Fejezet

 1 1 |             meg néha, mint azt, hogy õket jobbaknak találta, mint
 2 1 |            közelgõk felé.~De hagyjuk õket most gondolataikra; éltök
 3 2 |              eleget tapasztaltak, mi õket az alispánjelölt hivatalképességére
 4 2 |          szalmafödele éppúgy védheté õket vész s zivatar ellen, mint
 5 2 |     mennyiben hasznunkat vehetik, mi õket, csak amennyiben tõlök félünk;
 6 3 |              helyett most az egyszer õket követé.~A bátorságnak különbözõ
 7 4 |            nem vittünk nekik semmit, õket hoztuk ide házunkhoz.~-
 8 7 |          csak ez az közönségesen, mi õket nagy tettekre vezeti; nagy
 9 7 |              legszigorúbbak, s kérem õket, legyenek hasonló engedékenységgel
10 7 |             közt a házba tolult, hol õket most egy ideig magokra hagyjuk.~ ~
11 8 |            kedveseik ellen azok, kik õket kérlelhetetlenek- vagy hívteleneknek
12 11|     tisztújítás nagy napjáig, melyen õket ismét látni fogjuk, semmi
13 12|   megnevezzem, a kegyelmes úr ismeri õket éppúgy, mint Réty, Krivér,
14 12|         istápjai; el lehet-e hagynom õket?~- Kegyelmes uram, sokkal
15 13|            mint én, Cifra Jancsi, ki õket esztendõkig vezettem, ki
16 15|          van-e erre jobb mód, mintha õket a többiek feje felett órákig
17 15|           célirányosabbat, mint hogy õket karjainkon körültáncoltatva,
18 16|           Rétyek? Erzsébet asszonyom õket rosszabbaknak képzeli, mint
19 16|         egész falu szomorúan követte õket, de nem volt, ki segíteni
20 20|          elleni visszhatás lelkesíté õket mûveikhez, s éppen ezért
21 20|        fekszik eltemetve, ne kelljen õket az akasztófához vezetni.
22 22|              kegyetlen hivatalát, ha õket azon általános szokásra
23 23|         Völgyesy, mosolyogva -, hadd õket magukra, s ha pelyváskamarátok
24 24|             is nehézséggel jár, hogy õket eszöktõl megszabadítsuk -
25 30|      behívatá a cselédeket, s miután õket vallomásuk következéseire
26 33|             nevetve -, néha meg kell õket tépáztatnom, az a neveléshez
27 33|              nemes vármegyének, hogy õket hozzám záratta, itt legalább
28 34|           reménykincset bírnak, mely õket egybefûzi, s melyben csak
29 35|              leírásával kíméltem meg õket, megbocsátják e kitérést,
30 35|         tiszteletreméltó anyáik, kik õket táncvigalmakra vezetni szokták,
31 35|       tágasabb körbe valók, mint hol õket találjuk - s nincs e földön
32 36|              magyarázatimmal untatom õket. De ki tehet róla! minden
33 36| vasrostélyokhoz támaszkodva találták õket. Mindenki rimánkodott, hogy
34 36|         pillanatot, melyben a ragály õket is meg fogja ragadni, míg
35 36|            rázva a vasrostélyt, mely õket ez eleven sírba zárá.~E
36 37|             dicsõségnek majdnem fele õket illeti, s alig mondhatjuk
37 39|            hogy mint a gyöngyhalász, õket keresve, a társaság mocskos