Fejezet
1 8 | rektor, bámultatva az ispán s tiszttartó, imádtatva a vén gazdasszony
2 22| mozgást találunk. A vastag tiszttartó, ki máskor annyira távol
3 22| így tovább, míg az érdemes tiszttartó elfáradva megállt, s homloka
4 22| Kislaky házában. - Az érdemes tiszttartó fáradott, azt nem lehet
5 22| elfelejti - válaszolt a tiszttartó, ki a határnak ily módoni
6 22| Kislakyné.~- Igen - válaszolt a tiszttartó -, de csak látná nagysád
7 22| mindent elkészítsen; míg a tiszttartó nem bámulhatva eléggé asszonyának
8 22| világos. Ha úgy tetszik, a tiszttartó házában minden készen van,
9 22| tagjai a mélyen hajlongó tiszttartó által a tanácskozásra készített
10 23| a polyvakamarába, mert a tiszttartó mondta, hogy más helye nincs -
11 23| azelõtt -, a polyváskamara a tiszttartó házának túlsó végén van.
12 23| ajtó nyílik egyenesen a tiszttartó pallására, nemde?~- Úgy
13 23| tovább!~- Nohát a magtárból a tiszttartó pallására, mint mondtam,
14 23| csináltattam volna, de a tiszttartó úrnak kommoditására van,
15 23| onnan az ajtón keresztül a tiszttartó pallására, onnan a kamara
16 23| jegyzé meg Völgyesy. - A tiszttartó, ki a palláson minden zajt
17 23| éjszaka meg ne fázzanak: a tiszttartó lármát üthet, amennyit akar.
18 23| ettõl nem kell félni: a tiszttartó, ha egyszer fekszik, nem
19 23| parancsolják - szólt most közbe a tiszttartó, ki Vándory után szinte
20 23| felsóhajtott.~- Nem, nem - mondá a tiszttartó -, pincénkben bor van, oda
21 23| meggyõzõdni, elkísérék Vándoryt a tiszttartó házához, hogy az áttételnél
22 23| matériából épültek-e a falak? s a tiszttartó méltósággal megjegyezte:
23 23| ajtó, mely a magtárból a tiszttartó pallására vezet, a mi oldalunkról
24 24| házban eszébe jut, hogy a tiszttartó padlását a magtártól csak
25 24| szobájába viteté, Macskaházy s a tiszttartó kíséretében, nem ugyan biztos
26 24| botjával felturkálta, a tiszttartó neki fülébe súgá, hogy a
27 24| hova õt Macskaházy és a tiszttartó követték. Nyúzó még egy
28 24| dicséretét hortyogák. A tiszttartó fejére húzta hálósüvegét,
29 24| rémülés tölté el a szegény tiszttartó szívét, ki egy idõ óta a
30 24| a törvényszék elítélt.~A tiszttartó, mint mondám, soha életében
31 24| mintegy kettõzteték becsét. A tiszttartó tökéletesen meg volt elégedve
32 24| mint amazoknál elfárad, s a tiszttartó bármiként hunyta be szemeit,
33 24| hogy semmi össze nem üt. A tiszttartó felnyitá szemeit, s körültekintett.
34 24| akadály nélkül szobájába? A tiszttartó félelmében izzadni kezdett.
35 24| minden más tekintetet, s a tiszttartó magára véve dunnáját, felkelt
36 24| Zsivány! - kiáltott a tiszttartó, ellenét torkánál szorítva,
37 24| akart kirabolni? - mondá a tiszttartó bámulva.~- A tiszttartó
38 24| tiszttartó bámulva.~- A tiszttartó megbolondult! - kiáltott
39 24| idõt meggondoljuk, melyet a tiszttartó karjai vagy inkább körmei
|