Fejezet

1001 37|               körülnézett, de midõn csak egy asszonyt láta, kit hihetõképp
1002 37|     vallomásomból - válaszolt a beteg -, egy szót sem.~- Zsidó - mondá
1003 37|                  s ki által gyertyákat s egy pohár vizet rendelt magának
1004 37|            csengést halla, mintha valaki egy poharat erõsen az asztalra
1005 37|              hidegek valának, mellét még egy nehéz fohász emelé, s férjére
1006 38|               nem nevezhetett, örök áron egy darabka földbirtokot szerez,
1007 38|              egyenlõn elhagyatva állnak; egy rövid beszélgetés a szomszédok
1008 38|                külföldi hírlapokban is - egy óra, tizennégy nap, vagy
1009 38|                 óra, tizennégy nap, vagy egy hónap múlva csend s közönyösség -
1010 38|             közönyösség - ez a dicsõség. Egy darab fekete fátyol a kalapon,
1011 38|                 annyit beszélt Rétynének egy idõ óta mutatott szomorúságáról,
1012 38|                át egymással rosszul élt, egy meghal, a másik, mint egy
1013 38|                egy meghal, a másik, mint egy csuda által a meghalt iránt,
1014 38|             volt-e oka? Neje halála után egy megkezdett levelet talált
1015 38|                vallomásában is állított, egy fontos ok létezett, mely
1016 38|         bûntettet Viola követte el, mint egy tanúnak, s mi több, kétes
1017 38|              annyian hasztalan fáradtak, egy vén huszárnak sikerülhet.~
1018 38|                  csak három mérföldnyire egy bizonyos csárdáig vitte,
1019 38|                Mi az: retirálni? - kérdé egy ily alkalommal Csavargós,
1020 38|                  filozófiája szerint: ki egy úton, ha csak ballagva is,
1021 38|           nyugoti, déli s éjszaki szelet egy órában akarunk látni; annyi
1022 38|                  szólt tovább -, õsz óta egy gulyás lakik, ki a ti vidéketekrõl
1023 38|          üldözéseket várhat, már magában egy neme a szerencsének; boldog
1024 38|              otthonosnak érezheti. S nem egy egész-e életünk, melynek
1025 38|               függött-e egész biztonsága egy hajszálon? Ha egykori ismerõsei
1026 38|                 szerencsésnek érezhesse. Egy vala õ azon lények közül,
1027 38|            töltött, a gyermek meghalt, s egy kis sír a tanya mellett
1028 38|                   S neki igaza volt; míg egy gyermeke marad a nõnek,
1029 38|                mindazon szeretetet, mely egy asszony keblében megfér;
1030 38|                 s szemeit arra fordítván egy idegent látott egyenesen
1031 38|               jöttek tanyájához, s ezért egy idegennek közeledése már
1032 38|                éltemet adtam volna érte; egy embernek vérét ontottam,
1033 38|                 magamnak nem hiszik, még egy tanút hívok. Csavargós Gazsi
1034 38|               most hajtanak!~A két férfi egy ideig hallgatva ült egymás
1035 38|               oly keményen. Azt mondják, egy helyre jövünk végre valamennyien,
1036 38|                  én megérdemeltem; de mi egy halál a legkínzóbb, azon
1037 38|              János mély fohásszal.~Viola egy ideig hallgatott; arcain
1038 38|                 sõt jelenlétem csak azon egy könnyebbségtõl fosztja meg,
1039 39|               tanyáját elõször meglátta, egy percig megállt, s visszanézett.
1040 39|            bizonytalan világa miatt csak egy fehér folt s nem messze
1041 39|             fehér folt s nem messze tõle egy gyenge pásztortûz vala minden,
1042 39|                 róla? - így szólt, midõn egy nehéz fohász után ismét
1043 39|               kötjük reményhorgunkat, de egy napig sem maradhatunk remény
1044 39|             átkozott sebesen jõnek, elöl egy, utána három, mintha itt
1045 39|                 jött, ki lovastul együtt egy szántóföld árkában feküdt,
1046 39|                  éjszaka utazott, s most egy félóra óta kergetés között,
1047 39|                ügetni kezde, s Viola, ki egy részrõl már a törökdomb
1048 39|                     Állj meg! - ordított egy vad hang Viola háta megett,
1049 39|               pandúrköntösben is, melyet egy idõ óta viselt, az egykori
1050 39|                  inté, s Ákos Vándoryval egy ideig magok maradtak Viola
1051 39|         csillogtak.~- Hej, öcsém - mondá egy öreg paraszt, ki Vándory
1052 39|               minden bûnös iránt - mondá egy vén paraszt a körülállók
1053 39|           lerogyott nénje karjai közé, s egy ideig eszmélet nélkül maradt.
1054 39|          virradatig.~Ákos fiatal nejével egy nyári éjszaka, a törökdomb
1055 39|                  törökdomb felé sétálva, egy asszonyi hangtól e régi
1056 39|             elõtt Viola meghalt, a fûben egy asszonyt találtak. Föl akarák
1057 39|             melyekrõl szóltam, ha nem is egy megyének szûk határai között,
1058 39|                  csillagok, lenn itt-ott egy pásztortûz világít, a földön
1059 39|        rónaságunk, s virulni a nép, mely egy ezred óta síkodat lakja.