Fejezet

 1 3 |             én ismerem nagysádat, nagysád nem oly asszony, mint a
 2 3 |        csak az írásokat, melyeket nagysád kívánt, hanem pénzt s egyéb
 3 3 |    irományait tartja; s ne féljen nagysád, megtaláljuk azokat ott
 4 3 |       szüksége -, mily szív lakik nagysád keblében, azt csak én tudom.
 5 3 |        Ugyan miért kínozza magát, nagysád? - szóla közbe Macskaházy,
 6 3 | különösnek. Hányszor nem hallotta nagysád, hogy egész perek vesztek
 7 3 |    fordítják kifelé. - Ne féljen, nagysád, errõl a közönség beszélni
 8 3 |          kételkedem.~- Azt bízza, nagysád, reám; az iratok a vasládában
 9 15|        tovább folyt.~- De mondjon nagysád akármit - szólt Kislaky,
10 17|         Vilma szép leány és... ~- Nagysád! - szólt Ákos feszült kebellel.~-
11 17|         ez remegõ hangon szóla: - Nagysád kérem, egy szót se többé
12 17|   náladnál is inkább szeressen.~- Nagysád - szólt Ákos, összevonva
13 22|      felakasztani zsiványaikat?~- Nagysád elfelejti - válaszolt a
14 22|  legkisebb alkalmatlansággal jár. Nagysád látja, csak megtiszteltetés,
15 22|         merek kimenni házamból.~- Nagysád tévedésben van - jegyzé
16 22|       tiszttartó -, de csak látná nagysád a gulyás számadását, amit
17 22|       alkalmat nem mulasztá el -, nagysád csupa kegyesség, csupa angyali
18 25|         Vándory levelei, mik után nagysád annyira vágyódott.~- Szóljon
19 25|        legyen, kit én megvetek.~- Nagysád! - kiálta Ákos.~- Igen,
20 26|         helyet. - Nem képzelheti, nagysád, a jó úr mennyire aggódik;
21 26|         felakasztják? s azt hiszi nagysád, a zsivány, csak hogy Rétyné
22 26| haragjában elmondta, éppúgy, mint nagysád valamely vénasszonyt, ha
23 26|   tartatott, szóltunk e tárgyról. Nagysád bizonyosan emlékezik; a
24 26|        folytatá emez - mik voltak nagysád szavai?... Édes Macskaházym,
25 26|          inskripcionális levelet? Nagysád átláthatja, hogy miután
26 26|   holnapjáról? és én, ki magamnak nagysád házánál ez ígért kegyes
27 26|        rövid szünet után hozzá. - Nagysád nekem a teins úr által maga
28 26|      megszólított nyugodtan -, ha nagysád minden körülményeket szokott
29 26|       elõbbi -, s valóban kár, ha nagysád felindulása által becses
30 26|     irományok kezeimben vannak, s nagysád által jelenlétemben akármikor
31 26|      mondá az ügyvéd kacagva -, s nagysád azt most kérdi tõlem? Hát
32 26|         ily jellemû asszony, mint nagysád, oly gonosztettekre vetemedik,
33 26|        ismerem a hatalmat, melyet nagysád e házban az egész család
34 26|        váltók elfogadására bírja. Nagysád ellenállhatlan, azt tudja
35 26|              az irományok, miután nagysád Ákos határozatát ismeri,
36 26|            hogy azoknak elrablása nagysád úri családján kívül senkinek
37 26|     szólni fog mellette. Ellenben nagysád...~- Ne kínozz, hóhér! -
38 30|          magam fel fogok menni.~- Nagysád - mondá kezét összecsapva
39 30|             Bizony jobb lenne, ha nagysád nem megy fel - jegyzé meg
40 37|      elborítá, észrevevé -, talán nagysád is rosszul érzi magát?~Rétyné
41 37|           akkor egészen dühös, és nagysád...~- Menjen ki kend, mondom -
42 37|       tekintetet vetének körül.~- Nagysád talán beteg? - mondá Julis,