Fejezet

 1 3 |      semmit? - kérdé remegõ hangon emez.~- Igen, vizslám ugatott,
 2 5 |          nõm s gyermekeim! - szóla emez, s mélyen fölsóhajtva néze
 3 14|            ajkaihoz szorítva kezét emez - ha isten két lénynek megmutatja
 4 15|            Persze titkosan - szólt emez -; éljen Réty alispánunk! -
 5 16|          folytatá lángoló arcokkal emez. - Akkor az egész világ
 6 16|          lehet.~- Köszönöm - szólt emez meghatva -, de most megint
 7 16|           s Tengelyi leszálltak, s emez megköszönve Kislaky szívességét,
 8 16|       szemeit Vándoryra függesztve emez - veszteséged fiad létét
 9 18|         Nem láttad-e Cifrát? szólt emez nyugtalanul, ki midõn az
10 18|           nyugodtan Zsuzsi - mondá emez -; ha valami történik, felakasztom
11 19|           megyünk, dehogy! - mondá emez, ismét Macskaházy után nyúlva,
12 19|             No, ez már más - szólt emez az ajtó felé tántorogva -,
13 20|             Átkozott Tisza - mondá emez, párolgó lovait ostorával
14 20|           van ellenünk - sóhajtott emez -, addszide a kulacsot,
15 20|            állt.~- Nem ezt - szóla emez, fejét rázva, oly képpel,
16 20|       nevetett.~- Addszide - szólt emez, mindig haragosabban -,
17 20|           között.~- Az más - mondá emez komolyan -, én desentor
18 22|       Semmi alkalmatlanság - mondá emez szokott szívességével -,
19 22|             Igazán, komám - felelt emez, ki azalatt elõbbre fészkelõdve
20 22| Tökéletesen lehetetlen - válaszolt emez -, senki buzgóbban a nemes
21 22|       kijövõt.~- Még nincs - mondá emez halkabban.~- S a teins úr
22 22|      térdelõt.~- Nem, nem - zokogá emez -, hadd térdepeljek itt,
23 26|      Rétyné.~- És akkor - folytatá emez - mik voltak nagysád szavai?...
24 28|       akasztófára ítéltél? - mondá emez.~Macskaházy arca kékült,
25 28|            mondok mást - válaszolt emez mindig hevesebben -, mint
26 29|       lovadat?~- Nem, nem! - mondá emez, lámpását meggyújtva - megölték
27 29|       hogyne láttam volna! - mondá emez - hisz csak van szemem!~-
28 30|          hajdú készen legyen. Mire emez, ki már úgyis alig mérsékelheté
29 30|        fordulva.~- Az igaz - mondá emez -, mikor e gazembert az
30 30|      Hogyne emlékezném! - folytatá emez félbeszakadt beszédjét -
31 30|           így bánnak velem - szólt emez, szemét az alispánnéra függesztve -,
32 30|         Mit mondtam? - szólt végre emez Rétyhez fordulva - a dolog,
33 32|        élénken.~- Szóltam! - mondá emez remegõ hangon.~- S mit mondott? -
34 32|         pártfogása alá - válaszolt emez sóhajtva.~A rab s irományok
35 32|         gonosztevõ nem - válaszolt emez komolyan -, de azt, ki valamely
36 34|            feléd?~- Sámuel - mondá emez komolyan -, ha a szívek
37 34|       szólj, ne vigasztalj - mondá emez. - Gonosztevõk cimborájának!
38 34|           én az vagyok - válaszolt emez testvére kezét fogva -,
39 35|           tisztelt barátom - szólt emez szinte az ablak mellett