Fejezet

 1 1 |       félj, majd eszedbe juttatom neked is, ha tagadni akarnád.~-
 2 5 |           s ha rád ismer, végünk, neked futni kell, ameddig lábaid
 3 5 |           hogy levelemet átadjam; neked minden perc, melyet itt
 4 5 |         vétett ez áldott teremtés neked, hogy õt is üldöznöd kell?~-
 5 7 |       serkenthetném: ki volna, ki neked, nagy férfiú, ennyi tiszta
 6 8 |       mondhatá: „hallod, fiam, ez neked szól”, nem magyarázhatá
 7 13|            tudjuk; de isten neki, neked csalnod kell, zsidó természeted.
 8 16|          valami olyat mondott, mi neked rosszul esik, gondold: jóltevõd
 9 16| szolgálatára máskor, majd adok én neked káromkodni, majd adok mondani,
10 18|          lelökött -, majd adok én neked kocsmában mulatozni.~S a
11 19|         ha járásában tartózkodol, neked szent hely, melyet így kellene
12 20|           csak csüggök éltemen.~- Neked könnyû - sóhajta a fõbíró -,
13 20|          parancsolta senki?~- Hát neked ki parancsolta? - mormogott
14 20|   egyikének kezébõl ragadva. - Ez neked való, Viola - s ezzel fegyverét
15 22|       mikor boldogult férjed élt. Neked nem volt hóhérra szükség,
16 22|          a drágalátos virágot, ki neked ily híreket hoz, hacsak
17 22|           nekem más mondta.~- Azt neked ördögöd súgta meg, menkõ
18 22|   Macskaházy -, de az a másik, ki neked hírt adott, nem tehetett-e
19 25|         múlva lelépek, s helyemet neked adom által. Ismered helyzetemet,
20 25|        fényes hintója mellett; de neked vagyon kell, fiam, ha emelkedni
21 28|       torkát megragadta.~- Volt-e neked, mikor Zsuzsi koldult? mikor
22 30|           a kályhalyukban voltál? Neked mindent hallani kellett,
23 30|          mindent hallani kellett, neked a gyilkost ismerni kell.~-
24 33|           zsidót megölték.~- Majd neked - szólt köhögve az öreg -,
25 33|          embernek.~- No, ne félj, neked is lesz részed benne - mondá
26 34|     meggyõzõdtem, hogy használása neked káros lehet. Testvéred vagyok,
27 34|    valamit kérjek, minek megadása neked kellemetlen volna, éppoly
28 34|    fogalma szerint sokat áldoztam neked. Nevet, melyre magad is
29 34|       minden vagyonát, úgy életét neked áldozta volna s áldozná,
30 36|              áldjad istenedet, ki neked idõt s erõt adott, hogy
31 37|            szólt Rétyné - ki hisz neked, ha ellenem vádakat emelsz?~-
32 38|   istennek, feleséged még megvan. Neked még tíz gyermeked lehet.
33 38|         Öcsém, én csak azt mondom neked, bolond lennél, ha a tekintetes
34 39|       állt -, miért kellett éppen neked ily sorsra jutnod? Szomszédok