Fejezet

 1 1 |            fölsóhajtnak, mert eszökbe jut, hogy egykor az élet is
 2 2 |             haladva végre a tengerhez jut; s a virág szellõ nélkül
 3 2 |              fordítás ha Jónás kezébe jut, talán nem elégíti ki kívánatát,
 4 5 |             sem árt, legalább eszökbe jut az embereknek, hogy még
 5 5 |             kimegyek s elõhívom.~- Mi jut eszedbe, fiú? - szóla Liptákné
 6 6 |              s melyeknél néha eszembe jut, hogy nemzetünk is, miként
 7 6 |           kérdezni, míg végre eszedbe jut; ha valamely kis kellemetlenség
 8 6 |             valahányszor ismét eszébe jut, egy negyedóra alatt lemuzsikáljuk.
 9 8 |               szerencse oly valakinek jut, kit õ ismer, annak kitekeri
10 9 |      társaságában senkinek eszébe sem jut, hogy mágnással van dolga,
11 10| szenvedéseiért, s nekem akkor eszembe jut: hogy mind e szeretetét
12 10|             ismét nyugalma, becsülete jut eszembe, s magamba fojtom
13 11|              át egyenesen az ebédlõbe jut, melynek jobb oldalán a
14 12|              nevetséges-e, ha eszembe jut, hogy a pártok, melyek most
15 14|               ilyenkor mindig Jancsim jut eszembe. Hogy szerettem,
16 14|      ajkaimhoz szoríthatom, s eszembe jut, hogy e kéz az enyém leend,
17 16|     szerencsétlenségünket, ha eszembe jut, hogy bennünk senki e világon
18 17|             közkatona, s ha valamihez jut, szintúgy eszik. Béke idején
19 22|             akaratlanul összebeszélés jut eszembe.~- Ah, amice, ami
20 23|       megmenthettem volna, ha eszembe jut felesége s gyermekei, kik
21 23|        gondolatokkal.~- És ha eszembe jut, hogy mindezt elkerülhettük
22 24|             valakinek a házban eszébe jut, hogy a tiszttartó padlását
23 24|              ha az ifjúnak eszébe nem jut, hogy az zaj nélkül nem
24 25|               vagy valami jó eszünkbe jut, késõbb elhatározhatjuk
25 26|         visszautasított inskripcióhoz jut.~- Majd meglássuk! - mondá
26 27|               életünk között néha nem jut eszünkbe, miként nagy útra
27 27|          fõképp ha kis fioknak jövõje jut eszökbe...~- Az istenért,
28 30|               is borzadok, ha eszembe jut!... Tízszer segítségére
29 31|               s ez az, mi, ha eszembe jut, hogy fiam hihetõképp a
30 32|              embert értelmezé, mi nem jut eszébe, fõképp miután természetének
31 33|             ajtajában ülök, s eszembe jut, hogy hajtottak máskor télben-nyárban
32 33|       csillagos estéken, néha eszembe jut, hogy jó volna pajtásaimmal
33 34|            azon szomorú meggyõzõdésre jut: hogy a megelégedés, melyet
34 34|              apámé volt, s a pillanat jut eszembe, melyben kezét utólszor
35 35|           vannak - sokkal biztosabban jut vesztõhelyre, mint a mennyek
36 36|          legalább két embernek eszébe jut, miként az egyháznak a küzdésen
37 37|      valóságos tagja, oly szolgaságra jut, hogy tulajdon igáslovát
38 37|              melyik híres író, az sem jut eszembe, melyik híres munkájában.
39 38|          határozatára, mihez soha nem jut, ha férjében támaszt lát
40 38|          tovább megy, mindig messzire jut, sõt végre az elérhetetlennek
41 38|            általam talán vesztõhelyre jut. Oh, János, miért fáradott
42 39|               látszik, midõn eszünkbe jut, mily kevés s mily múlékony