Fejezet

 1 1 |           elõbb beszélt?”~- No, s mit mondott erre a cigány? - kérdé az
 2 8 |           hogy talán valami illetlent mondott, miután az ebéd vége felé
 3 9 |           hosszú, magasztaló beszédet mondott, melyet csak az nem tartott
 4 9 |             hogy minden ez alkalommal mondott helytelen kijelentéseket
 5 11|           valahányszor Krivér valamit mondott, egy „most true”, „yes”
 6 14|             nevezé. Õ, ki egy trónról mondott volna le, hogy szívét a
 7 16|         nemzetes asszony valami olyat mondott, mi neked rosszul esik,
 8 17|              midõn elõször  t á t á-t mondott, szemei ragyogtak örömében,
 9 17|           annyit, mint Ákosnak el nem mondott még, egész múltjának emlékét
10 17|             ha haragjában oly valamit mondott, mi az öreget sértheté,
11 20|               haját, s lelkében átkot mondott az egész teremtés felett. -
12 22|               ügyvéd óriási szofizmát mondott, mely ha nem ily intelligenciájú
13 22|               hogy volt az, amit kend mondott, hogy nem saját akaratából
14 22|         hatalmukban áll, de hogy amit mondott, ismételni fogja végsõ leheletéig;
15 22|             cimboráit is. Például nem mondott ilyen valamit Peti cigánynak
16 22|            dolgok, melyeket a rab itt mondott, felfogásom szerint fontosak -
17 22| megkérdeztetése után azokat, miket az mondott, valóknak, reménylem, csak
18 22|              kevésbé szigorú ítéletet mondott volna; mert a bírónak elsõ
19 22|             hogy minden egyebet, amit mondott, s ami nem e tárgyhoz tartozik,
20 22|          melyeknek most is csak szíve mondott ellent: nehezen felsóhajtva
21 24|               vetett, vevé észre, mit mondott.~A titkot e szavak után
22 25|            asszony -, férjem soha nem mondott mást, esküdni mernék reá.~-
23 25|      alispánné legnagyobb indulatában mondott, Ákos, szenvedélye nem ismert
24 26|            Mit, hogy a jegyzõ nemcsak mondott, hanem hitt, arcának derült
25 26|               hangon kérdé: - Az, mit mondott, utolsó szava-e?~- Utolsó
26 27|          miket a jegyzõ Macskaházynak mondott, s ámbár mindent elkövetett,
27 30|               most szólunk. Tengelyit mondott, az egész ház ott volt,
28 30|       Tengelyi nevén kívül semmit sem mondott, úgy mint az is valamannyiök
29 31|         asszony hihetõképp még többet mondott volna, ha Tengelyi maga
30 31|                hogy ez asszony igazat mondott. - Bocsánatot, kedves apám! -
31 32|           emez remegõ hangon.~- S mit mondott? - kérdé Erzsébet s Vándory
32 32|          ismétlé, mit már családjának mondott, s csak arra kéré Ákost,
33 33|             apó, annyi szép históriát mondott el, egészen megváltoztam.
34 34|             ha minden, amit a zsivány mondott igaz volna - válaszolt neje -,
35 38|              öreg gulyás kínpadon sem mondott volna. Maga Liptákné is
36 38|        szomszédja, kit semmi embernek mondott, Viola volt. No, holnap
37 38|        arcokon; megérté a soha ki nem mondott fájdalmat, s szilárd lelkét