Fejezet

 1 2 |            egymástól!~Szerencsére e gondolat az öreg Ézsaiásnak nem zavará
 2 5 |             sejdítjük, mennyi nemes gondolat, mennyi szép s fönséges
 3 14|           teljesülés pillanatában a gondolat nem támadna szívünkben:
 4 14|       irányozni kívánatainkat? De e gondolat, mely Erzsébet fején átvonult,
 5 16|              melyet nem teljesíték, gondolat, melyet elõtted titkoltam?
 6 17|        indult. Egyszerre mintha egy gondolat villanna át fején, a huszár
 7 17|   szerencsés álmaimból, egyszerre a gondolat támadt lelkemben: vajon,
 8 18|           fel ábrándaiból, lelkén a gondolat villant át, hogy Violája
 9 19|            fejébe, úgy látszik, más gondolat e napon nem fért. És a törvényes
10 20|           magát, de lelkét csak egy gondolat tölté el, s az Violának
11 22|           fején egyszerre nagyszerû gondolat villant át -, akasztassuk
12 25|            teremtés vala, hogysem a gondolat, miként apa s fiú, talán
13 25|           is; napok, hol lelkedet a gondolat, miként nagy tehetségeid
14 27|      nyugodtabbak közé tartozott. A gondolat, hogy a megye egyik legszebb
15 27|          neki erre idõt engedjen. A gondolat, hogy ezen ember rágalmait,
16 28|       zsiványokról beszélni, hogy a gondolat, miként az éjt magányosan
17 28|    Macskaházy, kiben egyszerre azon gondolat támadt, hogy Viola az alispánné
18 28|         Viola nem volt kegyetlen. A gondolat, hogy egy embernek vérét
19 29|        irományokat magához veszi. E gondolat azonban nem fért jelleméhez,
20 30|            van az eszméinkkel is. A gondolat, mely ezeredek elõtt egyben
21 30|             birtokával, mert hisz a gondolat, mint a pénz, azé, ki vele
22 30| fontossággal nem bírtak, s lelkén a gondolat villant át, nem raboltattak-e
23 30|         megszûnt, s benne csak azon gondolat támadt: nem lenne-e jobb,
24 31|        értem a borzadást, mellyel a gondolat szívedet tölti, hogy e szerencsétlen
25 31|            rejtette el házunkban.~A gondolat, hogy az igazságnak nyílt
26 32|            fohászok hídján” állt, a gondolat, hogy minden oldalán palotát
27 33|           éppen ellenkezõleg minden gondolat, melyet személyes helyzetök
28 34|         egyiránt magasztaltatott. A gondolat, hogy sokak által irigyeltetik,
29 34|          nélkül külföldön sem; de a gondolat, hogy mindezen kötelékek,
30 34|           helyzetben minden ifjú, a gondolat, hogy mindent magamnak köszönhetek,
31 34|           fájdalmat fogna érzeni. A gondolat, hogy fia egy mesterember
32 34|             pillanataira, Sámuel? A gondolat, miként egymást sokáig látni
33 34|        rablási kísérlet tétetett, a gondolat távol vala tõlem. Önként
34 34|         mire engem nem bírhatott. A gondolat, nem fogsz-e te, midõn legjobb
35 36|             õ szabad lesz, s ez egy gondolat elfelejteté fogsága hosszú
36 37|          mintha agyán egyszerre egy gondolat villanna át, megállt, s
37 37|          megállt - mióta ez iszonyú gondolat fejemben támadt, nem tudok
38 37|        szemeit. - „De miért volna e gondolat oly iszonyú? - fûzé tovább
39 37|             meglepetve e vigasztaló gondolat által, mely most elõször
40 38|             születése helyétõl, s a gondolat, hogy a magyar korona birodalmában
41 39|          János mondta?” S ez utolsó gondolat a szerencsétlennek nem kis
42 39|        halál elébe, õ vala az; de a gondolat, hogy életét hóhér kezei