Fejezet

 1 1 |     inkább nevelék, zöld villogó szemei, melyek istentõl nemcsak
 2 2 |   gyermek oly szép vala. Égszínû szemei anyja szelíd tekintetével
 3 2 |  elmondani, hogy az öreg Ézsaiás szemei néha örömkönyûkbe lábadtak,
 4 4 |            szóla Tengelyi, kinek szemei könnyekbe lábadtak -, isten
 5 4 |            szóla Tengelyi, kinek szemei ez egyszerû történet elbeszélése
 6 4 |     szóla Vilma bizalommal, noha szemei könnyekbe lábadtak -, jó
 7 5 |     bámészkodással nézett egymás szemei közé.~- Bizonyosan a házban
 8 7 |     mindig mosolyganak, szép kék szemei mindig jószívûen tekintenek
 9 7 |    tehetségeit, hogy apja, kinek szemei, ha fiát káromkodni hallá,
10 8 |       meg életében, estve Kálmán szemei jártak keresztbe, noha talán
11 8 |         s az öreg Kislaky, kinek szemei egész ebéd alatt fián függtek,
12 8 |          is, s hogy Rózsi fekete szemei s Pennaházy szõke, pödört
13 12| képviselve nem látok? - Tengelyi szemei ragyogni kezdének, a fõispán
14 14|  visszagondolván elmúlt életére, szemei könnyekbe lábadtak, midõn
15 14|     reményeit helyben hagyná, de szemei leírhatlan boldogságban
16 15|         könnyekbe lábadtak volna szemei, midõn a módot látja, mellyel
17 16|       még egyszer, reá meresztve szemei a jegyzõ - mi történt leányommal?~
18 17|      elõször  t á t á-t mondott, szemei ragyogtak örömében, mert
19 17|          sebészt, kinek mérgében szemei szikráztak, éppen midõn
20 19|         mutat arca is, mert noha szemei nyitvák, mégis vonásainak
21 20|     változásai nem takarhaták el szemei elõl. A természet elteríti
22 20|      talán elillanhat - de akkor szemei öreg pajtására estek, ki
23 20|    lélegzetet a forró levegõben, szemei a füstben elvakultak, még
24 22|  védelmére mondhatna?~Kislakynak szemei nedvesedni kezdének; Macskaházy
25 22|       tárgynak látásában, melyen szemei mozdulatlanul függtek. A
26 22|  lehetetlen, hogy elítéljék -, s szemei szüntelen az ajtón függtek,
27 23|           mondá Kislakyné, kinek szemei könnyekkel teltek -, miért
28 23|          vága közbe anyja, kinek szemei az egész idõ alatt kedves
29 24|       fel szemeit anyjára, kinek szemei e mosolygásnál könnyekbe
30 26|         Ákos határozatát ismeri, szemei elõtt minden becsöket elvesztették -
31 28|          Macskaházy arca kékült, szemei kiduzzadtak; de a kétségbeesés
32 33|         ezüsthaj, mélyen beesett szemei s halántékai, minden azt
33 33|         s vidám tekintet helyett szemei tompa gondatlansággal néztek
34 34|      megkedvelje, mely naponként szemei elébe állíttatott, s azon
35 36|         s ez érzéketlen embernek szemei néha könnyekkel teltek,
36 37|   gondolatától, s bármerre ment, szemei akaratlanul a szekrényhez
37 37|   takarta, egész teste remegett, szemei elvadult tekintetet vetének
38 37|          emelé, s férjére meredt szemei elveszték fényöket.~Õ nem
39 38|  elhagyatottság, melyben az utas szemei elõtt feltûnt, a kis háznak