Fejezet

 1 4 |    becsületes asszony, de szegény Violáné majd mit csinál? Halálán
 2 4 |         bizony kár fáradnom, mert Violáné már meg is halt, mi reá
 3 5 |         ment; Vilma, mint tudjuk, Violáné betegágyához, Erzsébet ágyába
 4 16|         bízzam istenemben - szólt Violáné, midõn a belépõt megismeré,
 5 16|      szerencsésnek érzém magamat.~Violáné mintegy elnyomva az érzés
 6 16| szomorítóbb képe elõtt áll? Végre Violáné felkelt, s halvány arcainak
 7 16|   nemzetes asszony - vágott közbe Violáné, keserû mosollyal arcain -,
 8 16|       nótáriusné asszonyomat. - S Violáné megfordult s Liptáknétól
 9 16|              Jobb sorsot? - mondá Violáné lelkesedéssel, midõn e szavakat
10 18|       nyújta. E kereszt mellé ült Violáné. Eszébe jutott, hogy hány
11 18|          adott, kérdé: hová megy?~Violáné felelt, hogy a kislaki gulyáshoz.~-
12 18|           nem tudja kend? - szólt Violáné, szemeit a szólóra szegezve -
13 18|         hintó Cifrát utoléré, kit Violáné idõrõl idõre visszafordulva
14 18|      eleibe jött.~- Igen - felelt Violáné.~- És hol?~Violáné elbeszélé
15 18|         felelt Violáné.~- És hol?~Violáné elbeszélé egész találkozását,
16 18|          Sz.-Vilmos felé sietett.~Violáné, ki Peti s az öreg gulyás
17 18|         melynek valódi történetét Violáné a gulyástól hallá elõször,
18 18|          titkát. Azok után, miket Violáné tulajdon szemeivel látott,
19 20|        Igaz, jó három órája, hogy Violáné Garacs mellett Cifrával
20 20|      nyugtalanság azonban, melyet Violáné Petiért, a farkast látva,
21 20|            Veletek megyek - szólt Violáné, ki, mint a rab ítéletét,
22 21|                          21~Mikor Violáné magához tért s követõivel
23 21|    világot terjesztett a romokon.~Violáné nyugodt vala. Az emberi
24 21|           el kend, István - mondá Violáné nyugodtan -, tudok mindent,
25 21|           majd mindent megnézünk.~Violáné azonban nem vala azon gyenge
26 21|        világot kezde terjeszteni. Violáné körültekintett. Az ajtó
27 21|     egypár holttest vala látható. Violáné megnézé a halottakat, s
28 21|           nincs itt - szólt végre Violáné, miután a holttesteket;
29 21|          jószándékáért - folytatá Violáné -, ha tovább jõne velem,
30 21|      alatt.~- Kikötve? - kiáltott Violáné kezeit összecsapva - istenem,
31 21|         Alszik.~- Alszik! - szóla Violáné, megfogva a cigány kezét -
32 21|              Tudom, tudom - szólt Violáné elfojtott hangon -, Kislakon
33 22|  feleségével. Ha õ lenne a hóhér, Violáné csak nem szólna így vele;
34 22|           visszatartani, követve, Violáné rohant a szobába.~A szegény
35 22|          õ nem szereti? - sóhajta Violáné, ki e szavaknál más gondolatra
36 24|       huszár a szobába lépve, hol Violáné gyermekeivel ült, a halvány
37 24|       mind füstbe mentek, s midõn Violáné kisdedét ajkaihoz szorítva
38 24|       akkor mindennek vége volna.~Violáné, mindig suttogva, férje
39 24|     közlése által támadhatnak, ha Violáné reményeit elárulná.~Az öreg
40 24|       dunnája alá bújt... s habár Violáné a bizonytalanság minden