Fejezet

 1 2 |        el nem veszté reményeit végsõ leheltéig, csakhogy azok
 2 2 |      némelyek közülök, mikor a végsõ ítélet hozatik, még meg
 3 8 |     nyúl, örömében kisírá azon végsõ cseppeket, melyek az ebéd
 4 9 |       utósó csepp véröket, sõt végsõ filléröket is föláldozni
 5 11| fölállított tea-asztalnál tevé végsõ rendeléseit. Bántornyi Lajos
 6 14|       között elalvó lámpájának végsõ világánál Violát megismeré.~
 7 17|        s ha valaki nem érte el végsõ napját, azt megtartja, ha
 8 18|     kik egy századdal ezelõtt, végsõ krajcárig letisztázva hazájok
 9 19| támaszok által tartatnak fel a végsõ süllyedéstõl; a torony,
10 20|  akarta nyelni - jaj nekem, ez végsõ ítélet. Állj meg, kocsis!
11 20| férjemet csak nem hagyhatom el végsõ nyomorúságában, tudod, föl
12 20|        fogni elevenen - kiálta végsõ erõvel -, ha lehet, lõdd
13 22|   érzéketlensége mellett a rab végsõ szavainak értelmét tökéletesen
14 22|       mondott, ismételni fogja végsõ leheletéig; s Zátonyi talán
15 24|   mitõl félniök kellene; - s a végsõ reménnyel eltûnik nyugtalanságunk
16 27|  szomszédainkat, hogy velünk a végsõ ítélet elõtt találkozni
17 28|          s ezt fogom mondani a végsõ ítéletig.~- Majd a szolgabíró
18 30|   elõbbi - férjem magánál volt végsõ pillanatáig, nem tudott
19 30|        többé nem beszélhetett, végsõ pillanatig megértettem.
20 31|    férjemet nem fogom elhagyni végsõ nyomorúságában.~- Kedves
21 33|       körültekintve nézé a nap végsõ sugárait, melyek az õszi
22 34|   szentelhetém napjaimat, hogy végsõ éveit derültebbekké tegyem.~
23 34|   Szemeiben könnyek ragyogtak, végsõ erõvel kebléhez szorított,
24 34|    alispán éppen ismét e levél végsõ sorait olvasva át, székére
25 35|   kedvesére, s néz mindig, néz végsõ órájáig, és soha nem tesz
26 35|    alatt a tetõk hóborítékának végsõ fehér foltjai lassanként
27 35|      nincs, mint hogy a mutató végsõ órájához jöjjön. Így akartam
28 36|         társaikra támaszkodva, végsõ erõvel vánszorogtak fel
29 36|      idõre, mint az e betegség végsõ szakaiban néha történik.
30 37|         De te, te - tevé hozzá végsõ erõvel -, ki engem minden
31 37|  erõsen megszorítá, érzé, hogy végsõ, halálos küzdelmeihez közeleg.~
32 37|       visszatért, magánkívül s végsõ vonaglásaiban találta.~Az
33 38|     melyet szabadon használhat végsõ ítéletig, anélkül, hogy
34 38|  Violára akasztófa, családjára végsõ ínség vár; ha Zsuzsi közel
35 39|        föltevé magában, inkább végsõ csepp véréig védelmezni
36 39|      fájdalmában felszökött, s végsõ erõvel még egyszer szaladásnak