1-500 | 501-1000 | 1001-1059
Fejezet
1001 37| körülnézett, de midõn csak egy asszonyt láta, kit hihetõképp
1002 37| vallomásomból - válaszolt a beteg -, egy szót sem.~- Zsidó - mondá
1003 37| s ki által gyertyákat s egy pohár vizet rendelt magának
1004 37| csengést halla, mintha valaki egy poharat erõsen az asztalra
1005 37| hidegek valának, mellét még egy nehéz fohász emelé, s férjére
1006 38| nem nevezhetett, örök áron egy darabka földbirtokot szerez,
1007 38| egyenlõn elhagyatva állnak; egy rövid beszélgetés a szomszédok
1008 38| külföldi hírlapokban is - egy óra, tizennégy nap, vagy
1009 38| óra, tizennégy nap, vagy egy hónap múlva csend s közönyösség -
1010 38| közönyösség - ez a dicsõség. Egy darab fekete fátyol a kalapon,
1011 38| annyit beszélt Rétynének egy idõ óta mutatott szomorúságáról,
1012 38| át egymással rosszul élt, egy meghal, a másik, mint egy
1013 38| egy meghal, a másik, mint egy csuda által a meghalt iránt,
1014 38| volt-e oka? Neje halála után egy megkezdett levelet talált
1015 38| vallomásában is állított, egy fontos ok létezett, mely
1016 38| bûntettet Viola követte el, mint egy tanúnak, s mi több, kétes
1017 38| annyian hasztalan fáradtak, egy vén huszárnak sikerülhet.~
1018 38| csak három mérföldnyire egy bizonyos csárdáig vitte,
1019 38| Mi az: retirálni? - kérdé egy ily alkalommal Csavargós,
1020 38| filozófiája szerint: ki egy úton, ha csak ballagva is,
1021 38| nyugoti, déli s éjszaki szelet egy órában akarunk látni; annyi
1022 38| szólt tovább -, õsz óta egy gulyás lakik, ki a ti vidéketekrõl
1023 38| üldözéseket várhat, már magában egy neme a szerencsének; boldog
1024 38| otthonosnak érezheti. S nem egy egész-e életünk, melynek
1025 38| függött-e egész biztonsága egy hajszálon? Ha egykori ismerõsei
1026 38| szerencsésnek érezhesse. Egy vala õ azon lények közül,
1027 38| töltött, a gyermek meghalt, s egy kis sír a tanya mellett
1028 38| S neki igaza volt; míg egy gyermeke marad a nõnek,
1029 38| mindazon szeretetet, mely egy asszony keblében megfér;
1030 38| s szemeit arra fordítván egy idegent látott egyenesen
1031 38| jöttek tanyájához, s ezért egy idegennek közeledése már
1032 38| éltemet adtam volna érte; egy embernek vérét ontottam,
1033 38| magamnak nem hiszik, még egy tanút hívok. Csavargós Gazsi
1034 38| most hajtanak!~A két férfi egy ideig hallgatva ült egymás
1035 38| oly keményen. Azt mondják, egy helyre jövünk végre valamennyien,
1036 38| én megérdemeltem; de mi egy halál a legkínzóbb, azon
1037 38| János mély fohásszal.~Viola egy ideig hallgatott; arcain
1038 38| sõt jelenlétem csak azon egy könnyebbségtõl fosztja meg,
1039 39| tanyáját elõször meglátta, egy percig megállt, s visszanézett.
1040 39| bizonytalan világa miatt csak egy fehér folt s nem messze
1041 39| fehér folt s nem messze tõle egy gyenge pásztortûz vala minden,
1042 39| róla? - így szólt, midõn egy nehéz fohász után ismét
1043 39| kötjük reményhorgunkat, de egy napig sem maradhatunk remény
1044 39| átkozott sebesen jõnek, elöl egy, utána három, mintha itt
1045 39| jött, ki lovastul együtt egy szántóföld árkában feküdt,
1046 39| éjszaka utazott, s most egy félóra óta kergetés között,
1047 39| ügetni kezde, s Viola, ki egy részrõl már a törökdomb
1048 39| Állj meg! - ordított egy vad hang Viola háta megett,
1049 39| pandúrköntösben is, melyet egy idõ óta viselt, az egykori
1050 39| inté, s Ákos Vándoryval egy ideig magok maradtak Viola
1051 39| csillogtak.~- Hej, öcsém - mondá egy öreg paraszt, ki Vándory
1052 39| minden bûnös iránt - mondá egy vén paraszt a körülállók
1053 39| lerogyott nénje karjai közé, s egy ideig eszmélet nélkül maradt.
1054 39| virradatig.~Ákos fiatal nejével egy nyári éjszaka, a törökdomb
1055 39| törökdomb felé sétálva, egy asszonyi hangtól e régi
1056 39| elõtt Viola meghalt, a fûben egy asszonyt találtak. Föl akarák
1057 39| melyekrõl szóltam, ha nem is egy megyének szûk határai között,
1058 39| csillagok, lenn itt-ott egy pásztortûz világít, a földön
1059 39| rónaságunk, s virulni a nép, mely egy ezred óta síkodat lakja.
1-500 | 501-1000 | 1001-1059 |