Fejezet

 1 17|           Teins uram! - monda végre a huszár, midõn ura karjáról, mint
 2 17|             lõn.~Ej, ej - sóhajtott a huszár -, csak ne menne senki agarászni
 3 17|         gondolat villanna át fején, a huszár megállt. - Teins uram? -
 4 17|            min, teins uram? - szólt a huszár jókedvûen, csakhogy valami
 5 17|        felejthetem el - szólt az öreg huszár, s egész képe mosolygott,
 6 17|          változott, ilyenkor mindig a huszár által töltetett be, ki,
 7 17|             kevésbé kellemes.~Az öreg huszár, ki semmit gyermekeknél
 8 17|        gyermek még dajkánál volt, s a huszár, ha ideje engedé, már kis
 9 17|           mondanám, hogy Ákos az öreg huszár által neveltetett: de azt
10 17|           akartak rebelliójokkal, s a huszár, kinek százada történetesen
11 17|             nem voltak titkai az öreg huszár elõtt soha. Egyetemi s jurátusi
12 17|          magától meggyógyul - mondá a huszár -, s hol feldserre nincs
13 17|           teins úr jól van? - szólt a huszár.~- Hallgasson kend, én azt
14 23|            felgerjedését, míg az öreg huszár komoly kifejezésébõl, mellyel
15 23|               jól - mormogott az öreg huszár -, mikor az ember a császárt
16 23|                Hát csak úgy - mondá a huszár halkabb, majdnem suttogó
17 23|             szinte türelmét vesztve a huszár hosszadalmasságán.~- Hát
18 23|             úgy, teins uram - szólt a huszár, még halkabban suttogva,
19 23|               válaszolt megvetéssel a huszár. - A kommisszárius betegen
20 23|              Kálmán - gondolá az öreg huszár magában, míg lassú léptekkel
21 24|              elfogadtatott, s az öreg huszár késõbb önmagán tapasztalá,
22 24|      megtartani tervét? Midõn az öreg huszár a szobába lépve, hol Violáné
23 24|               kendtek - szólt az öreg huszár, miután palackjából egy
24 24|                Az egész ideig az öreg huszár azzal mulatá õreit, mennyire
25 24|              útjában nem áll.~Az öreg huszár letevé fegyverét, melyet
26 35|           Jánosra bízatott, s az öreg huszár naponként tízszer jött,
27 35|              a jószívûség, mely a vén huszár minden szavából kitûnt,
28 35|            teins urat - mondá az öreg huszár az asztalhoz közelítve,
29 35|                De hát akkor - szólt a huszár gondolkozva - fel kellene
30 35|         akadtak nyomára - válaszolt a huszár fejét csóválva. - Dobbal
31 35|              Peti nem hiszi - szólt a huszár -, legjobb barátját, hol
32 35|          követem alássan - folytatá a huszár egy kissé zavarodottan -,
33 35|         melyeknek helyességét végre a huszár maga is átlátá.~- No, ha
34 35|       lemondani a világról.~S ezzel a huszár elment. Völgyesy s Tengelyi
35 38|             világ?! - mondá bámulva a huszár - hát azt sem tudod, mi
36 38| változékonynak nem nevezheté. Az öreg huszár, noha fiatal korától sok
37 38|            szólt megnyugtatva az öreg huszár -, nem kell hinned, hogy
38 38|                  Jól van - folytatá a huszár -, ha magamnak nem hiszik,
39 38|              öcsém. - S ezzel az öreg huszár ismét a ház felé indult,