Fejezet

 1 1 |           ló patkóját vagy valamely táblabíró sarkantyúját veszti, õ veri
 2 2 |             huszonnégy éves, nem is táblabíró, s még kevésbé birtokos,
 3 2 |         egyik ráci nemes volt, azon táblabíró pedig, ki ellen az adóssági
 4 2 |         szóla õt megölelve egy öreg táblabíró -, még fiatal ember vagy,
 5 5 |             néhány a közjóért buzgó táblabíró, ki gulyáját különösen félté,
 6 8 |     becsinált mindegyikénél egy-egy táblabíró öntetett le, s a szolgálattevõ
 7 8 |            vagy ha valamely elõkelõ táblabíró névnapjának ünneplésére
 8 9 |        kitûnõk. Utánok négy vagy öt táblabíró s három szolgabíró, kiket
 9 9 |         zöld asztal. Körülte nehány táblabíró, kiknek némelykor véleményeik,
10 9 |   üléseinknek, s habár az, melyre a táblabíró kar Réty házában öszvegyûlt,
11 9 |           Bolondság - mond egy öreg táblabíró félig álmosan -, föl kell
12 9 |         teins úr tenni? - szólt egy táblabíró mérgesen az asztal másik
13 9 |        hangosabban az elõbbi mérges táblabíró -, hogy az erzsébeti adókivetés
14 9 |  nyugtalanság vala észrevehetõ. Egy táblabíró véletlenül órájára nézve
15 11|          gondolkozik: három elõkelõ táblabíró közõl melyiket ültesse a
16 11|             ne szóljon! - s ezzel a táblabíró fölugrott.~- Az úr pedig
17 11| fészkelõdött nyugtalanul két vastag táblabíró közt.~- Tisztelet s hála
18 11|         közt - szólt a másik vastag táblabíró az elsõhöz, ismét a szónokra
19 15|          fõispán s nehány elõkelõbb táblabíró ül, található némi különbség,
20 15|          egészben, min egy-két öreg táblabíró fejét csóválta, hogy az
21 15|        királyi tanácsos s egy sánta táblabíró maradt, aránylag csöndessé
22 15|       Slacsanek, Sóskuty és még egy táblabíró egyszerre, míg az elnök
23 22|      Sóskutyval, a másikban Zátonyi táblabíró s Völgyesy alügyész ültek,
24 22|              mint a báró s a vastag táblabíró, midõn hallák, hogy jegyzõül
25 22|         miért nem? - kérdé a vastag táblabíró. - Méltóztassék meggondolni,
26 22|              édes nagysám - mondá a táblabíró nevetve -, mintha már függne;
27 22|         Lehet bizony - vága közbe a táblabíró méltósággal -, egypár petákért,
28 22|         addig majd feleségére, majd táblabíró társaira tekintve, a legnagyobb
29 22|           ember iránt.~- Nem vagyok táblabíró - válaszolt az ifjú -, nincs
30 22|               Igazság - válaszolt a táblabíró minden zavarodás nélkül -,
31 22|         Lárma... igen - válaszolt a táblabíró még mindig mosolyogva -,
32 22|         szakaszában, melyre elébb a táblabíró maga hivatkozott, fenyegetések
33 22|            zaj között.~- Tekintetes táblabíró urak! - mondá végre Völgyesy,
34 22|      Szörnyû tudatlanság! - mondá a táblabíró mindig fentebb hangon -
35 22|  Haszontalan formaság - válaszolt a táblabíró -, s itt az utasítás hatodik
36 24|        Bolondság! - szakítá félbe a táblabíró, a kiosztott kártyákat,
37 32|         Nemrégen ezelõtt egy fiatal táblabíró utazott keresztül a megyén,
38 32|          ellen. De miután az idegen táblabíró, ki a porvári kaszinóban
39 32| szelídségének tulajdonítá, s néhány táblabíró, fejét hajtogatva, mélyeket
40 35|          van mindenekelõtt Csatlósy táblabíró úr, híres hazafisága által
41 35|            legszebb érzelmeinket. A táblabíró tudta ezt, s azért õrizkedett,