Fejezet

 1 2 |       dolgok, midõn a fõispán, mint valóságos békeangyal - mint a fogadó
 2 3 |      bokroknak egymásba font zöldje valóságos vadont képezének, hová a
 3 4 |           reám.~- Haragudni? mintha valóságos zsarnok volnék - mióta szoktál
 4 4 |              aki csak oda jön, mint valóságos zsivány jön haza -, megvigasztaltam
 5 7 |            és nem oly drága, mint a valóságos kávé, így szokott lenni
 6 9 |     társaságában - melyeknek egyike valóságos mágnás, másika még valamivel
 7 9 |           annyira nemesi adót, mint valóságos kontribúciót s porciót akar
 8 12|      keserûséget nem vehetni észre; valóságos titkos tanácsos mosolyoghat
 9 12|     olyannal, ki minden jó tanácsot valóságos jótéteményként fogad el.~
10 13|          ismét visszavonult -, kend valóságos bolond; mi közöm nekem Violához
11 14|     biztosak, õ ismeri az utakat, s valóságos nevetség gondolni, hogy
12 14|       emelkedett.~- Nem vagyok-e én valóságos gyermek? - szólt végre Erzsébet
13 15|   többséggel, mert az elsõnek, mint valóságos alispánnak emberei a nyilvánosságot,
14 15|                ez nem mehet így, ez valóságos komédia.~- Igen, de ki parancsolhat
15 17|    ereszkedve, melyeknek mindegyike valóságos kínzó eszköz, vagy végre
16 17|    tapodtassanak, egyszerre helyén, valóságos elemében érezte magát. Igaz,
17 19| rézöntéseket tehetnél nyomaid után; valóságos lelke a sárnak, mint mondani
18 22|              nem sértési szándékot, valóságos sértést keresek benne, s
19 22|             Kérem alássan, ez vexa, valóságos vexa, és inkább elmegyek,
20 22|           gazember mégis függött.~- Valóságos gyilkolás - mondá Völgyesy -,
21 22|          borzalom ragadta meg.~- Ez valóságos alávalóság! - kiáltott Nyúzó.~-
22 22|            Hisz ez a gonosztevõknek valóságos pártolása.~- Persze - lármázott
23 22|       Persze - lármázott Sóskuty -, valóságos proemium a rablásra; irtóztató
24 22|          Violának életét megmenteni valóságos polgári bûn volna.~Macskaházy
25 23|            hogy ez nem szabad, hogy valóságos kínzás, és a királyi parancsolatban
26 23|            hibámat jóvá tegye fiam, valóságos kriminalitásba keveredik,
27 25|          szavával; ily cselekvéshez valóságos önmegtagadás, valóságos
28 25|             valóságos önmegtagadás, valóságos erény kellett, mi végre
29 25|         szívén fekszik, hogy miatta valóságos gonosztettre vetemedjék?...
30 27|             valakit... nincs is, ki valóságos úzusán kételkedni merne.
31 31|         úton talált, a jegyzõ úrnak valóságos tulajdonához tartoztak.
32 34|           után magam kértetek, hogy valóságos viszonyunkról senkinek ne
33 35|       érzelemmel viseltetni iránta, valóságos képtelenség - gondolá sokszor
34 36|            állna. Nálunk a politika valóságos mindennapi kenyerünk, mellyel
35 37|         földesúr, a Szent Koronának valóságos tagja, oly szolgaságra jut,
36 38|   viseltetik; de a szegény embernek valóságos hazája az, melyet szívének