               váratlan kitörésre bámuló tekintetet vete a fõbíróra; ez midõn
22 22|             kezdének; Macskaházy mérges tekintetet vetett a szólóra; Zátonyi
23 22|             teins úr a fõbírót - mondá, tekintetet vetve Nyúzóra, mely elõl
24 22|                 mondá Völgyesy, megvetõ tekintetet vetve a szólóra -, úgy tartom,
25 23|                 s megérté a szemrehányó tekintetet, mellyel e jámbor asszony
26 23|       nyilatkozál, Macskaházy gyanakodó tekintetet vete reád.~- Igazságod van -
27 23| szemtelenségérõl szóltak, nem egy vágyó tekintetet vetve az asztal felé, hol
28 23|               mondá anyja, szeretetteli tekintetet vetve utána -, hogyisne
29 24|             apjokat - szólt az asszony, tekintetet vetve Jánosra, melyben az
30 24|              veszély legyõze minden más tekintetet, s a tiszttartó magára véve
31 25|                   mondá Rétyné, bosszús tekintetet vetve a szólóra, - ha az
32 27|                szólót, kire egy megvetõ tekintetet vetett Erzsébet -, hagyjunk
33 27|           asszonyom - tevé hozzá, kérdõ tekintetet vetve a mellette ülõre,
34 28|              szerencsétlen ügyvédre oly tekintetet vetve, melynél vére elfagyott -
35 28|                 az ügyvéd kétségbeesett tekintetet vetve maga körül -, én...~-
36 28|                  mond az ügyvéd, bámuló tekintetet vetve Violára - mily írásokat?~-
37 30|                    kérdé Nyúzó, bosszús tekintetet vetve a szakácsra, hogy
38 30|           válaszolt a kérdezett, kihívó tekintetet vetve a szakácsra -, persze,
39 30|                  szólt a fõbíró megvetõ tekintetet vetve a szólóra - azt semmi
40 30|           álltak, s az elõbbi nyugtalan tekintetet vetve maga körül, a legnagyobb
41 30|             mintegy kiigazítva, midõn a tekintetet látá, melyet férje e kérdésnél
42 33|                hideg számolók, csak egy tekintetet börtöneinkre, s vajon mi,
43 37|               remegett, szemei elvadult tekintetet vetének körül.~- Nagysád