Fejezet

 1 2 | háziboldogságot. Erzsébet meghalt; s a szív, melyben egykor annyi szerencse
 2 2 |      anyátlanul állni e világon; hol a szív mindig szerelmet kér, s
 3 2 |                illatát, úgy e gyermeki szív a boldogságot, mellyel csordultig
 4 2 |               halálát elmondá, az apai szív örömében dagadozva áldá
 5 3 |             nem levén szüksége -, mily szív lakik nagysád keblében,
 6 6 |              elõítéletnek, hogy ész és szív ellentétben áll, mely nagyrészint
 7 7 |              játszi gyermekkort, hol a szív ártatlanságának magasztos
 8 10|             valóban szeretni csak erõs szív tud.~- Ákos másképp vélekedik
 9 11|          sóhajtott utánad, most minden szív örömében dobog látásodon.~
10 12|             támadtatik meg, elég, ha a szív kissé megkeményedett, elég,
11 14|            visszhangja szólal fel, s a szív, melyet boldogsággal töltöttetek,
12 14|              hatalom nincs, mely, ha a szív ellentmond, feltarthatná
13 14|               között? S Vilmának egész szív kell, hogy magát boldognak
14 14|                veled másképp szólni, a szív nem ismer más címet. Lám
15 16|             felesége voltam. Ily nemes szív, mint az övé, nincs több
16 16|        Erzsébet sóhajtva - az asszonyi szív oly különös, s a tövisek,
17 17|               hallgatják szavainkat, a szív minden szeretete mellett
18 18|                világításában látunk, a szív akaratlanul szomorú sejdítésekkel
19 25|   változataiban állnak, hogy az emberi szív ingatag, s idõvel minden
20 25|              mit örvendeni rajta, ha a szív sebével egyszersmind érzékenységét
21 25|               egész boldogságunkat egy szív szeretetébe helyhezve, magunkat
22 26|      elvesztették - meglehet; asszonyi szív mindig változékony; elõttem
23 27|              imád õ? Nincs érzékenyebb szív a világon!... de lássa,
24 32|       kényteleníttetünk elhagyni!... A szív, mely a múltat s jövõt mindig
25 34|              lelkemet kielégíték; de a szív hamar megszokja a szerencsét,
26 34|              egyikéhez jutott õ, hol a szív, tovább nem viselhetve terhét,
27 35|        gyengeség, melynek kútforrása a szív, erõvé válik, mihelyt nem
28 36|         rejtélyeket nyújt - de vajon a szív feltalálhatja-e nélküle
29 36|               körülöttetek, melyekre a szív megindul s az ész hasztalan
30 36|          fejlõdik, mintegy visszhang a szív, azon hangon felel, melyen
31 36|               nyájasan közelített, s a szív, melyet az élet csak gyûlölni
32 38|             napok jöhetnek ismét, de a szív örökre terméketlenné vált -
33 39|              határtalan, mint õ, hol a szív szabadabban dobog s szemünk