Fejezet

 1 1 |            Tengelyi mellett ülve, míg amaz a tokaji hegy kékellõ csúcsára
 2 1 |               részt vettek a vitában, amaz, mert amint mondá, e tárgy
 3 1 |         láttuk, teins uram - viszonzá amaz -, alig indítottuk meg lovainkat -
 4 2 |        szoríták egymást karjaik közé, amaz fájdalomnak, ez örömnek
 5 3 |         látszék, kevés sikerrel, mert amaz nyughatatlanul rázá fejét
 6 3 |               mind szép és jó - szóla amaz, ki észrevevé, hogy a csata
 7 3 |            elindult.~Rétyné s Etelka, amaz aggodalmak közt, ez Macskaházy
 8 14|        szeretném - válaszolt suttogva amaz -, ha a teins asszony egyszer
 9 17|          kebellel.~- Vilma - folytatá amaz - csinos leány, s ti, fiatal
10 19|        tölteni szívünket, még mielõtt amaz arcainkon lepergett; s Nyúzónak
11 20|              az úr és paraszt között. Amaz nagy, magos, csupa vánkos,
12 22|          ostobán kérdez kend - felelt amaz -, arra, hogy valaki felakasztassa
13 22|              hangon, melynek hallásán amaz, ki éppen szomszédjának
14 22|        egészen más dolgokról szólnak, amaz a rablásról magáról, ez
15 22|       figyelmetessé tegyem - folytatá amaz.~- A teins törvényszéknek
16 24|              a kamarához siettek, míg amaz elbámulva az ügyész szemtelenségén,
17 26|            Bizonyosan nem - válaszolt amaz, meghökkenve a hangon, melyen
18 28|             áll.~- Akárki - válaszolt amaz szárazon -, de ha életedet
19 28|            nem tudom - vágott szavába amaz, ki szóvitára alkalmat találva
20 30|            rosszul érzi-e magát? Mire amaz csak azt kérdé: vajon a
21 30|        alispánra, mind nejére tettek. Amaz egyre rázta fejét, s mondá:
22 31|            megveretett, hogy példáján amaz lássa, mit érdemlett volna
23 31|           jöttek a házhoz - válaszolt amaz, még mindig az elõbbi hangon.~-
24 31|           semmit, kedvesem - folytatá amaz biztató hangon -, lám, te
25 33|          gyereket nem láttam - felelt amaz. - Órákig rimánkodott, csakhogy
26 33|          Köszönöm alássan - válaszolt amaz -, jóllaktam. Ma este a
27 35|                õt a pályától - melyen amaz járt - vissza nem ijesztik,
28 35|              Felgerjedve? - válaszolt amaz keserûen - képzelje magát
29 36|         csillag-e, vagy az olajlámpa? Amaz tisztábban ragyog, öröklõ
30 36|               lövelli reánk sugarait, amaz magasan áll; de az olajlámpát
31 36|                  Nem, nem - válaszolt amaz -, most mindjárt, vagy soha.
32 37|            papolt neki valamit, mibõl amaz egy szót sem értett, s most
33 37|              nem hallgatóztam - mondá amaz -, ha akartam is volna,
34 37|           nagyságos asszonyom - szólt amaz -, úgyis a nyomorult nem
35 37| Fenyegetõddzél másnak - szakítá félbe amaz -, reám ígéreted s fenyegetéseid