Fejezet

 1 3 |         tudná ön - szóla Rétyné sóhajtva, szinte érzelgõ hangon -,
 2 6 | mérföldre lehetnék - szólt Ákos sóhajtva.~- Talán kevesebbel is beérnéd,
 3 8 |         rendetlenségbe jött, és sóhajtva, hogy Pennaházy még esküdtté,
 4 12|         kezét, s miután kiment, sóhajtva néze utána.~- Mit mond,
 5 14|          Ki tudja - szólt Vilma sóhajtva, s kezét szemérmesen visszavonva -,
 6 15|      összecsapta kezeit, Sáskay sóhajtva ég felé tekintett, Slacsanek
 7 16|        székre ülteté, s Vándory sóhajtva ég felé tekintett.~Az egyszerû
 8 16|     tudja! - válaszolt Erzsébet sóhajtva - az asszonyi szív oly különös,
 9 17|     kifejezését vevé fel, midõn sóhajtva hozzátevé: - Hidd el, János,
10 20|       tûznél szokott - nagyokat sóhajtva nézi a mindig inkább elapadó
11 21|        keressem férjemet.~Peti, sóhajtva, parázst ment szedni. A
12 22|       lelkem - válaszolt a férj sóhajtva -, ha tõlem függ, ha csak
13 22|  táblabírák szavaztak. Az elnök sóhajtva kimondá, hogy a többség
14 22|    meghalla, s nemegyszer mondá sóhajtva a mellette álló kovácshoz: -
15 22|   szavazatom - felelt az ügyész sóhajtva -, nem lehetek semmi hasznára.~-
16 23|   Nagyon is igaz - mondá Kálmán sóhajtva -, s félek, néha apámra
17 24|    apjokat - válaszolt az öreg, sóhajtva -, de ha az embert úgy szeretik,
18 24|     megelégedett volna, s éppen sóhajtva panaszlá a tiszttartónak,
19 24|      fektette.~- Persze - szólt sóhajtva az elõbbi -, inkább hatszor
20 24|       fejét, míg társa nagyokat sóhajtva, fegyverére támaszkodott.~
21 25|        ezen ponthoz ért, mélyen sóhajtva szemeit törlé. Szívreható
22 26|          válaszolt az alispánné sóhajtva. - Viola ismét szabadságban
23 26|    tudja! - válaszolt az ügyvéd sóhajtva - az ember halandó, és...~-
24 26|         meg - szóla közbe ismét sóhajtva az ügyvéd -, hogy leghívebb
25 26|       elmegy? - kérdezé a másik sóhajtva.~- El biz én - válaszolt
26 27|        legyen! - mondá Erzsébet sóhajtva - és bármennyi okunk legyen
27 27|      tett. - Hej - szólal végre sóhajtva -, ha tõlem függne!... Higgye
28 30|         illet - válaszolt Nyúzó sóhajtva -, azok után, miket a vallatásnál
29 30|       hallottam - mondá a zsidó sóhajtva -, mindent kezdettõl végig:
30 31|         uram - mondá az asszony sóhajtva -, hogy mikor Violát a faluban
31 32|     lelkiisméret - mondá Sáskay sóhajtva.~- Magam is azt hiszem -
32 32| pártfogása alá - válaszolt emez sóhajtva.~A rab s irományok átadásának
33 32|            Biz úgy! - válaszolt sóhajtva a várnagy, ki minden rabjai
34 35|  magának kitûzhetne - így szólt sóhajtva -, miért keressek ellenségeket
35 35|        kérjen - szólt az ügyvéd sóhajtva -, én nem kívánok mást,
36 35|        itt van - mondá Völgyesy sóhajtva -, azon fáradunk. Kiadattuk
37 36|        Tiszteletes uram - mondá sóhajtva -, ne kívánja tõlem ezt.
38 39|     mentsen meg - szólt Vándory sóhajtva -, elég volt, hogy e helyrõl