1-500 | 501-855
Fejezet
501 25| Akár, mitõl isten mentsen meg, mostohánk s Macskaházy
502 25| Végy erõt magadon, s tartsd meg nyugalmadat.~S ezzel a hölgy,
503 25| tartozott, nem feledkezett meg, és talán egyik sem gyanítá,
504 25| tárgyaktól elválasztja, meg nem mérte, mindent egyenlõ
505 25| utolsó kalandodért. Gondold meg, mik egy apának érzelmei
506 25| szenvedhetett volna az? Az egész, meg kell vallani, Tengelyi házának
507 25| magamat; azonkívül gondolja meg, hogy Vilma azok után, mik
508 25| kérek egyebet... ne tagadja meg azt fiától!~Az alispán nem
509 25| fel s alá járt -, gondold meg, mit teszesz; gondold meg,
510 25| meg, mit teszesz; gondold meg, hogy szenvedélyednek egész
511 25| engedj kéréseimnek! gondold meg, a lépés, melyet tenni akarsz,
512 25| ember, s nem tagadhatja meg senki közös természetünket.
513 25| apja szavai nem gyõztek meg, de kire azok mélyen hatottak,
514 25| ellen tegyem.~- Gondold meg, fiam - szólt Réty, kérõ
515 25| szenvedélyednek? Gondold meg szegény apádnak házi békéjét,
516 25| éppoly kevéssé gyõzheték meg fiát, mint ez apjának azt
517 25| azt magyarázhatta volna meg, hogy ember tökéletes józanság
518 25| grácia, inkább én tiszteltem meg családotokat. Anyád jószágaira
519 26| hatalmáról nem emlékezünk meg panaszaink között; hogy
520 26| fájdalmakat áraszt, azoktól õriz meg, melyeket egyébként tûrnénk?...
521 26| a jövõ által, reménylem, meg fogja hazudtolni okoskodásimat.
522 26| is az elveimmel.~- Engedd meg, barátom - szóla fejét csóválva
523 26| jegyzõ, kit gyûlölt, mert meg nem vetheté, rajta diadalmaskodni
524 26| miatt nem kissé hökkent meg, miután Macskaházy máskor
525 26| tudja-e, hogy ha ma jelenik meg, hogy ellenünk vádat emeljen,
526 26| melyeket senki nem hisz, meg fog jelenni a törvényszék
527 26| szavamban?~- Isten ments meg! - szólt, bizalmasan ismét
528 26| Macskaházy - éppen ellenkezõleg; meg vagyok gyõzõdve, hogy ígéretét
529 26| türelmét.~- Isten mentsen meg - szóla közbe ismét sóhajtva
530 26| adóságokkal fogjuk terhelni?~- Meg vagyok gyõzõdve - válaszolt
531 26| uram? hát most ismerkedünk meg egymással, most tûnik ki
532 26| elõtt megállt -, gondolja meg helyzetemet, nekem magamnak
533 26| hozzá intézé.~- Hát tartsa meg! - kacagott fel Rétyné -
534 26| kacagva -, alig foghatom meg, miként nem jutott eszembe
535 26| kezénél fogva -, szabja meg ez irományok árát.~- Hogy
536 26| indulattal -, míg tudom, hogy meg nem ronthat, anélkül, hogy
537 26| Peti, mi lelt? - szólítá meg a távozót János, ki gyertyával
538 27| tehet anélkül, hogy önmagát meg ne rontsa. „De végre, nem
539 27| Macskaházy kidobásával kezdi meg. A beszélgetés eleinte az
540 27| mint õ érdemli.~- Ments meg isten - szólt az ügyvéd
541 27| felõlem ekként szól... a jövõ meg fogja mutatni e vádak egész
542 27| körültekintve, magát arról gyõzé meg, hogy senki a szobában nincs,
543 27| istenre kérem, ne bosszulja meg ez ártatlanokon!~Erzsébet
544 27| nyájasan - csak gondolja meg, édes Erzsébet asszonyom
545 27| egy mód, s isten mentsen meg, hogy ez lenne a legközönségesebb.
546 27| leginkább úzus által szereztetik meg, s ehhez nincs szükség irományokra.~-
547 27| Õ ehelyett azt mutatja meg, hogy soha a közterhekben
548 27| tisztújításnál megverték, vagy õ vert meg valakit... nincs is, ki
549 27| keveredve csak azt mutatta meg, miként apja lólopásért
550 27| alkalmat adott, elmozdíttatnék, meg vagyok gyõzõdve, szintúgy
551 27| Rosszat? isten ments meg! - válaszolt a másik nyugodtan. -
552 27| általmenõ az ablakoknál állt meg, s kíváncsian benézett.
553 27| rikácsoló hangján. - Nótárius úr meg fogja bánni szavait!~- Megbánni!
554 27| folytatá a másik gúnyolva -, meg látszik feledkezni, hogy
555 27| ember még kezeim által hal meg! - szólt Tengelyi, midõn
556 28| hogy Tengelyi az ügyvédet meg akarta ölni, s ez csak futás
557 28| kriminális pertõl mentem meg magamat.”~Macskaházy még
558 28| de tisztán. Macskaházy meg vala gyõzõdve, hogy nem
559 28| ontom is ki, nem fizeti meg, mit te rajtam elkövettél.~-
560 28| akármit, és...~- Tartsd meg pénzedet, mondom - szólt
561 28| az irományok, melyektõl meg kelle válnia, reá nézve
562 28| kérdeztem: nem ez ölte-e meg? szörnyen rázta fejét...
563 28| férjem... isten nyugtassa meg!... vízibetegségben halálos
564 28| fiskálist kérdeztük: ki ölte meg? Tengelyit nevezte, és azt
565 29| mindenekelõtt külsejét vizsgálá meg, goromba papírra volt írva,
566 29| s ugyan miben sérteném meg hivatalos kötelességemet,
567 29| azon szemrehányástól mentem meg magamat, hogy valamit elmulasztottam,
568 29| úrfinkat is itt lõtték meg.~- De kend szemlátomást
569 29| szerencsétlen által gyilkoltatott meg, valószínûleg azért, hogy
570 29| hogy a fiskálist ez ölte meg? - vágott szavába az elõbbi,
571 30| ezer kezeken fordult volna meg. Van még egy hasonlat, mely
572 30| mikor kérdeztetett, ki ölte meg? egyenesen ezen kérdésre
573 30| pesztonka.~- Nem fogták meg! - mondá hangosabban a szakácsné.~-
574 30| kívül a zsidó által öletett meg, ki mihelyt a tettet elkövette
575 30| mosollyal az esküdt -, én meg az asztal mellett tentával
576 30| meghajlanak; ha a másik hajlik meg: felemelik fejöket s hátra
577 30| senkinek gyapját vagy gubicsát meg nem veheté, sõt még a dohánykereskedésben
578 30| könnyek gördültek le arcain. Meg kell vallani, a zsidó külsejében
579 30| alássan, biz én nem csaltam meg senkit! - sóhajtott a másik -
580 30| történik veled; miért ölted meg a fiskális urat?~- Nem öltem
581 30| fiskális urat?~- Nem öltem meg biz én - válaszolt sírva
582 30| már miért öltem volna meg? Macskaházy úr jó kegyes
583 30| Persze, ha nem ölted volna meg - vága szavába a fõbíró.~-
584 30| a fõbíró.~- Én nem öltem meg - folytatá a másik mindig
585 30| vezetett s kérdezte: én öltem-e meg? a fiskális úr nem tudott
586 30| kérdeztem: ez gyilkolta-e meg? õ fejét rázta; de ki tudja,
587 30| az az átkozott zsidó ölte meg.~- Azt én is tudom - mondá
588 30| formákat minden vallomásnál meg kell tartani -, s ezzel
589 30| özvegynek senki nem adja meg a magáét, s még nevét is
590 30| nem kevés bókkal jelent meg a vizsgálók elõtt.~Kata,
591 30| intetett, hogy vallomására meg fog eskettetni, s ha az
592 30| hogy azonban ami saját meg gyõzõdését illeti, õ még
593 30| szakáccsal, miként csalatott meg ugyanezen zsidó által egy
594 30| akkor csak férjemet is meg kell nevezni, és hogy meddig
595 30| jól éltünk, s mikor halt meg, s mily betegségben, és...~-
596 30| fecsegését -, de most mondja meg, ha lehet röviden s egyedül
597 30| és vízibetegségben halt meg; de mondja meg, ifjasszony,
598 30| vízibetegségben halt meg; de mondja meg, ifjasszony, most csak azt,
599 30| szakács úr kérdezte: ki ölte meg? csak azt mondta... Tengelyi;
600 30| azt kérdék tõle: ez ölte-e meg? - vágott szavába a szakácsné,
601 30| késõbb rázta fejét.~- S én meg azt mondom, hogy elõször
602 30| mikor kérdezték: ki ölte meg? világosan a nótáriust nevezte,
603 30| elhallgatott; csak a szakács tarta meg elég lelki nyugalmat, hogy
604 30| miként õ ezen állításban soha meg nem egyezett, s most is
605 30| visszavonja vagy módosítja, majd meg fogja látni, mi történik
606 30| félhalkan csak azt jegyzé meg az esküdtnek: hogy ha a
607 30| zsidó, hanem más valaki ölte meg, õ nem tudja, a zsidó mit
608 30| majdnem egyszerre érkezett meg Serer, kiért a látlelet
609 30| nagysád nem megy fel - jegyzé meg most a szakács minden alázatossággal -,
610 30| nem lehetek nyugodt, míg meg nem gyõztem magamat, hogy
611 30| látszott, s csak azt jegyzé meg: hogy miután Macskaházy
612 30| körüljártatá, elborzadva állt meg az ajtó mellett. „Asszonyi
613 30| emberünk volt, még nem szoktam meg a gondolatot, hogy ily,
614 30| csak e pár levelet tartá meg, mely - arra, hogy velök
615 30| feltehetnék. Nem foghatom meg az egészt.~Rétyné, kinek
616 30| mutatott, megfeledkezett - meg fogjuk vizsgálni, meg fogom
617 30| meg fogjuk vizsgálni, meg fogom vizsgálni magam, hogy
618 30| szólhatna, csak azt jegyzé meg, hogy az egésznél rágalomról
619 30| másképp magyaráztathassanak meg. Mire az alispán, ki azalatt
620 30| valami belsõ baj miatt halt meg. - A rab s mellette a hajdú
621 30| ablakokat javítottam, láttam meg... Szegény szerencsétlen
622 30| csak egy részét szerezhetem meg, segítek magamon. A kisasszony
623 30| fejével, hogy nem én öltem meg; azután ily gyenge ember,
624 30| Macskaházy, hogy is ölhetné meg!?~- No már, zsidó - mondá
625 30| de ha az ember valakit meg akar gyilkolni, így fegyver
626 30| fiskális urat én öltem volna meg a késsel, nem lettem-e volna
627 30| által nevét, s alig fordult meg az ember, s az írás elenyészett...
628 30| üveges nem tanulta-e tõle meg e mesterséget? s pedig tudva
629 30| csakugyan alig foghatni meg, gyilkosa hogy maradhatott
630 30| fordulva - ha nem te ölted is meg, azt nem tagadhatod, hogy
631 30| gyilkost én nem ismertem meg. Azok, akik ûzõbe vették,
632 30| talán legjobban mondhatják meg.~Ferkó kocsis, ki eddig
633 30| elbámulva álltak.~- Kendtek meg fognak esküdni - szólt most
634 30| alázatossággal csak az jegyzé meg, hogy a bot ugyan bizonyosan
635 30| haldoklót kérdezik: ki ölte meg? Tengelyit nevezi. A zsidó,
636 31| Viola által gyilkoltatott meg - érzete annak, miként õ
637 31| nyíltság által óvhatjuk meg magunkat hazugság ellen -
638 31| valahányszor a herceg leckéit meg nem tanulta, vagy más valami
639 31| Õ belsejében nem romlott meg úgy, mint gondolod; vétke
640 31| ellentállhatna. Ne vesd meg Nyúzót, mert az igazságot
641 31| melyet kimondanak, nem gyõz-e meg ezereket mindamellett?...
642 31| nélkül, sõt ellene indult is meg, nem fog-e azért mégis odagördülni,
643 31| Macskaházyt, a nemzetes úr ölte meg! s ott van esküdtjével s
644 31| nemességemtõl fosszanak meg, ha nem az vala szándékuk,
645 31| nézte volna.~- Nyugtasd meg magadat - mondá Tengelyi
646 31| magát igazolnia kell, s ez, meg vagyok gyõzõdve, Tengelyi
647 31| nyilvánítani méltóztatott, s meg vagyok gyõzõdve, hogy ha
648 31| hála istennek, nem mutatta meg senki, hogy nem vagyunk
649 31| állásának elõadása, úgy hiszem, meg fogja gyõzni még a fõbíró
650 31| Tengelyinek ezen vádját illeti, meg kell vallanunk, a jegyzõ
651 31| istállóiban találtatott meg, min természetesen ez emberek
652 31| más, mint én!~- Ne félj, meg fogsz lakolni te is, vén
653 31| fordulva -, hadd kérdezzük meg azt is.~- Mit, az én leányomat?! -
654 31| válaszolt Tengely komolyan -, én meg vagyok gyõzõdve, hogy Liptákné
655 31| nem titkoltál el. Mondd meg tartózkodás nélkül: igaz-e,
656 31| mennyire egyezett volna meg a tömlöc szabályaival, hogy
657 31| által felébresztetett, tudá meg mind az elkövetett gyilkosságot,
658 31| És apámat én rontottam meg - szólt kétségbeesve Vilma. -
659 31| valaha szeretett, mentse meg õt... - s ezzel a szerencsétlen
660 31| szólnak, én ártatlanságáról meg vagyok gyõzõdve; reám számolhat.~-
661 31| számolhatnánk. Rövid idõ múlva talán meg fogok jelenni bíráim elõtt,
662 32| legépületesebb dolgokat, arról meg lehettek gyõzõdve - válaszolt
663 32| Tengelyinek ártatlanságáról meg van gyõzõdve, hogy szíve
664 32| zsürinek eljárását magyarázá meg, tudományos elõadását egyes
665 32| De csak próbálták volna meg - tevé hozzá öklét felemelve
666 32| mondá, ártatlanságáról meg van gyõzõdve, s hogy mindent
667 32| leghívebb emberétõl fosztatott meg, a legnagyobb szigorúsággal
668 32| én még nem is kötöztettem meg, s minden becsülettel bántam
669 32| rajta, s csak azt jegyzé meg: miként részérõl jónak tartaná,
670 32| s kinek ártatlanságáról meg vagyok gyõzõdve, védelmezni
671 32| oknál fogva magam kértem meg Tengelyi urat, hogy ügyét
672 32| Csak Viola ne szökött volna meg, majd megláttuk volna, védelmének
673 32| környülményeink nem kívánnak... s meg vagyok gyõzõdve, hogy e
674 32| Taksony megye börtöneit meg nem ismertetem. Ne higgye
675 32| csak az utat rövidítették meg, mely oda vezet.~Alkotmányunk,
676 32| megnyugtatására is, kik nem foghatják meg, rabjaink miért tartatnak
677 32| változás nélkül tartotta meg. Ne képzeljenek magoknak
678 32| elfelejtve szomjan halhatnak meg, mert az utcára menõ ablakokon
679 32| tömlöcben a skorbut soha meg nem szûnt, s az úgynevezett
680 32| confinementhez nem való - jegyzé meg James -, azonban már Angliában
681 32| senki nem ismerhette volna meg.~- Már ez jól van! - mondá
682 32| lelke, csak ez javíthatja meg a gonosztevõt.~- De kérem -
683 33| Valahányszor új rab jõ, mindig meg szokták inni áldomását,
684 33| becsületes nevét tartotta meg... most megfosztatott ezektõl
685 33| kezébe nem kerül, s tettét meg nem vallja - minek mindkettejére
686 33| Ha az ember együtt lakik, meg kell ismerkedni egymással;
687 33| esztendõben megvesszõzik, Pistát meg, ha ítélete Bécset megjárta,
688 33| lefejeznek, gondold, édesapádat meg felakasztották, s utoljára
689 33| talán mégis késõbb halsz meg, mint én. Hej, mikor az
690 33| nem tudom hányszor; aztán meg gyilkosságba keveredtem.
691 33| látod, hogy köhögök? Kérd meg Pistát, hogy õ beszélje
692 33| beszélje el, miképp ölte meg a tótot.~- Az nem tud oly
693 33| egyszerre. - Ha te nem ölsz meg valakit, mielõtt még bajszod
694 33| az öreg mérgesen - rántsd meg üstökét, de jól, hogy felébredjen,
695 33| zsivány nevetve -, néha meg kell õket tépáztatnom, az
696 33| környezé, szívét nem ijesztheté meg; de midõn a nehéz vasrostélyra
697 33| sóhajta - csak én gyújthatnám meg! Kihúznám bélét szép magasan,
698 33| Tengelyi alig menthette volna meg a szerencsétlent bántástól,
699 33| Imrécske - mondá az öreg -, te meg fogd a kulacsot, Pista,
700 33| rabot hallá. - Gyõzõdjék meg kend maga - mondá a palackot
701 33| azt mondja, hogy betegség! Meg is hiszem; a gyermekeknek
702 34| külsõ tökéllyel ajándékozva meg, melyek arra, hogy szerencsések
703 34| legszebb reményét hiúsítja meg; mikor anyja rimánkodott,
704 34| legszebb leányát kaphatta meg, szívének minden más boldogságánál
705 34| ember könnyen változtatja meg hiúsága tárgyait, s ha magát
706 34| embert, kinek ártatlanságáról meg vagyok gyõzõdve, ki egykor
707 34| mennyivel kevesebbé bocsáthatá meg önmagának a gyengeséget,
708 34| magadba, öcsém! s gondold meg, azon külsõ fény s földi
709 34| férfi szeretetét nyerhettük meg, te eltaszítád e jótéteményt
710 34| õt ezen helyzetben látod? Meg vagy gyõzõdve ártatlanságáról,
711 34| kérni kényteleníttessem; meg voltam gyõzõdve, hogy miután
712 34| apánk másodszor házasodott meg, helyzetemben történt. Mióta
713 34| félt, hogy apám örökségét meg fogom osztani veled. Az
714 34| apámnak talán mennyi bánat meg lett volna kímélve.~Apám,
715 34| kivitelére is. Õ szerzé meg a szükséges irományokat,
716 34| hazámba visszatérek, mégis meg fognak szakadni; hogy azok,
717 34| elteltek, együtt térünk meg apám házához, együtt kérjük
718 34| él: magamat nem nevezem meg. Ha nevem- s követeléseimmel
719 34| s valamint soha tettemet meg nem bántam, úgy akkor önmegtagadás
720 34| engem adott apául? ki foszt meg benned az utolsó szívtõl,
721 34| alispán türelmetlenül -, meg vagyok gyõzõdve ártatlanságáról,
722 34| erõsebben, mennyivel inkább meg valék gyõzõdve, hogy semmit
723 34| lelkedet nagyravágyás ragadta meg s terveidnek szívedet feláldozád,
724 34| arról, mennyiben egyezik meg ezen állításod azokkal,
725 34| gondolkoznom. Magyarázd meg mind e szörnyû körülményeknek
726 34| helyzetérõl ne szóljon. - Vess meg - mondá szenvedéllyel, miután
727 34| tett elkövetése után tudott meg -, vess meg, bátyám, vond
728 34| után tudott meg -, vess meg, bátyám, vond el tõlem örökre
729 34| haszontalan kínzástól oltalmazza meg.~Réty bámulva hallá a módot,
730 35| tél leírásával kíméltem meg õket, megbocsátják e kitérést,
731 35| viszonzását nem kívánta meg. Ebédekrõl szólhatnék, hol,
732 35| olvasóimmal nem ismertettem meg, s kit õ igen jól használhat.~
733 35| a választmányi ülésekben meg nem jelennek, s évenkinti
734 35| s évenkinti aláírásukat meg nem fizetik, de minden névkönyvben
735 35| néha arcvonásairól ismerjük meg; de nincsenek-e jellemes
736 35| vala - vigasztalójok. Vilma meg vala gyõzõdve apja ártatlanságáról,
737 35| ellenkezõleg hatnak. Így edzé meg Vilma szívét azon szeretet,
738 35| fel s alá.~- De gondolja meg, tisztelt barátom - szólt
739 35| könyörgõ hangon -, gondolja meg a vád szörnyûségét, a következéseket!~-
740 35| meggyilkoltak: Végre így vagy amúgy, meg kell halnom egyszer, s rövid
741 35| oly tettekkel gyalázzam meg, melyeket megvetek?~- Ön
742 35| meggyilkoltatását bevallja, ügyünk meg van nyerve.~- De hát akkor -
743 35| felesége is áldott teremtés, meg a gyerekei oly szépek, s
744 35| ha még a vicispán úr is meg fogja ígérni - hisz a teins
745 35| vagy azt nem ronthatná meg - s miért vagyunk hát büszkék?~ ~
746 36| állapotján senki nem ütközött meg, éppoly kevéssé, mintha
747 36| de csak azért szerezték meg, hogy tisztességesen megjelenhessenek
748 36| olvasóim nem bocsátanák meg e gyengeségemet, minden,
749 36| egyeddel ismerkedhetünk meg, ki többször életében megmutatá,
750 36| neveztessenek ki? Isten ments meg! Megyei autonómiánknál fogva
751 36| viszongásaiból gyógyítá meg. Lehettek, kik e szerencsés
752 36| érzelmeket találunk? Isten ments meg! Mi az, mi utcáinkon világít?
753 36| nap, hol nem gyújtatnék meg újra. A csillagot elfelejthetjük,
754 36| beteg érvágás után halt meg, a homoeopathák egy hanggal
755 36| kisasszonyoknak soha a táncolást meg nem tiltá, s minden gyengélkedõ
756 36| porvári fõorvosnak is, s meg kell vallani, hogy õ most
757 36| fájdalomtól kíméltetett meg.~A porvári tömlöcök - mint
758 36| a halál nem kevesítette meg. A felsõ tömlöcökbõl, hol
759 36| elsõ hetekben betegedett meg, s soha anya gyermekét nem
760 36| a hajdúktól, nem halt-e meg senki? egyszóval, egész
761 36| ott akarna tölteni, s most meg kell halnia. Néha imádkozott
762 36| szabadulása pillanatában fossza meg életétõl. Ez élet elõször
763 36| teljesülni kell - most haljon meg? Most, mielõtt magát életében
764 36| e pillanatig sem foghatá meg tulajdonképpen, mi módon
765 36| melyben a ragály õket is meg fogja ragadni, míg egyesek
766 36| sok pontra nézve egymással meg tudtak volna egyezni; míg
767 36| egy új nemét alapították meg, egy nemét az ártatlan pásztorkölteményeknek,
768 36| szerencsétlen, embertársai által meg nem értett s véletlenül
769 36| körül vigasztalójokat, s a meg nem szokott részvét, a régen
770 36| fogsága kezdetén õt egyszer meg is látogatta - amit a tömlöctartó,
771 36| hírét most sem hazudtolta meg, s valamint akkor, mikor
772 36| mindig nem jõ.~- Nem halhatok meg nyugodtan - mondá többször
773 36| melyet csak neki mondhatok meg. Menjen, kérem, s kérdezze,
774 36| kérdezze, nem jött-e még meg?~Az asszony ismét fölment
775 36| könnyeket talált.~- Nyugtasd meg magadat, barátom - mondá
776 36| végem van, én érzem, hogy meg kell halnom, nem is azért
777 36| vallásáról sokkal inkább meg vala gyõzõdve, semhogy annak
778 36| utolsó pillanatban térne meg, el nem taszítja magától.~
779 36| állíttatott.~- De ki ölte meg Macskaházyt? - kérdé Vándory,
780 36| Viola által követtetett el, meg merek esküdni reá. Talán
781 36| becsületét, talán életét mentheti meg?~- Miért nem mondtam? -
782 36| kezeim által halt volna meg.~A zsidó visszaveté magát
783 36| függesztve -, hogy háláljam meg jótéteményeit, ha nem így?~-
784 36| Viola által gyilkoltatott meg, az, hogy te is hasonló
785 37| s valóban nem foghatom meg: a magyar orvosok egyesülete
786 37| társaságnak mûködésére még meg nem érett, s hogy más térre
787 37| Mintha bizony nem volna meg mindennek a maga ideje,
788 37| kedve szerint nem is verheti meg; s mikor James úr, azon
789 37| pej lovából kettõ döglött meg: annyit járt körül a megyében,
790 37| tartozott - nem foghatá meg, hogy míg lenn e megye tömlöcében
791 37| ezek, mondom, nem foghaták meg, hogy azon pénzbõl, melyet
792 37| hamarjába nem mondhatom meg, melyik híres író, az sem
793 37| illeti, s alig mondhatjuk meg, mi lett volna a magyar
794 37| jobban érzené magát, és?... Meg kell tudnom! - szólt magában
795 37| szobájába. A szegény egészen meg vala zavarodva, annyira
796 37| asszony mondá, nem halhat meg nyugodtan, miért küldetett
797 37| alkalmasint gonosztetteit vallotta meg.~- Honnan gondolja azt kend? -
798 37| halál csak attól foszthat meg, mit e földön bírunk, s
799 37| tolá a palackot.~Határozata meg vala törve. Nem tudá, mit
800 37| hihetõképp még él, tõle tudhatom meg legjobban, mit vallott;
801 37| nagyságos asszonyt ismeré meg, s tõle kérdeztetett: miként
802 37| szavait a beteg -, hadd haljak meg legalább békében. Miért
803 37| menj hozzá, s nyugtasd meg. A zsidó vallomásában nincs
804 38| ajánlhatná. Az alispánné meg vala mérgezve, s mi több,
805 38| mindenki legszívesebben csalja meg önmagát, inkább gyanításokban
806 38| alispánné szándékosan mérgezte meg magát; s miután az, hogy
807 38| akadályoztathatja, s inkább meg akart halni, mint hogy annak
808 38| kívánatát ellenzé, gyilkolta meg feleségét, mint erre a világon
809 38| jótulajdonaik emlékét tartjuk meg, s gyenge emberi természetünk
810 38| meghaltak, csak az úrfi maradt meg; de ezt ne kérje tõlem.
811 38| Tengelyi úrnak barátjai vannak, meg fog szabadulni így is, s
812 38| mindemellett nem közelíttetett meg. A kislaki gulyás neki is
813 38| azt már régen tudja; ezek meg azt mondják, hogy nem tudnak
814 38| gyerekét idehozta, nálam hált meg. Az egyik beteges volt,
815 38| gyermekei vannak... ments meg isten, hogy én rontsam meg
816 38| meg isten, hogy én rontsam meg szerencséjét.” S e megnyugtató
817 38| zöldjétõl s virágaitól fosztja meg, de néha lemossa földjét
818 38| hogy csak azért mentetett meg a haláltól, hogy élte kelyhének
819 38| csak egyszer látogatta meg õt; s a vidék pásztoremberei
820 38| hallott nevén szólíttatott meg.~János, mihelyt a tanyát
821 38| e kérdésnél. - Hát csak meg akartalak látogatni - mondá
822 38| legjobb barátimat rontom meg.~Az öreg János mélyen meg
823 38| meg.~Az öreg János mélyen meg vala hatva Viola fájdalma
824 38| vagyok, én, Viola öltem meg Macskaházyt - ezt minden
825 38| elõbb más módot próbálunk meg. Teszem, az írásokat nekem
826 38| Macskaházyt te gyilkolád meg.~- Nem fogják hinni - vágott
827 38| fogy; hej, szegény, nem éri meg a levelek hullását, melyek
828 38| átmasíroznánk a másvilág felé; de meg kell vallani, azok, kik
829 38| legutolsókat dicséri s jutalmazza meg a többiek elõtt, s bizony
830 38| pokolbeli kínoktól mentenek meg.~- Már felakasztani nem
831 38| nem lesz, s õ bizonyosan meg fogja tartani szavát; azaz,
832 38| Tengelyi úr szerencsétlenségét meg nem tudom is, feladtam volna
833 38| édes szelíd szava maradt meg, még most is mintha fülembe
834 38| embervérbe mártotta, annak meg kell halnia - folytatá az
835 38| egy könnyebbségtõl fosztja meg, mit talán abban találna,
836 38| büntetésed lesz. Isten ments meg, hogy én vezesselek oda;
837 38| Violát az öreg János fogta meg.~- Jól van - szólt Viola
838 38| valamit, hogy, ha elmegyek, meg ne ijesszem; úgyis elég
839 38| magában -, Tengelyi jótevõm, meg akartam hálálni tettét,
840 38| szerencsétlenségbe kevertem; ettõl meg fogom menteni. Oh, de Zsuzsimból
841 39| nyakát veregeté -, ma még meg kell tenni szolgálatodat,
842 39| sõt egyik hõsöm szégyenére meg kell vallanom, hogy ámbár
843 39| hinni, hogy Violát fogatta meg.~Ákos e szavaknál mintegy
844 39| üldöztetnék.~- Isten mentsen meg - szólt Vándory sóhajtva -,
845 39| zsivány, nem menekülhet meg többé - mondá Ákos -, egyenesen
846 39| ellenség nyomában vala.~- Állj meg! - ordított egy vad hang
847 39| ismert.~- Még eddig nem halt meg - válaszolt Vándory, ki
848 39| ha más nem, magam fizetem meg.~Ez utolsó biztatás a fölemelt
849 39| Macskaházyt Tengelyi úr ölte meg, hazudik; a gyilkos én vagyok.
850 39| idõben voltam; bocsássa meg isten azoknak, kik okai
851 39| hallhatóan -, mondja: bocsásson meg, hogy most, midõn tõle elmentem,
852 39| néha kevesebbé elégszik meg, mert Kálmán még most is
853 39| külsõ formája után ítélni meg, nem kisebb balgatagság,
854 39| mindamellett soha huszárköntösétõl meg nem vált, elsõ esztendõben
855 39| valótlannak tartjátok, gyõzzetek meg, hogy mind e dolgok, melyekrõl
1-500 | 501-855 |