Fejezet

 1 2 |      tõle ismerni tanult s mely mélyen érdeklé a fogékony gyermeket,
 2 5 |     gyermekeim! - szóla emez, s mélyen fölsóhajtva néze az apadó
 3 12|          s kevés perccel utána, mélyen meghajtva magát, Tengelyi
 4 12|       valaki szólni hallá -, én mélyen tisztelem az érzeményeket,
 5 16|    asszony arcain látható vala, mélyen hatottak a jelenlevõkre,
 6 17|     orvos, sem Kálmán, ki magát mélyen meghajtá, nem méltattak
 7 20|         második zökkenéssel oly mélyen beütõdött szájába, hogy
 8 20|        hátán az egész idõ alatt mélyen alszik, s mi azon meggyõzõdéssel
 9 22|    midõn a törvényszék tagjai a mélyen hajlongó tiszttartó által
10 22|      nyugtalanul körültekintve, mélyen arcára vont kalapjával éppen
11 22|        való utasítása, legalább mélyen tisztelt elnökünk által,
12 22|   kívánata - válaszolt Völgyesy mélyen meghatva, s miután a kapunál
13 24|         külsõ õrökkel, kik mind mélyen aludtak, azalatt Petivel
14 25|   elõadásában ezen ponthoz ért, mélyen sóhajtva szemeit törlé.
15 25|   érzéketlen, s fiának e szavai mélyen hatottak szívére; de õ életének
16 25|       gyõztek meg, de kire azok mélyen hatottak, mert látá a megindulást,
17 30|        Az alispán s fõképp neje mélyen meghatva látszának.~- Szörnyûség! -
18 31|        szegényeknek apjok.~Réty mélyen meghatva állt ott az egész
19 31|          Tengelyi! - mondá Réty mélyen meghatva - ne legyen igazságtalan
20 31|       akarom tölteni. - S ezzel mélyen meghajtva magát, Tengelyi,
21 31|     sokáig utána nézett, azután mélyen felsóhajtva a házat elhagyá.~ ~
22 32| romláshoz.~Tengelyi e szavaknál mélyen felsóhajtott; de Vilma nyugodtabbnak
23 33|  fejérõl lelógó ritka ezüsthaj, mélyen beesett szemei s halántékai,
24 34|     vagy kitüntetést tûzött ki, mélyen érzi iparkodásainak haszontalanságát.
25 34|        tárgy iránt nyilatkozik, mélyen átgondolt tervbõl ered,
26 34|      fölött - válaszolt Vándory mélyen meghatva a fájdalom által,
27 34|     mellyel e szavak mondattak, mélyen hatott Vándoryra. Azért
28 35|         e tisztelt férfit látá, mélyen fájt szívének, annyival
29 36|         barátom - mondá Vándory mélyen meghatva e jelenet által -,
30 38|       gyermek halála az anyának mélyen fájt, még inkább talán,
31 38|       rontom meg.~Az öreg János mélyen meg vala hatva Viola fájdalma
32 39|        Barátom! - mondá Vándory mélyen meghatva - talán nem is
33 39|    fáradtan elhallgatott: a nép mélyen meghatva állt ott, sok szemben