Fejezet

 1 2 |              az ti. ki utána alispán, ügyész, vagy jegyzõ akarna lenni:
 2 9 |              szobában nehány uradalmi ügyész járt alázatosan körül, s
 3 9 |              folyosóra mentek, míg az ügyész, ki a sok munkában szinte
 4 20|        feleségem s négy gyermekem.~Az ügyész, ki, midõn eszébe jutott,
 5 22|             beszélni akarva, a fiatal ügyész által intetett, miként a
 6 22|       mutatkozott helyesnek.~A fiatal ügyész, mihelyt szóhoz jöhetett,
 7 22|           célozva - válaszolt az ifjú ügyész, szemeit Sóskutyra függesztve,
 8 22|                folytatá gúnyolódva az ügyész -, nem mondta senkinek,
 9 22|               Tiszaréten nem volt.~Az ügyész behivatá Liptáknét, felolvastatá
10 22|             Valóban kár - folytatá az ügyész -, igen szeretném ismerni
11 22|           lehetne vezetni? - szóla az ügyész az elnökhöz fordulva; mire
12 22|     kötelességét mint bíró - mondá az ügyész -, én ismerem a magamét;
13 22|            maradnak el, s így az ifjú ügyész, valahányszor társaságba
14 22| környülállások? - szólt közbe az ifjú ügyész.~- Szörnyû tudatlanság! -
15 22|               ki.~A lárma elnyomta az ügyész szavát. - Én mindent el
16 22|          Nincs szavazatom - felelt az ügyész sóhajtva -, nem lehetek
17 22|              lehetõségig nyugodtan az ügyész - mindegy; ha a teins úr
18 24|              perc, melyben az ildomos ügyész a leütésnek legnagyobb veszélyében
19 24|        siettek, míg amaz elbámulva az ügyész szemtelenségén, remegve
20 25|           figyelmét felgerjeszték. Az ügyész azalatt hihetõképp gyertyát
21 27|                szóla nekimelegülve az ügyész -, semmi háladatosság. Nincs
22 27|         Erzsébet asszonyom - szólt az ügyész, hangját érzékennyé változtatva -,
23 28|            órához közelgett, mikor az ügyész e munkát bevégzé, s a levelek
24 28|                  De kérlek - szólt az ügyész rimánkodva -, csak az mondd,
25 29|             lehete kétségben, hogy az ügyész e szerencsétlen által gyilkoltatott
26 30|            míg az alispánt s nejét az ügyész szobájába követé, honnan
27 30|               bizonyíttatott, hogy az ügyész meggyilkoltatása elõtti
28 31|              inkább, mint az, hogy az ügyész szobájában oly irományok
29 32|              felmentettek; s a fiatal ügyész védettje részére azt követelé,
30 32|          vasra veretjük. - S a fiatal ügyész azért csakugyan jobbnak
31 32|            éreztetni fogják velem.~Az ügyész mondá, hogy ez embertelen
32 35|      Aspernnál.~Völgyesy, mint megyei ügyész, ismeré a szoros összeköttetést,
33 35|              bizodalma volt; végre az ügyész, barátjának kezét szorítva,