Fejezet

 1 1 |           postulatuma, hogy Kenyházy urat állítsam olvasóim elébe,
 2 1 |             a nagyságos teins fõbíró urat - sóhajta fel a szerencsétlen,
 3 5 |          csendbiztos teins Nyúzó Pál urat látá maga elõtt, s az egész
 4 8 |            valamelyik Kislaky Bálint urat meglátogatná, s a kaputlan
 5 9 |          célirányos volna a tisztelt urat e jeles munka fölolvasására
 6 11|        halvány arcán mindenki Jánosy urat, a megye egyik fõtáblabíráját
 7 11|              fogadni az excellenciás urat. Tiszaréten is mindig mozsaraznak,
 8 17|            késõbben jött, s a doktor urat borotválkozva találván,
 9 22|              istenért, kérem a teins urat, ne hagyja magát konfundáltatni,
10 22|          kérdezett -, talán Tengelyi urat nem találta, és tudta, hogy
11 22|            akadályozhatja Macskaházy urat, hogy ezen védelmére szükséges
12 27| megfosztattam, és...~- Kérem a teins urat - szakítá félbe a szólót,
13 27|           szintúgy szeretné Tengelyi urat most, mint egykor, mikor
14 30|             járásunkat, hogy a teins urat bírjuk; de ezek a zsidók
15 30|              tekintetes fõszolgabíró urat - rimánkodott - és a tekintetes
16 30|               és a tekintetes esküdt urat és a szakács urat is, aki
17 30|             esküdt urat és a szakács urat is, aki engem régen ismer...~-
18 30|           miért ölted meg a fiskális urat?~- Nem öltem meg biz én -
19 30|         ágyhoz vezettem s a fiskális urat kérdeztem: ez gyilkolta-e
20 30|             bizonyos hogy a fiskális urat csak az az átkozott zsidó
21 30|                 Ismerte-e Macskaházy urat? Mióta? Látta-e már a zsidót
22 30|               mikor nevezte Tengelyi urat? miért nevezte? és itt én
23 30|             ember, mint én, oly erõs urat, mint Macskaházy, hogy is
24 30|             volt-e? és ha a fiskális urat én öltem volna meg a késsel,
25 30|       írásokat kért vissza. Tengelyi urat is hallottam egypárszor
26 30|       lehetetlen!~- De kérem a teins urat - szólt Nyúzó, ujjain elõszámítva
27 31|            fogja gyõzni még a fõbíró urat is, hogy csalódott. - S
28 32|            magam kértem meg Tengelyi urat, hogy ügyét reám bízza.~-
29 33|           bor! Isten tartsa Völgyesy urat s a nemzetes urat is. Ha
30 33|           Völgyesy urat s a nemzetes urat is. Ha mindennap ily bort
31 33|         felett sóhajtozik. Holnap az urat külön szobába teszik, s
32 35|        sokakat említhetnék; Zászlósy urat, ki mióta a diáknyelv divatból
33 35|           dobog.~- Hát kérem a teins urat - mondá az öreg huszár az
34 37|          szóltak. Soha a tiszteletes urat oly meglepett képpel nem
35 38|           megszabadíthatnám Tengelyi urat, tenném; de, hogy Júdássá