Fejezet

 1 1 |                Vándory arcai, mint az ég, melynek színén az átvonuló
 2 2 |             közt végezze életét, s az ég teljesíté e kívánatot is. -
 3 2 |               magasabbra teremtett az ég. Ha úgy lennék, mint te,
 4 3 |                ki tehet róla, hogy az ég ez egyszer nem kedvezett?
 5 4 |            kenyerét, s most, midõn az ég megáldott, kapumat nem fogom
 6 5 |               házában már gyertya nem ég, s hogy a zsidó kígyó, mint
 7 5 |                hogy az alispán kertje ég, s minden kazlai lángba
 8 6 | háladatosságot cserélnek be. Kinek az ég oly barátot adott, kire
 9 6 |              lesz a házban.~- Adná az ég, hogy száz mérföldre lehetnék -
10 8 |             kisasszony!” harsogott az ég felé, s minden beszélgetésnek
11 8 |        tetõtõl talpig leönté, ki most ég s föld között lebegve, hat
12 15|             az igen esõs napot szabad ég alatt nem tölthetõk, a küldöttségek
13 15|               kezeit, Sáskay sóhajtva ég felé tekintett, Slacsanek
14 15|               vagyunk - szólt szemeit ég felé emelve Sáskay.~- Isten
15 16|            ülteté, s Vándory sóhajtva ég felé tekintett.~Az egyszerû
16 17|        dajkává vált, szíve, melybe az ég annyi szeretetet rejtett,
17 17|           találtak semmit.~- Tudja az ég, én alig hihetem - szólt
18 18|            nemébe merülve, melynek az ég könnyeket nem adott vigasztalásul.~
19 20|           emelve széles sudaraikat az ég felé, melyeket nem a fejsze,
20 20|               is. A nedves dohány nem ég, szára nem szelel, és Nyúzó
21 20|            mutatva - füst.~- A kunyhó ég! - hangozék künn. - Lökjetek
22 20|               talán elolthatom. Ez is ég! - kiálta eliszonyodva,
23 21|               s õ kikötve, ott szabad ég alatt.~- Nem szabad ég alatt -
24 21|         szabad ég alatt.~- Nem szabad ég alatt - mondá a cigány vigasztalólag -,
25 22|            Zátonyi nevetett, Völgyesy ég felé emelé szemeit.~- No,
26 22|             meg nem gyõztek, kinek az ég elég szívet adott, hogy
27 23|            novemberi éjszakára szabad ég alatt van kikötve, alatta
28 23|             hideg van, a rabot szabad ég alatt tartani nem szabad.
29 23|        statáriális gonosztevõt szabad ég alatt kell tartani; a második,
30 27|             alaptalanságát.~- Adja az ég, hogy úgy legyen! - mondá
31 27|             Tengelyiné szárazon.~- Az ég látja - szólt Macskaházy
32 27|          erõsen csalódik; sõt adná az ég, hogy õ hozzánk hasonló
33 27|                az ember térdre borul, ég felé emeli kezét, félig
34 30|       megáldott teremtések, kiknek az ég tulajdon gondolatokat adott,
35 33|        Hagyjuk õt pihenni; s adjon az ég boldog álmakat minden szenvedõnek.~ ~
36 34|          szerencsétlenné vált. Kit az ég hiúnak teremtett, nem arra
37 34|              napjait elszomorítám.~Az ég másképp rendelé. Ismerted
38 34|             folytatá a másik, szemeit ég felé emelve -, nem sejdíti
39 38|           mondá, szemeit kétségbeesve ég felé emelve, midõn Jánostól
40 39|              látszó határa, csupán az ég, mely kék boltozatával takar.