Fejezet

 1 1 |           Tengelyinek igaza nincsen - hallgatott.~A vadászatnak vége levén,
 2 3 |           maradjon valamivel hátrább, hallgatott, s minden verés, botlás
 3 4 |             minden mozdulatát. Minden hallgatott, csak a katonák hahotája
 4 5 |            Viola fokosára támaszkodva hallgatott, szobornak vélnéd, ha néha
 5 5 |             bajait. A szobában minden hallgatott, s Viola benézve, sokáig
 6 7 |            jellemzõ tulajdona, inkább hallgatott.~Van, mint mondják, az egyenruhában
 7 12|        megnyerték volna; itt a jegyzõ hallgatott.~- Ne vegye kíváncsiságnak
 8 12| gyõzelmeinkért?~Marosvölgyi egy ideig hallgatott.~- Higgye el ön - szólt
 9 14|            környezik, vigyázó volt, s hallgatott.~- Ellenem csak nem gyanakszik -
10 14|              tegezve, kérlek...~Vilma hallgatott, kezei remegtek.~- Nem vagy-e
11 16|               gerjesztett, pillanatig hallgatott, végre elfojtott hangon
12 16|              szemeit kezeivel takarva hallgatott -, egészen úgy történt,
13 16|              Erzsébet elhalványult, s hallgatott.~- Erzsébet! - kérdé még
14 16|            szörnyû kifejezésén, ismét hallgatott, s Vándory zavarodva szavakat
15 17|      teljesítené, lányokhoz jár.~Ákos hallgatott, de arcai égtek. - Nincs
16 20|             bánni.~A kunyhóban minden hallgatott.~- Elõre, legények, törjétek
17 20|             nála nélkül?~A gyülekezet hallgatott, a hajdúknak egyike a szerencsére
18 20|     ellentállt. Viola nyugodt vala, s hallgatott. Meg volt gyõzõdve, hogy
19 22|              helyzetet, s felsóhajtva hallgatott, a törvényszék pedig a rabot
20 24|           vére, de erõt vett magán, s hallgatott.~- És gyermekeid? hát, ha
21 24|             az úri udvar körül minden hallgatott, s csak a kutyák, melyek
22 24|             kamarájában szinte minden hallgatott, s az ajtó elébe állított
23 24|       Átgondolá, mi lehetne, ha jogot hallgatott volna... Alispán, ki tudja,
24 27|              legnagyobb meglepetéssel hallgatott el, midõn Erzsébet, egyszerre
25 31|            meglepetését, s egy percig hallgatott.~- Ne méltóztassék megzavarodni
26 31|               engedelmet adtál?~Vilma hallgatott, a szegény leány egész testén
27 31|           alatt szemeit éghez emelve, hallgatott, de arcának kifejezése mutatá,
28 34|        Vándory nyugodtan. ~Az alispán hallgatott.~- Ki oka - folytatá Vándory
29 35|            takarva szemeit, egy ideig hallgatott.~- Mit akar, hogy tegyek? -
30 36|            közepette, ha minden egyéb hallgatott, az õr a rabok imádságát
31 36|          Vándory.~A zsidó rövid ideig hallgatott. - Miért ne mondjam - szólt
32 36|            akartál?~A zsidó egy ideig hallgatott.~- Tengelyi a tiszteletes
33 36|           komolyan.~A zsidó egy ideig hallgatott. - Legyen, mint a tiszteletes
34 38|               s elmerülve fájdalmában hallgatott.~- Látod-e - szólt megnyugtatva
35 38|            fohásszal.~Viola egy ideig hallgatott; arcain leírhatlan fájdalom