Fejezet
1 1 | ellenünk, míveltebbek ellen csupa irigységbõl terjesztetnek.~
2 3 | hihetõképp fekete. Arca csupa nagyságos méltóság, néha,
3 3 | védé, mint a család maga. Csupa haszonvágyból, mint ellenei
4 5 | pandúrok álltak, benn a házban csupa idegenek, kikre magát nem
5 7 | hadsereg, hol csak egy vezér és csupa közlegények volnának, hivatásának
6 8 | házba lépne, melynek kéménye csupa vendégszeretetbõl, mint
7 9 | bõnek mutatkozik.~- Itt is csupa veszedelem, ellenünk van
8 9 | megnyerte a csatát.~- Oh, csak csupa ily nemesek volnának megyénkben,
9 14| farkasok sincsenek a nádasban, csupa tréfa ily legénynek sötét
10 14| ilyeket. Ha a köd helyett csupa ménkõ hullna az égrõl, hát
11 14| távolról lova kopogását hallom, csupa rózsákkal jövök elébe fejemen,
12 15| értekezõk száraz szalma helyett csupa friss virágokat nyújtanak:
13 15| elkövetteték, kisült, hogy az csupa nemesek által vitetett végbe,
14 16| melyeket összeszorított, csupa méregtõl szinte kéken. Kötözött
15 16| Véletlen, hogy a küldöttséghez csupa elleneim neveztettek? Hogy
16 19| ezreddel hátrább, s minden csupa világosság, a legkisebb
17 19| szép, bajszos magyar ember, csupa izmosságból görbe lábakkal,
18 20| sima, mint az asztal.~- Csupa disznótúrás - sóhajtott
19 20| között. Amaz nagy, magos, csupa vánkos, kifestve elöl-hátul,
20 20| eresztik, zötty! oda van!... csupa sróf és haszontalan ág-bog
21 20| beteg voltál, a föld csupa sár és iszap, megfáznál,
22 20| középkort alkottak képzetökben, csupa hívség- s hõsi erénybõl
23 20| amerre az ember csak néz, csupa puskacsõ - mondá egy másik -,
24 22| nem mulasztá el -, nagysád csupa kegyesség, csupa angyali
25 22| nagysád csupa kegyesség, csupa angyali grácia: de lám,
26 22| aggatnák fel az ajtó küszöbéhez csupa szomorúságokban, hogy mást
27 22| gúnyolódék a fõbíró -, most csupa alázatosság, de csak kerültem
28 22| kezembe, én akasztatlak fel. Csupa fogadás. No, és most kinek
29 22| hogy a tiszaréti fiskális csupa becsület, noha más országokban,
30 22| részt nem vennék; de így, csupa vexa miatt, gazdaságomat
31 26| a folyosón találkozott - csupa korom s hamu képed.~- Nem
32 30| volna... hisz az egész szoba csupa vér.~- Megvizsgálni!...
33 33| egész boldogság volt lenni. Csupa próbált ember; soha szebb
34 33| vizsgálódásnál kisült, hogy csupa gyerekek rakták, mind úgy
35 35| hajlandóságom egykori tárgyát csupa tiszteletbõl, amennyire
36 37| hogy minden, amit mondtál, csupa koholmány, érted-e?~- Én
|