Fejezet
1 9 | intve egyes szavakban, mint: persze, majd, bizon, ejnye, ki
2 9 | jelen kell lennie, mert persze ha csak nyulakat lövünk
3 9 | mennyire lehet, hirdessük.”~- Persze - szakítá félbe Sáskayt
4 11| hazavitte pagátját!~- Hát persze, ez baj! De hát mikor hazavitte,
5 11| mégsem tudta megfogni?~- Persze, mikor a teins úr zöldet
6 13| parancsolok, mint urok. De persze nekik más ember kellett.
7 14| mellett enni megszûnt -, persze nem oly jól készült, mint
8 14| szeret!~- Az öreg Liptáknét persze; majd Vándory is meglátogat
9 15| hisz titkosan szavaztok.~- Persze titkosan - szólt emez -;
10 17| meggyógyulnak.~- Hiszem, persze - válaszolá a sebész gúnyosan -,
11 17| becsületes leányról így szól.~- Persze becsületes leány, hisz Ákos
12 22| okvetlenül haza kell mennem.~- Persze, persze - mondá Sóskuty -,
13 22| haza kell mennem.~- Persze, persze - mondá Sóskuty -, minek
14 22| összeköttetésben van ez emberrel.~- Persze - válaszolt a másik, fejét
15 22| ki. Igen természetes.~- Persze - szóla közbe Sóskuty -,
16 22| gonosztevõknek valóságos pártolása.~- Persze - lármázott Sóskuty -, valóságos
17 22| állítását hozta indítványba.~- Persze, persze - válaszolt Zátonyi
18 22| hozta indítványba.~- Persze, persze - válaszolt Zátonyi haragosan -,
19 22| jegyzé meg Sóskuty.~- Persze, mikor egy statáriális praeses
20 23| jutott e levél kezembe.~- Persze, mert nem tudtam, hogy a
21 23| szó, ez más dolog, de...~- Persze, persze - mondá János fennszóval -,
22 23| más dolog, de...~- Persze, persze - mondá János fennszóval -,
23 23| mozdulatát láthassák. De errõl persze nem szóltam semmit, hanem
24 24| szegényekbõl mi lesz.~- Feleséged persze, Zsuzsi?... no - tevé mosolyogva
25 24| mellé a földre fektette.~- Persze - szólt sóhajtva az elõbbi -,
26 24| mikor parancsolat?~- Persze, parancsolat - sóhajtott
27 26| csuda, a dolog fõbejáró... s persze az õ állásában...~Már esteledni
28 30| semmit, és azután disputál.~- Persze, szakács úrnak igazsága
29 30| nem bánnának így velem!~- Persze, ha nem ölted volna meg -
30 30| tekintetet vetve a szakácsra -, persze, rázta fejét; és ha a teins
31 30| mosolyogva, a fõbíró - most persze azt akarná, hogy csak tolvajnak
32 30| valaki ott felejtette.~- Persze a házhoz való! - szólt közbe
33 30| gyilkost ismerni kell.~- Persze hallottam - mondá a zsidó
34 32| halkan -, majd megtörjük!~- Persze, persze! csak az alispán
35 32| majd megtörjük!~- Persze, persze! csak az alispán ne vette
36 32| láttam, semmi hozzá képest.~- Persze, még cukrot, kávét kellene
|