Fejezet

 1 2 |                mint az õsz hajú bárdi tiszteletes házának szalmafedele s a
 2 2 |              esztendõs vala s az öreg tiszteletes elkezdé nevelését.~Ne várja
 3 3 |             pénzt keresett. Azalatt a tiszteletes visszajött, s lármát ütött,
 4 3 |            beszéd közt elmondja, hogy tiszteletes Vándory hálószobájában nagy
 5 3 |         azonfelül azt beszéli, hogy a tiszteletes úr szombaton estve az udvarban
 6 4 |           faluban s azért mentél ki a tiszteletes úrral, mert mint mondád,
 7 4 |           azon ígérettel, hogy majd a tiszteletes úr szólni fog az alispánnal,
 8 10|          Azalatt Erzsébet asszony s a tiszteletes, kik a beteget alva hagyák,
 9 13|            kell, zsidó természeted. A tiszteletes háztörésérõl pedig ne szólj,
10 13|            Kend minapi fáradságáért a tiszteletes házánál nem kapott semmit?~-
11 15|               sz.-vilmosi jegyzõ, egy tiszteletes s még nehány nemes lépett
12 16|             Úgy van; úgy, higgye el a tiszteletes úr - szólt Zsuzsi, s szavának
13 16|              meghatását -; hagyja el, tiszteletes uram, nótáriusnénak igaza
14 16|  legbecsületesebb emberek, mint itt a tiszteletes úr s a nótáriusné azt hiszik
15 17|              Vándory írásai voltak. A tiszteletes irományai most Tengelyinél
16 17|             isten kezében van, mint a tiszteletes mondja, s ha valaki nem
17 23|              amint mondtam, mihelyt a tiszteletes úr ezt látta, mindjárt mondta,
18 23|           okozni nem volna illõ. De a tiszteletes kívánata Kálmán szülei s
19 31|              évenként?~- De tudja-e a tiszteletes úr, miért jött? - mondá
20 36|              ágya mellett ült -, ha a tiszteletes úrral nem szóltam. Köszönnöm
21 36|          válhatik belõled.~- Oh, édes tiszteletes uram - mondá a zsidó gyenge
22 36|         mindazon jóra gondolok, mit a tiszteletes úr rajtam tett, rajtam,
23 36|              szomorúan rázta fejét. - Tiszteletes uram - mondá sóhajtva -,
24 36|        elpártolok. Nincs semmi, mit a tiszteletes úrért nem tennék, csak ez
25 36| keresztényeket ismertem volna, mint a tiszteletes úr - tevé hozzá, midõn a
26 36|           melyet, mielõtt meghalok, a tiszteletes úrral közölnöm kell... s
27 36|              hallgatott.~- Tengelyi a tiszteletes úrnak barátja - szólt végre
28 36|           rövid lesz. Jöjjön vissza a tiszteletes úr mindjárt, s hozzon magával
29 36|          hallgatott. - Legyen, mint a tiszteletes úr akarja - szólt végre
30 36|               mindenre kész vagyok. A tiszteletes úr jót tett velem; bár többet
31 37|              végighallgatá -, a zsidó tiszteletes Vándory úrral mirõl szólt?~-
32 37|        Vándory úrral mirõl szólt?~- A tiszteletes úr kiküldött - mondá a másik
33 37|               már bízni valamit. De a tiszteletes úr kiküldött, s így nem
34 37|            hogy arról szóltak. Soha a tiszteletes urat oly meglepett képpel
35 37|                  Mondtam neki, hogy a tiszteletes úr csak most ment el, s
36 37|             nem is volt nyugta, míg a tiszteletes és az urak vissza nem jöttek.
37 37|          kimenéssel -, az bizonyos. A tiszteletes úr egészen megtérítette.