Fejezet
1 1 | tudja, a vén gazember, kit ártatlan brúgósnak gondoltál...~-
2 1 | méltóságos uram, hisz én ártatlan, szegény, vén ember vagyok -
3 1 | rimánkodék Peti -, mikor én ártatlan vagyok, oly ártatlan, mint
4 1 | én ártatlan vagyok, oly ártatlan, mint a ma született gyermek.~-
5 1 | már éppen mennem kell, s ártatlan, öreg ember létemre tömlöcbe
6 2 | gazdagnak érzené - még a gyermek ártatlan örömeit is, éltünk ez egyetlen
7 3 | akar. A dolog maga egészen ártatlan, legfeljebb módja ellen
8 5 | a kis Pistához, s míg az ártatlan gyermek, kezeit éghez emelve,
9 11| hagyjuk a társaságot. Ha ártatlan olvasóim közt nehányan,
10 13| gyanúba keveredik, ha százszor ártatlan, mindjárt elviszik a megyeházhoz,
11 14| láthatja; õ maga pártolta, ártatlan beszélgetései által talán
12 16| Liptáknéval elment -, Viola ártatlan. Ember, kit neje nyolcévi
13 20| szembeszállna, mutass neki egy kis ártatlan kígyót, s elkergeted; egy
14 21| nem látják-e, hogy férjem ártatlan? Ki hallotta valaha, hogy
15 21| gondolnak õk vele, hogy ártatlan, s lelkiismérete oly nyugodt,
16 22| jövedelmez; mások ellenben ártatlan növényemésztõk, s alig élnek
17 22| állíttassanak azokkal, kiket egy ártatlan cím, jel, vagy taps egekig
18 22| a zsiványokhoz s egészen ártatlan volt, s attól a pillanattól
19 22| lelkemet, hogy a rablásban ártatlan vagyok - válaszolt a zsivány,
20 22| akkor láttam, hogy csak ártatlan kendõ, melyben valami takarva
21 30| ártatlanságát bizonyítá.~- Ártatlan! - kacagott a fõbíró - s
22 30| tolni, pedig a zsidó oly ártatlan, mint a ma született gyermek.
23 30| tudja, a jegyzõ talán mégis ártatlan, nem akarnám megszégyeníteni.~
24 32| Vilmához fordulva. - Lám, apád ártatlan, azt tudhatod. Kevés nap,
25 32| meggyõzhetne, hogy Tengelyi ártatlan, s hogy minden becsületes
26 32| rabjaink - s közöttük talán sok ártatlan - harminc vagy még több
27 33| gyújtogatásért, de akkor ártatlan voltam; most pedig azt fogták
28 33| sírjához vezeti. - S hány ártatlan, ki, mint Tengelyi, csak
29 35| hogy könyörüljön szülõinek ártatlan szenvedésein - arcát vánkosával
30 35| védelmének önmaga gördít elébe.~- Ártatlan vagyok - szólt ily alkalommal -,
31 35| kegyelmet kérni senkitõl, ártatlan vagyok, ítéljenek el, az
32 35| vérem fejeikre, nem az elsõ ártatlan leszek, kit meggyilkoltak:
33 36| szegény fiút eresszék ki, ártatlan, csak én csábítottam el!~
34 36| határát ismeri, míg a sokszor ártatlan vádlott semmit maga elõtt
35 36| szinte egy ily tökéletesen ártatlan egyed találtatott, ki öthónapi
36 36| alapították meg, egy nemét az ártatlan pásztorkölteményeknek, melyek
37 36| pillanatában vágyódva tekint vissza ártatlan játékaira; s szívesen felcserélné
38 36| Nem tudtad-e, hogy egy más ártatlan vádoltatik e gonosztettel,
39 38| tulajdon kisfiától, hogy ártatlan beszélgetéseivel szüleit
40 39| mint Tengelyi úr egészen ártatlan e tettnél.~Viola fáradtan
|