Fejezet

 1 1 |     Vándory redõs vonásai közt, csakhogy mindez az ifjú sima arcokon
 2 2 |      reményeit végsõ leheltéig, csakhogy azok most egy más, szebb
 3 10|        alapszik jóhiszemünkön - csakhogy, midõn egy közmondássá vált
 4 10|        taval a harmadik faluban csakhogy széjjel nem téptek, azóta
 5 15|      szólt Sóskuty közbevágva - csakhogy nem akar, de tud?~- Dehogy
 6 17|       szólt a huszár jókedvûen, csakhogy valami beszélgetés kezdõdött -
 7 18|     elõtt, ki földünkre szállt, csakhogy az emberi szenvedéseket
 8 19|          A másik tovább danolt, csakhogy szava hangosabbá lõn.~-
 9 20|        hallgatva tovább mentek, csakhogy a köd, úgy látszott, még
10 20|   mûvészi forma mélyébe elássa, csakhogy valamiképp csorbát ne szenvedjen;
11 22|     fogadjon, eretnekségben él, csakhogy házi csendjét feltartsa,
12 22|         mondá megvetéssel -, de csakhogy ez ember maga hazugságainak
13 22|        távol vala szándékaitól, csakhogy nem gondolta meg, hogy a
14 22|        örök fogsággal, ha kell, csakhogy életben maradjon. Talán
15 24|     kapott legjobb barátjaival, csakhogy józanságát senki kétségbe
16 25|       mint más betegségeinknél, csakhogy itt is a gyógyulás sokszor
17 25| feláldozni egész boldogságomat, csakhogy apámnak fájdalmat ne okozzak;
18 30| szükséges felvilágosításokat.~- Csakhogy elszökött - szólalt fel
19 30|     türelmetlenül - ez asszony, csakhogy szólhasson, halálos ítélet
20 30|        vele tökéletesen értett, csakhogy valami különöst mondva magát
21 31|     zsiványokat eleséggel tart, csakhogy nyájait ne bántsák; de hisz
22 32|      valamennyien kártyázzanak, csakhogy az idegen meggyõzõdjék,
23 33|    jónak látja, hozzon akármit, csakhogy rabtársai által békében
24 33|    elõbbi rekedt nevetés közt - csakhogy kis Imrécskémet itt minden
25 33|     amaz. - Órákig rimánkodott, csakhogy kovám- s acélomat adjam
26 33|     leveszik rólam, nem kell-e, csakhogy mindennapi kenyeremet szerezzem,
27 34|  lépcsõrõl lépcsõre mászhatnak, csakhogy mindig oly embereket találjanak
28 35|        nem maradt hatás nélkül, csakhogy e hatás, mint szilárdabb
29 37|   kezébe veszi elõtte kalapját, csakhogy valahogy le ne fújja fejérõl.~
30 37|         szüksége lesz reám. No, csakhogy az igazság süljön ki végre.
31 38|          nem bánom, akármeddig, csakhogy István gulyás öccse sohasem
32 38|      töltik el, víg s mosolygó, csakhogy kedvesének nehány derült
33 38|        a ruha nem is oly rossz, csakhogy oly embernek, ki, mint én,
34 38|  feladtam volna magamat önként, csakhogy a kínoktól megszabaduljak,