Fejezet

 1 1 |    Hisz én nem tagadok semmit, édes nagyságos uram, semmit sem -
 2 1 |        szaladni kezdett.~- Oh, édes nagyságos teins uram - rimánkodék
 3 2 |     séta s pajkosság és késõbb édes ábrándaim, ha szorgalmasabban
 4 3 |        ide a hûvösbe álljon.~- Édes Etelka kisasszony, magácska
 5 5 |       föl ne költsd anyádat.~- Édes lelkem, nénikém - szólt
 6 7 |       lehullva tövérõl, melyen édes gyömölccsé vált, a földön
 7 14|      jókat utaikon. Ne féljen, édes kisasszony - tevé hozzá
 8 15|      hazájukat szolgálni: azon édes meggyõzõdéssel tekinthet
 9 15| többieket legyõzheté.~- Kérem, édes öcsémuram, mint édesatyja
10 20|    szépen, térden állva kérem. Édes Viola, még oly fiatal vagyok,
11 22|     felakasztani?~- Dehogynem, édes nagysám - mondá a táblabíró
12 22|      fához sem közelített. Oly édes mondhatni: mégis nekem volt
13 26|    semmi okot reá.~- Én látok, édes nagysám - mondá a másik
14 26|    mereszté.~- Dehogynem érti, édes nagysám! - válaszolt az
15 26|      voltak nagysád szavai?... Édes Macskaházym, aznap, melyen
16 27|  szóljon tartózkodás nélkül.~- Édes Erzsébet asszonyom - folytatá
17 27|   tehet.~- Semmi háladatosság, édes Erzsébet asszonyom - szóla
18 27|       azok után...~- De kérem, édes nemzetes asszonyom - vága
19 27|       igen, a legbolondabbnak, édes Erzsébet asszonyom, ha miután
20 27|  nyájasan - csak gondolja meg, édes Erzsébet asszonyom maga.
21 27|     mosolyogva tovább szólt. - Édes Erzsébet asszonyom, Magyarországban
22 27|        veszedelem után. Lássa, édes nemzetes asszonyom, van
23 27|    iránt észrevett. Higgye el, édes nemzetes asszonyom, semmi
24 27|        embert!...~- Ne higgye, édes nemzetes asszonyom - válaszolt
25 27|       a való szerelmet, lássa, édes Erzsébet asszonyom - szólt
26 27|           de lássa, az imádás, édes nemzetes asszonyom, igen
27 27| történnék, készebb lennék...~- Édes nemzetes asszonyom - szólt
28 27|        kidobjalak.~- De kérem, édes nemzetes uram - szólt a
29 27|      indulatban.~- Igen, igen, édes nótárius uram - folytatá
30 30|       látta, éppen így tett.~- Édes szakács úr - szólt végre
31 30|       megértettem. Oly szomorú édes szemeket csinált rám, mintha
32 30|      úgy mondaná, mint máskor: édes galambom, köszönöm. De hogy
33 31|  érzetében végre lefeküdt, oly édes álomba szenderült, hogy
34 35|    tesz, ki tõlük õrizkedik.~- Édes Tengelyi uram - szólt ismét
35 36|        válhatik belõled.~- Oh, édes tiszteletes uram - mondá
36 37|    mint szerelmes jelenetekben édes nagysám s kedves teins uram
37 38|      is ismert volna reá, csak édes szelíd szava maradt meg,