Fejezet

 1 1 |          ért örömei is jutottak e földön.~Vándory végre letéve virágait,
 2 2 |       volt, mi az öreg lelkészt e földön visszatartá - kis fia, Jónás.
 3 2 |           fiát magányosan tudná e földön? Az öreg Tengelyi meggondolá
 4 2 |    választani akará, mint homokos földön a víz esõ után, ily körülmények
 5 5 |           mert világot terjeszt a földön, s üldözõimet nyomomra vezetheti;
 6 7 |           édes gyömölccsé vált, a földön rothadni fog, hogy belõle
 7 14|       hogy csak szerelem az, mi e földön boldoggá tesz? És Erzsébet
 8 14|           csak a nyitott ládát, a földön egy zacskó pénzt s Viola,
 9 14|           zsidót találá ott, ki a földön feküdve, mihelyt Ákost meglátá,
10 16|        ispán vérökben fekszenek a földön. Viola az emberek között,
11 16|          körébe léphetek, kikbe e földön bízhatom, addig ti vártátok
12 17|       közt ennyire bízhatnának, a földön nem lelhetnek; s maga a
13 17|     kezdett, János mellette ült a földön, s vigyázott, hogy fölbukva
14 19|        palotája azoknak, kiknek a földön csak kunyhók jutottak, melyre
15 20|        közül vérében váncorgott a földön, a többiek visszafutottak.
16 20|          kék lángokban folyt el a földön - ki vagy a mennyekben...
17 21|        fát s parázst találhatsz a földön, hadd keressem férjemet.~
18 21|         Viola bundájába takarva a földön feküdt, Zsuzsihoz visszament.~-
19 21|          oly nyugodt, hogy kemény földön jobban alszik, mint õk ágyaikban;
20 22|    irgalmas ítéletet várok; itt a földön számomra nincs mentség.
21 24| Macskaházy segedelemért ordítva a földön hevert.~- Zsivány! - kiáltott
22 30|        üdvezültek énekében áll; e földön az emberek örömei természet
23 30|          véres irományok, miket a földön találtunk, mind Tengelyié,
24 30|          itt éppen most találok a földön egy számadást félig véresen,
25 31|        fenségesebb, semhogy reá e földön számolhatnánk. Rövid idõ
26 33|       kezeire támasztva, szinte a földön, egy gyermek ült; legalább
27 34|      Olyanhoz valék hasonló, ki e földön élve halhatatlanságot nem
28 34|        szeretetem a messze idegen földön szívednek jólesett -, de
29 35|  meggyõzék Etelkát, hogy miután e földön teljes tökélyt találnunk
30 35|         õket találjuk - s nincs e földön senki, ki szánakozásunkat
31 35|     igazságtalanság mértéke itt e földön - s egy kis kört választék
32 36|        fortéllyal s csalfasággal, földön csúszva, mint a hernyó,
33 36|  martalékját, csak hogy, miután e földön még egyszer körültekintett,
34 36|    irgalmas lesz irántad, ha te e földön az elnyomott igazságnak
35 37|         attól foszthat meg, mit e földön bírunk, s nekem van-e valamim,
36 38|        tudja, érdemes-e az, mit e földön elérhet, hogy érte fáradjon:
37 38|          emlékezteté, hogy lakott földön jár. Közel a házhoz istálló,
38 38|         hogy ezután semmi nincs a földön, mi õt még boldoggá tehetné.~
39 38|      végre valamennyien, mintha e földön csak úgy átmasíroznánk a
40 39|     mindig eszméletlenül feküdt a földön. A pandúroknak egyike -
41 39|        sokaságon, midõn rokonát a földön s a körülötte álló népet
42 39|         egy pásztortûz világít, a földön végetlen csend terül el,