Fejezet

 1 2 |              legyen: addig a tízéves fiú más körökben jára gondolataival,
 2 2 |           vala ugyan, mióta a kedves fiú körébõl távozott, s az agg
 3 2 |            látták egymást, s midõn a fiú apját oly évtörötten s gyöngén,
 4 2 |     csalódott.~Egy hét, melyet apa s fiú szeretetöknek élvezetében
 5 2 |        egyenlõ lábon áll, s noha két fiú bizatott gondjára - mi már
 6 2 |          apai s anyai szeretet a két fiú között megosztva, a nevelõ
 7 4 |    csecsemõje, a másikon egy hétéves fiú, ki anyja felé fordulva
 8 4 |              jöjjek haza.” S ezzel a fiú, fejét ölembe rejtve keservesen
 9 4 |           keservesen sírt.~- Szegény fiú - szóla Tengelyi, kinek
10 5 |             könyörületére szorult, e fiú, ki megbecstelenített névvel,
11 5 |                álmodban beszélsz, jó fiú, hallgass, hogy föl ne költsd
12 5 |         sincs itt.~- Igaz - felelt a fiú félig sírva -, most nincs
13 5 |          elõhívom.~- Mi jut eszedbe, fiú? - szóla Liptákné a gyermeket
14 5 |    kifejezhetné.~- Igaz - viszonzá a fiú, szemeit törülve -, apámnak
15 5 |             föl s alá. - Imádkozzál, fiú, apádért - szólt Liptákné
16 7 |          nélkül elmondhatá, hogy ily fiú az egész megyében nincs.
17 8 |       barátsága, mely által a gazdag fiú akaratja ellen is magasb
18 9 |              értelemben vagyunk, s a fiú mindenben engedelmeskedik,
19 9 |        megyében, és most... no, de a fiú nem akar házasodni; - hallatlan!
20 17|            mint mondják, igen mívelt fiú volt; s az emberek azt hiszik,
21 17|       tulajdonképp mire szenteljék a fiú jeles tehetségeit? ha a
22 17|       egyszerre a fõhöz emelkedve, a fiú, ki nem arra teremtetett,
23 20|               Ebbõl ugyan nem kapsz, fiú - mondá a másik, messzebb
24 20|           felkelt hordójáról.~- Ez a fiú erõnek erejével pálinkát
25 20|         mondá Rácz, elébe állva -, a fiú úgyis többet ivott, mint
26 20|     fegyverét a nyílásokon. Ne félj, fiú, nem lesz bajod.~Mind e
27 20|           levegõbe lõttem.~- Szegény fiú - mondá Viola, midõn kezét
28 23|        kiment -, azt se bánom; derék fiú, úgy megüli lovát, majdnem
29 23|          Kálmán s Etelka szép pár, a fiú jól illik házunkhoz. - S
30 23|            visszasietett. - Mégis jó fiú az a Kálmán - gondolá az
31 23|               Dehogy nincs - mondá a fiú -, azon felebbvitel, mely
32 23|              dugva, elment.~- Boldog fiú! - mondá anyja, szeretetteli
33 25|             a gondolat, miként apa s fiú, talán pár nap múlva mint
34 25|             A viszony, melyben apa s fiú egymáshoz álltak, sohasem
35 25| ellenségeskedést találhat - mi apa s fiú között nemesházainkban,
36 25|           közelnek gondol: úgy apa s fiú az egyik emelkedési terveit,
37 25|           mértékben, mint talán soha fiú, kinek szülei élnek?...
38 25|         jószágaira ne számolj, rossz fiú! nem vagy még huszonnégy
39 25|       tagadni, el fog átkozni, rossz fiú. Én nem fogom tûrni, hogy
40 25|         háládatlanságot látá, melyet fiú valaha apja ellen elkövetett -
41 32|                s ki tehet róla?... a fiú csak tízesztendõs volt...
42 33|               mi szép! - S a szegény fiú a vasrostélyhoz szorítá
43 33|          miként történhetett, hogy e fiú még a tömlöcben is valamit