Fejezet
1 1 | neveztethetnek elavultaknak - vajon nem alapja-e minden morálnak
2 1 | érdekelt, többször kérdé, vajon nem pandúrok-e? Miután a
3 9 | nélkül hagyni nem lehet -, de vajon nem kell-e azért annál inkább
4 11| veszélyessé válhatnék. S vajon bámulhatjuk-e ezt? Magyarországban,
5 12| eszményének választására.~- De vajon a mûvész azért nem fárad-e
6 14| lakásokon, melyeket ismer, s vajon hány van, hol való szerelmet,
7 15| szinte ingyen tartja, s vajon e nemzet elvénült rokkantja
8 15| valósággal uralkodik. S vajon ily tisztikar, mely egyenesen
9 15| társasághoz fordulva kérdé:~- Vajon hát nem titkos szavazat
10 15| De ha nem volna is így, vajon hát nem kell-e Magyarországban
11 16| jámbor teremtés csalódik, de vajon maga az, hogy a jó annyiszor
12 17| el lehetne vesztenünk. De vajon boldoggá fogom-e tehetni
13 17| gondolat támadt lelkemben: vajon, nem éltem utósó nagy öröme
14 22| cimborája lenni megszûnt. Vajon hát Szentvilmosi János,
15 22| azon kérdés maradhat fel: vajon a rabnak a fõbíró elõtt
16 22| Oly országban, hol az, vajon szólhatunk-e? születésünktõl
17 22| hogy csak az a kérdés, vajon e vallomásban foglaltakat
18 24| mint éltünk elvesztése, s vajon az élet e szerencsétlennek
19 26| vagyonaért tisztelni balgaság; de vajon az, ki valaki iránt csak
20 26| vága közbe Tengelyi -, de vajon a tölgy, ha szûk üvegházban
21 27| inkább szívén, mint nekem? De vajon, hát e kedves leány csak
22 30| ifjasszony, most csak azt, vajon igaz-e, hogy szegény meghalt
23 30| Mire amaz csak azt kérdé: vajon a zsidó megvallotta-e gonosztettét?~-
24 31| visszaszerzése végett követte el; de vajon tudtad‑e ezt? s miként állt
25 31| komolyak szándékukban; de vajon a szó, melyet kimondanak,
26 33| tekintetet börtöneinkre, s vajon mi, kik haladásunkban büszkélkedünk
27 33| büntetések kívántatnak. De vajon, hát szükséges-e azért,
28 33| szolgálhatna, nem gyanítanak? vajon szükséges-e, hogy a rab
29 34| Elborzadva kérdé nejét: vajon a zsivány igazat mondott-e?~-
30 34| ha ellenségednek tartod, vajon nem szólal-e fel szíved,
31 34| joggal visszaéltél is. De vajon irományaim elrablása...~
32 36| hajlamomat, s nem mondok semmit: vajon nem nagy önmegtagadás-e
33 36| valaki, arról foly a vita: vajon a megyei orvosok a magyar
34 36| közönséges sanyarítása; de vajon nem viselnek-e láncokat
35 36| megfoghatlan rejtélyeket nyújt - de vajon a szív feltalálhatja-e nélküle
|