Fejezet

 1 1 |           takarhata, és szemeinek sötét lángjai arra intének, hogy
 2 1 |         az ifjak arcai lángolnak, sötét hajfürteik, miután kis kerék
 3 1 |          melynek mord kifejezését sötét szakálla s hosszú lelógó
 4 1 |      cigány, ki azalatt hallgatva sötét villogó szemeit körüljártatá,
 5 2 |        száz virág nyílik - a múlt sötét aknáiba miért merülne õ?
 6 2 |        ösvény nélkül tévelyegve a sötét erdõségben, míg lelke kedves
 7 3 |     húzott -, így fegyvertelenül, sötét éjszaka, mégis jobb lenne,
 8 3 |       nagy valószínûség létezett. Sötét éjszaka, zárt, s még efelett
 9 3 |      elõtt.~Minden hallgat. Az éj sötét s kedvetlen, mint októberben
10 5 |           vonult.~Kilépve tehát a sötét szögbõl, mely István kovács
11 5 |    szívreható discanttal - ki mer sötét éjszaka becsületes emberek
12 5 |       tudom, hogy jöttem volna ki sötét lyukamból, ha tüzet nem
13 6 |       nyájas hölgy piruló arcait, sötét szemének ragyogó tekintetét,
14 10|           ablakhoz állva kinéze a sötét kertre, mely szokott csendében
15 14|         csupa tréfa ily legénynek sötét éjjel lovagolni. - És a
16 14| világossághoz nem szokott, nem is sötét, s hogy majdnem lehetetlen
17 14|          egyenesen ide. A köd oly sötét volt, hogy ámbár százszor
18 16|        künn, kertsövényhez kötve, sötét éjjel tolvajként házamba
19 20|        mint István gulyásnak?~Már sötét volt, mikor elindultak.
20 20|    reménycsillagot láta emelkedni sötét láthatárán, s remegõ hangon
21 20|           mindenfelõl, csak egyes sötét foltok álltak ki szigetekként
22 20|     mutatva, hol a ködbõl az erdõ sötét, egyenes falként átlátszott,
23 20|           hatalmas tölgyek emelik sötét koronáikat, nem ápolva emberek
24 20|          hatalmát ide is, a Tisza sötét tölgyesei jövedelmezõbbek
25 20|  bizonyosan nem, mint most, midõn sötét ágaik alatt csak a varjúk
26 20|    pásztorok pajkossága baltákkal sötét kérgökbe vágott. Ha ilyenkor
27 20|          az öreg zsivány, s midõn sötét szemeit pajtására szegezve,
28 20| leírhatlan szomorúság tölté el. A sötét éj, a hallgatás, az elhagyottság,
29 20|        nincs, el fog illanni, s a sötét erdõben ki mehet utána?~
30 20|         hátulsó oldalán kimegy, e sötét éjjel, ki tudja, talán elillanhat -
31 22|          jól tudom - mondá Viola, sötét szemét a fõbíróra szegezve -,
32 22|    halálra készüljön, s ötkor már sötét van; ha ma akarjuk végezni,
33 23|    látszott, hogy derült életökre sötét felhõ borult, mióta házukban
34 24|         által felváltatnak.~Az éj sötét s hideg vala. A felhõk,
35 29|          habokat vetve csapdosá a sötét partot.~A jegyzõ, bundájába
36 30|         hasonló, melynek alja még sötét homályban áll, de melynek
37 33|  elvonatnak. Lenn a tömlöcben már sötét vala. Az alacsony ablakok
38 33|      melynek rúdjai a börtönfalra sötét árnyékot vetének, s lánccsörgést
39 39|         szenvedést; mint a tenger sötét habjai, úgy arcának mindig
40 39|    boltozatával takar. Körülötted sötét hegylánc nem emelkedik,
41 39|           takarták; vagy ha az éj sötét nyugalma borult el a messze