Fejezet

 1 1 |        létére talán belsõképp azt gondolá is, hogy Tengelyinek igaza
 2 1 |       könnyen megvesztegethetõnek gondolá, sõt e világon nem volt
 3 1 | ajándékában õt már megvesztegetve gondolá, legszebben bebizonyította
 4 1 |           jobbaknak találta, mint gondolá; - mi csoda tehát, ha Nyúzó
 5 1 |          substantivumot Peti csak gondolá - ott az erdõben el nem
 6 3 |         hajlandóságból, mint Réty gondolá, s ki tudja, némi tekintetben
 7 15|        vesztegetésnek elejét véve gondolá, mondhatlan örömmel hordozta
 8 19|       hangosabbá lett.~Részeg!” - gondolá Nyúzó magában, s felkelve
 9 19|       vigyázz a házra.~- Furcsa - gondolá magában Kenyházy, midõn
10 20|       ember ily hypochondricus? - gondolá Nyúzó magában, míg a lovak
11 20|       tölték el. - Ki lehet ez? - gondolá Viola magában - talán Peti
12 22|        Érzelmeimnek viszonzást! - gondolá tovább, s ajkai néha keserû
13 22|         lépett, Viola megfordult, gondolá, hogy ítéletének meghallgatására
14 22|         Völgyesy távozott, elérve gondolá, újra nyugtalanná lett.
15 23|         õiránta volna háladatos - gondolá magában tovább, midõn a
16 23|        Mégis jó fiú az a Kálmán - gondolá az öreg huszár magában,
17 24|   Macskaházy azonban biztosabbnak gondolá, ha mindemellett az ajtót
18 24|       jöhet, veszve vagyok” - így gondolá magában, s dunnája alá bújt.
19 25|       parancsolata ellen, de mert gondolá, hogy a hír más módon úgyis
20 25|           által attól eltávolítva gondolá... legalább Etelka reá emlékezve,
21 25|        Honnan jöhet ez ily késõn? gondolá magában, s nem tulajdonítva
22 27|       annyira hihetetlennek, mint gondolá -, igen, a legbolondabbnak,
23 27|          e tanúk által biztosítva gondolá magát, hogy megveretni nem
24 29|        tehetek semmi esetre - így gondolá magában -, ily alávalóságot
25 30|        eredményhez vezetett, mint gondolá, s mikor ahelyett, hogy
26 31|  irományait Macskaházy birtokában gondolá. Már ha ez így van, Viola
27 35|           valóságos képtelenség - gondolá sokszor magában. - E lelketlen
28 36|           vallását veszélyeztetve gondolá; az egyik istentelenségnek
29 36|         lelkészt többször ágyánál gondolá, s hogy mindazon jótéteményt,
30 36|         minden erõs hitnek -, azt gondolá, hogy a pillanat eljött,
31 37|     poharába.~- Csakugyan beteg - gondolá magában -, bizonyosan cseppjeit
32 38|         becsületes emberré lett - gondolá magában -, s minek bántsam?
33 38|            midõn õt szerencsésnek gondolá. Már csak az, hogy életének
34 39|      Zárjanak be tíz esztendõre - gondolá magában -, kínozzanak, tegyenek
35 39|  folytatja. - „A nagy rónaságon - gondolá magában - távolról meglátok
36 39|       adhatni által, már céljánál gondolá magát. - „Csak most ne hagyj