Fejezet

 1 5 |          fogjuk látni - ordítá félig magánkívül -, elõre, legények! be a
 2 5 |            lõje, s neje, ki az ágyon magánkívül feküdt, maradtak nyugodtan.
 3 8 |       szerencsétlen imádóját.~Kálmán magánkívül volt. Így jelenni meg kedvese
 4 11|             szónok fordított s félig magánkívül tovább olvasá:~- Itt hasztalan
 5 11|         eretnek az egész seregben.~- Magánkívül van, kiáltsunk éljent!~- „
 6 16|              szólj hozzám - kiáltott magánkívül -, menj el, hagyj békében,
 7 20|     közelgeni érzé a veszélyt, félig magánkívül járt fel s alá a kunyhóban. -
 8 20|           lõttek, Mészáros, ki félig magánkívül álla nyílásánál, szinte
 9 20|            körül csoportozott. Nyúzó magánkívül vala mérgében. A zsivány,
10 20|            behunyt szemekkel mintegy magánkívül feküdt -, meghalt.~- Hisz
11 20|            fohásszal földre rogyott. Magánkívül vala. Ekkor az egész csoport
12 20|            mit akar, mit tesz, félig magánkívül rohant a lárma felé. A férfiak
13 20|         kiálta szívhasító hanggal, s magánkívül rogyott Peti karjai közé.~ ~
14 21|            szerencsétlen asszonyt, s magánkívül dõlt követõi karjai közé.
15 24| tiszttartónknál bekövetkezett. Félig magánkívül, dühösen, mint ki életeért
16 25|                kiáltott az alispánné magánkívül. - Én nem tûröm, hogy rajtunk
17 25|             többé határokat... félig magánkívül rohant mostohája ellen,
18 25|            alávaló! - kiáltott félig magánkívül - zsiványok cimborája, tolvaj,
19 27|              felé emeli kezét, félig magánkívül van, végre, ha imádságát
20 28|              minden egyebet, s félig magánkívül rohant a szerencsétlenre,
21 30|             értett alatta! talán már magánkívül is volt.~- Nem volt magánkívül -
22 30|       magánkívül is volt.~- Nem volt magánkívül - mondá a zsidó könyörgõ
23 30|        hangon -, már hogy lett volna magánkívül, mikor szakács úr kétszer
24 30|                  Ki tudja, talán már magánkívül is volt - szólt közbe a
25 30|           szakács.~- Kicsoda? férjem magánkívül? - mondá az elõbbi - férjem
26 30|              fejét rázta, nem volt-e magánkívül?~- Magánkívül? - kérdé a
27 30|             nem volt-e magánkívül?~- Magánkívül? - kérdé a szakácsné -,
28 30|              szegény hogy lett volna magánkívül, hiszen mikor kérdezték,
29 31|          ezzel a szerencsétlen leány magánkívül az ifjú karjai közé rogyott.~
30 33|              Látod, a gyerek egészen magánkívül van, se nem hall, se nem
31 36|         kiáltott irtóztató hangon, s magánkívül halott testvére mellé rogyott.
32 36|              s a szerencsétlen, noha magánkívül, egyre panaszkodott kegyetlen
33 36|              hogy tudtára adja, de õ magánkívül feküdt szalmáján, s visszanyert
34 37|          tudta, hogy a zsidó egészen magánkívül van s felgyógyulásához semmi
35 37|             szólt magában -, a zsidó magánkívül van; e hígvelejû pap bizonyosan
36 37|          gondolta magában. - A zsidó magánkívül volt; felgyógyulásához semmi
37 37|             váltak, tovább szólt, de magánkívül vala, s Rétyné a beteg hideg
38 37|    haldoklótól megszabadítá, mintegy magánkívül rohant ki a kamarából, hol
39 37|              midõn hozzá visszatért, magánkívül s végsõ vonaglásaiban találta.~
40 38|           hívatott, mikor Rétyné már magánkívül volt, s õ minden tudománya