Fejezet

 1 7 |             nemesi szabadság védelme gyenge erejének egész használatát
 2 10|      egymáshoz, melyet érezni csak a gyenge hölgykebel képes, de mely
 3 12|        szabadságunkat megtartsa, oly gyenge volna, hogy vele, ha akarjuk,
 4 14|              mindamellett? s mit én, gyenge asszony tettem, azt Ákos
 5 16|         szólt Zsuzsi sóhajtván -, én gyenge ember vagyok, s tudja-e
 6 17|            aleopathákat, mert õ maga gyenge orvosságaival talán még
 7 18|              érzé, hogy célját jelen gyenge állapotában a nap leszállta
 8 20|      kiáltozásaira a kocsis lovainak gyenge ügetését lépésre változtatá.
 9 20|           távolabb s távolabb, míg a gyenge nesz eltûnt, s a fák ismét
10 20|      természetre bízatott, biztosabb gyenge tövén, mint boldogságunk,
11 20|            az asztalra állítva, csak gyenge világot terjeszte. Az ajtó
12 20|     megtehesse: a kunyhóból nyögés s gyenge jajgatások hallatszottak. -
13 21|             a kiégett falak felett - gyenge bizonytalan világot terjesztett
14 21|        Violáné azonban nem vala azon gyenge érzékeny teremtéseknek egyike,
15 22|            tehetett volna. Alacsony, gyenge termete, kissé púpos háta
16 22|              mégis lógott.~- Én csak gyenge, tudatlan asszony vagyok -
17 22|                Denique, ha a praeses gyenge - jegyzé meg Sóskuty.~-
18 23|          engedd meg õszinteségemet - gyenge, s ez az, mi szívének nemes
19 26|              melyet apjok elfoglalni gyenge. Mi közöm nekem e gyermekekhez?
20 28|              a kétségbeesés erõt ada gyenge kezeinek, midõn a fényes
21 29|            között a jegyzõ figyelmét gyenge kocogás vonta magára, mely
22 30|             én öltem meg; azután ily gyenge ember, mint én, oly erõs
23 32|         politikus különcök... kiknek gyenge fejökbe nem fér, hogy minden
24 33|            atyafi - szólt egy rekedt gyenge hang -, itt ez átkozott
25 33|            egy gyermek ült; legalább gyenge tagjai s vékony gyermeki
26 34|          kínok tölték el.~Réty, mint gyenge emberek közönségesen, azt,
27 36|     tiszteletes uram - mondá a zsidó gyenge hangon, melyet néha könnyek
28 37|        erõvel az ajtónak rohantak, a gyenge zár engedett.~A cél, miért
29 38| jótulajdonaik emlékét tartjuk meg, s gyenge emberi természetünk úgy
30 38|               Kisebb gyermeke mindig gyenge s beteges volt. - Miként
31 38|        leveretni nem hagyja magát. A gyenge kéz, melynél gyermekét vezeti,
32 39|              nap végsugárai csak még gyenge világot terjesztének a láthatáron,
33 39|           folt s nem messze tõle egy gyenge pásztortûz vala minden,
34 39|             ki azalatt magához jött, gyenge hangon -, jó, hogy itt van,
35 39|                 Bátyám - szólt Viola gyenge hangon, midõn szemeit a