Fejezet

 1 1 |     legnagyobbika! - szóla közbe nevetve Tengelyi - nem elég-e, hogy
 2 1 |          nem bírok veled - szóla nevetve Tengelyi -, reménylem, ha
 3 1 |     Viola cimborája - tevé hozzá nevetve -, a hatalmas zsivány, kinek
 4 1 |          az - szakítá félbe Ákos nevetve -, ha valahogy fehér merészlene
 5 1 |         magadnál - szóla Kislaky nevetve -, míg Violát elfogod, örökös
 6 1 | gesztikulációin, majd a cigányon nevetve - ki idõrõl idõre visszanézve,
 7 2 |       haragszom - szóla Tengelyi nevetve -, azt megígérem.~- És hogy
 8 3 |        Nem hiszem - szóla Etelka nevetve -, Macskaházy igen mulatságos
 9 3 |      nemde? - szakítá félbe Ákos nevetve a szólót. - De ha annyira
10 3 |       Nemde, barátocskám? - tevé nevetve hozzá - hacsak ijedtünkben
11 5 |   visszajött. - Alszanak - szóla nevetve -, no, ha mind így teljesítik
12 9 |        Igazság - szólt az ügyvéd nevetve -, ha a nemességet kapacitálni
13 11|         Pénzesyhez, ki jókedvûen nevetve kártyáit keveré, míg az
14 12|       Igen - viszonzá a titoknok nevetve -; elraboltatott; azaz minden
15 13|         s hívják - szólt a másik nevetve -, s úgy tekintetes úr módjára
16 13|             Hát bemennék - szólt nevetve a zsivány -, s huszonöt
17 13|     tartom - válaszolt a zsivány nevetve -, ha más pajtás kell, keress
18 17|        Vagy meg nem halt - mondá nevetve Kálmán, mire az öreg János
19 17|          Igen - válaszolt Kálmán nevetve -, de én azt se foghatom
20 18|          Hát kirabolták? - szólt nevetve - no, mit mondtam? Mihelyt
21 18|     talán bundámról - tevé hozzá nevetve s bundáját vállára húzva -,
22 19|        ha neki tetszik - ismétlé nevetve az esküdt. S Macskaházy
23 19|  próbálunk valamit - szólt Nyúzó nevetve -, te vigyázz a házra.~-
24 20|      Zsuzsi - válaszolt a gulyás nevetve -, hány férget láttam én
25 20|        dohány - folytatá a másik nevetve -, ugye egy pipa dohány
26 20|         válaszolt a másik, midõn nevetve nagy kulacsot mutatott,
27 22|      nagysám - mondá a táblabíró nevetve -, mintha már függne; tizenöt
28 22|         ez midõn feléje fordult, nevetve folytatá: - A teins úr nem
29 22|    takarva volt. De - tevé hozzá nevetve, s a rabhoz fordult - ha
30 22|         belõle Sóskuty s Zátonyi nevetve csak egypár fehérnemût vevének
31 22|       alatt? - válaszolt Zátonyi nevetve - majd meglátjuk, három
32 22|         szavakkal Nyúzó. Zátonyi nevetve megjegyzé, hogy e perben
33 23|           kötél, ló, hej! - tevé nevetve hozzá - nem hallották-e
34 23|      édesanyám csalódott - szóla nevetve Kálmán -, a termékeny fiatal
35 23|          édesapám - mondá Kálmán nevetve -, hogy a büntetõ kereset
36 24| visszavonassék; Kenyházy azonban nevetve kiüríté elsõ poharát. Nyúzó,
37 24|          No, Viola - mondá végre nevetve -, ki akasztatja fel holnap
38 24|    bíznak az úrban - mondá János nevetve -, szeretném tudni, kivel
39 32|          bizony! - mondá Zátonyi nevetve - magányos börtön egy falusi
40 32|        rabjainknak - szólt ismét nevetve Zátonyi -, és rizskását,
41 33|       fõmestere. No - tevé hozzá nevetve -, sz. Istvánra kiszabadulok;
42 33|     részed benne - mondá az öreg nevetve s köhécselve egyszerre. -
43 33|            mondá az öreg zsivány nevetve -, néha meg kell õket tépáztatnom,