Fejezet

501 25|        kezekkel nyugodt tanúi vagyunk ez alávalóságnak, melyet talán
502 25|              viseltetett fiához, mind ez soha a tiszteletrõl, mellyel
503 25|              féljen, nem fogom leírni ez érzeményt, úgy látszik,
504 25|          szeretek úgy a világon, hogy ez érzemény általa viszonoztatik,
505 25|      gyakorolt, nagyobb vala, hogysem ez engedett volna; s minden,
506 25|     szalmafödél s kedvesünk szerelme, ez minden, mit igénylünk; ami
507 25|               szállt volna sírjába?~- Ez való lehet egyesekre, olyanokra
508 25|        gyengeségemet ne áruljam el... ez nem azon cél, mi után valaha
509 25|             le a százados nemesre, ha ez gyalog megy el fényes hintója
510 25|              gyõzheték meg fiát, mint ez apjának azt magyarázhatta
511 25|            szereté, s a hang, mellyel ez szólt, melegebb vala, semhogy
512 25|         megvetés vala látható, melyet ez asszony iránt, fõképp mióta
513 25|             soha! soha! sem õ, sem én ez õrültséghez meggyõzõdésünket
514 25|        házasságod elõtt ringyód volt!~Ez utolsó szavaknál, melyeket
515 25|               süté, megsajnálta volna ez asszonyt; s nem tudom, az
516 25|               levelet hozott, melyben ez vele tudatá, hogy e házat -
517 26|              az ifjú kezét... s midõn ez védelmére csak véghetlen
518 26|              át törzsét?... S nincs-e ez így emberekkel is, kikben
519 26|          fáradtam, miért adám magamat ez alávaló Macskaházy kezébe,
520 26|                    Minek hozza fel ön ez ígéretet? - vága szavába
521 26|              magamnak nagysád házánál ez ígért kegyes ajándékán kívül
522 26|              látni, hogy...~- De hisz ez az ígért inskripciónál háromszor
523 26|               csak hazudta.~- Ha csak ez az, mi nagysádat aggasztja -
524 26|    lehetõségig biztosítani igyekszik; ez aggodalmat el fogom oszlatni,
525 26|             igen kevés közöm, s másra ez irományok úgysem használhatók.~-
526 26|               Ákos határozatát tudom, ez írások teljesen közönyösek
527 26|           kezénél fogva -, szabja meg ez irományok árát.~- Hogy érti
528 26|               másik keserûen -, talán ez egyszer a számolás csalhatna.
529 26|              ragadtatni, s nagysádnak ez irományok megszerzésére
530 27|      melyekben szenvedélye kitört, de ez hasonló volt az éjhez, melyben
531 27|              tulajdoníttatott, Rétyné ez nap többször panaszkodván,
532 27|             nyugtalannak érzé magát. „Ez asszony - szólt magában,
533 27|            keresi... s miért ne volna ez lehetséges s pedig anélkül,
534 27|            van, mely egész családját, ez angyali Vilmácskánkat is
535 27|              bírunk, hogy valóban kár ez iránt csak egy szót is vesztenünk.~-
536 27|            mennyi ellenségeket csinál ez nekem... pedig isten látja
537 27|           Tengelyiné - ha valamit tud ez irományokról...~- De ugyan
538 27|               kérem, ne bosszulja meg ez ártatlanokon!~Erzsébet gyûlölte
539 27|        meggyõzõdés támada benne, hogy ez ember gyermekeinek hasznára
540 27|             vagy megtartani?... Igaz, ez is egy mód; néha adomány-
541 27|             is nemesít egyet-mást; de ez csak egy mód, s isten mentsen
542 27|               isten mentsen meg, hogy ez lenne a legközönségesebb.
543 27|         szokásnak szokták nevezni; de ez a dolgot nem fejezi ki,
544 27|         nemzetes asszony mondja, hogy ez rossz szokás, mert a föld
545 27|            asszonyom, semmi más, mint ez. Ha ez valami módon elmozdíttatik,
546 27|                semmi más, mint ez. Ha ez valami módon elmozdíttatik,
547 27|              neheztelésének csakugyan ez az oka: ez elmozdíthatatlan?
548 27|   neheztelésének csakugyan ez az oka: ez elmozdíthatatlan? Ákos maga
549 27|              neheztelõ hangon. - Hisz ez angyali teremtés szerencséje
550 27|               hintóban láthatja... de ez maga nem tesz még boldoggá
551 27|             szeretõi lennének... hisz ez a legnagyobb alávalóság!~-
552 27|           akart. Az érzemény, mellyel ez ildomos férfiú Vilma iránt
553 27|              terveit elõsegítheti; ha ez azonban nem sikerülne, Macskaházy
554 27|       meghagyásának tulajdoníta, noha ez egyszer, mint tudjuk, Macskaházy
555 27|              botjával utána rohant.~- Ez az ember még kezeim által
556 27|             nemegyszer mondák: miként ez alávaló nem is érdemli,
557 28|           ügyvédet meg akarta ölni, s ez csak futás által menekülhetett;
558 28|               ki is hitte volna, hogy ez asszony annyira fel fog
559 28|       õrizkedni fog, bármiként utálja ez asszonyt; miután nevét viseli,
560 28|               adom, biztosítva vagyok ez asszony bosszúja ellen is.
561 28|        bámulva csóválta fejét... Soha ez ajtóval baja nem volt, és
562 28|              Az ördög tudja, mi lelte ez ajtót” - szólt bosszankodva,
563 28|              ha nem adsz ki mindjárt, ez ágyból nem fogsz felkelni.~-
564 28|          hangon -, de kend nem tudja, ez irományok mily becsûek reám
565 28|               zsivány kezében találá.~Ez volt Macskaházynak veszte.
566 28|              A gyûlölség, mely keblét ez ember iránt tölté, kitõl
567 28|                szólt Macskaházyhoz -, ez volt?~Az ügyvéd fejét rázá,
568 28|        mutattam neki s kérdeztem: nem ez ölte-e meg? szörnyen rázta
569 29|         sötétben távozott.~- Mi lehet ez? - szólt a jegyzõ, midõn
570 29|          tenne... mily világot vethet ez reá, miután már az is, hogy
571 29|               nyomokat is meglátni... ez mind friss nyom... még a
572 29|          lépésnél körülfeccsent.~- És ez mi itt? - mondá a kocsis
573 29|      gyilkosát üldözze, anélkül, hogy ez ildomos tanácsra hallgatna,
574 29|               hiszi, hogy a fiskálist ez ölte meg? - vágott szavába
575 30|             tett, s képzelhetni, hogy ez nem kissé nevelé a viták
576 30|               úr - szólt végre Nyúzó, ez érdemdús férfihoz fordulva,
577 30|             nem gondoltam volna, hogy ez a zsidó ilyenre vetemedék;
578 30|          paralelvonalt képezzenek; ha ez fejét felemeli és hátraveti
579 30|   keresztényeket kezdik mancipálni, s ez, mint tudva van, eredményre
580 30|              fiskális urat kérdeztem: ez gyilkolta-e meg? õ fejét
581 30|            rázta fejét.~- Alkalmasint ez lesz - szólt most Kenyházy -,
582 30|           szóla Nyúzó, ki most szinte ez asszony különös magaviseletére
583 30|           minek elkerülésére mindjárt ez intés után megjegyzé, hogy
584 30|               nem kis hivatása van -, ez egy vallomás után parentációját
585 30|              midõn elõre mondta, hogy ez asszony kikérdezése haszontalan?~-
586 30|           felelve: igaz-e, hogy mikor ez átkozott zsidót szakács
587 30|        elbámulva; majdnem egyszerre - ez különös!~- Miként is hallgatnak
588 30|               szakács türelmetlenül - ez asszony, csakhogy szólhasson,
589 30|          vezették, s azt kérdék tõle: ez ölte-e meg? - vágott szavába
590 30|               némi ok csak van, midõn ez az asszony s még két tanú
591 30|               nótáriust nevezte?~- És ez teljesen igaz - válaszolt
592 30|          éreztem magamat, mint ma is, ez az egész.~A fõbíró s esküdt
593 30|                Lelkem - mondá Réty -, ez nem bizonyít semmit. Fájdalom,
594 30|           valamit feltenni nem lehet; ez egyszerre megnyugodva látszott,
595 30|              olvasott, kezébe vevé -, ez Tengelyi írása; de miként
596 30|             írása; de miként jöhetett ez ide?~- Már ami engem illet -
597 30|            nem raboltattak-e el mégis ez irományok - vagy maga Tengelyi,
598 30|               tartom, többet üldöztük ez embert, mint miért isten
599 30|        mindennek megvannak határai... Ez embert, ki egykor barátom
600 30|            büntetést von maga után... ez több, mint hogy nyugodtan
601 30|        moshatni ki akármily tentánál!~Ez okoskodás, az esküdtet s
602 30|             akaratlanul felsóhajta: - Ez Tengelyi úr botja! - A révész
603 30|            kocsishoz fordulva -, hogy ez ugyanazon bot, melyet tegnap
604 30|               bizonyító erõvel.~- Már ez sok! - szólt Rétyné éles
605 30|              borzadás tölté el, midõn ez asszony lelkét egész meztelenségében
606 30|       szigorúságát... én magam leszek ez egyszer pártolója!” És az
607 31|          elment Vándoryhoz, hogy tõle ez új szerencsétlenségében
608 31|                én nem erre születtem! Ez esetben pedig nem is volnék
609 31|    nemesemberek, parasztnál, mint én, ez más!~- Miként gondolhatsz
610 31|           vagyok meggyõzõdve errõl.~- Ez az, miben csalódol - szólt
611 31|    felgerjedve. - Réty, mint Nyúzó, s ez, mint a többiek; ha az egész
612 31|        érzenék lekötelezve magokat; s ez az, mi, ha eszembe jut,
613 31|               mi, kiknek lelke, midõn ez óriási hazugságot, mely
614 31|           készületlenül találta õt. - Ez sok! - mondá, s hangja remegett -
615 31|      Macskaházyról szólva mondá: hogy ez ember még kezei által fog
616 31|               magát igazolnia kell, s ez, meg vagyok gyõzõdve, Tengelyi
617 31|              fõképp ha Tengelyi úrnak ez igen rendkívüli és legalábbis
618 31|            birtokában gondolá. Már ha ez így van, Viola sorait véve...
619 31|           zsivány erõszakos módon fog ez irományokhoz jutni? Sõt -
620 31|             nem buzdíttatik... s hogy ez csak a jegyzõ úr lehetett,
621 31|           lehetett, világos, minthogy ez irományok megszerzése senki
622 31|          gonosztevõk tanyájává tegye. Ez súlyosabb eset - szólt esküdtjéhez
623 31|    találtatott meg, min természetesen ez emberek annyira elbámultak,
624 31|     szerencsétlenségén, s megengedte. Ez az egész; ne üdvezüljek,
625 31|               késõbb tudósítanál. Lám ez asszony itt - tevé hozzá,
626 31|                bizonyságot tett, hogy ez asszony igazat mondott. -
627 31|         Violát gonosztevõnek mondják, ez esetben neheztelni fog.~-
628 31|             tenné, nem lát.~Tengelyi, ez egész idõ alatt szemeit
629 31|          megkíván.~- Ha a teins úrnak ez vala szándéka - szólt Tengelyi
630 32|              el akarja titkolni, s ha ez nem lenne is, mi hozta mind
631 32|              én tevém!~- S éppen mert ez oka szerencsétlenségteknek -
632 32|       emlékeztetett, hogy talán éppen ez igazságtalan vád leend az
633 32|            mely õt adta apámnak, csak ez egy kérésemet teljesítse...
634 32|             gyûlölnek, pártját fogja? ez az, mi apámat, most, mint
635 32|  szenvedésekkel keríték be. Való képe ez sok közállománynak, hol,
636 32|         megtekintse; s noha a várnagy ez napon minden rabnak egy
637 32|              Taksony megye rabjaival: ez, magyarázhatatlan vakságában,
638 32|         tanácskozó helyül szolgálnak. Ez épületek, melyeket ha nem
639 32|            nagy ebédjeit tarthatja... Ez azon hely, hol a rendnek
640 32|         részemrõl, nem vonom kétségbe ez állítás valóságát. Természetünkben
641 32|                hogy a tapshoz, melyet ez élet színpadán találunk,
642 32|        tétetett kísérlet?~- Nem éppen ez - felelt az esküdt, ki az
643 32|          mondá Nyúzó jókedvûen, midõn ez intésnél esküdtjének levertségét
644 32|             támogatására számíthatok.~Ez utolsó szavak a fõügyészre
645 32|              van. Az is igaz, itt-ott ez épület düledezni kezd, úgyhogy
646 32|         belsejében... de végre gót, s ez a fõdolog, nemcsak regényíróra
647 32|        egy-egy külön börtönbe nyílik. Ez az egész. Sehol rémséges
648 32|              azonban nem hiszem, hogy ez maga Taksony megye rendeit
649 32|             rabok egészségi állapotja ez új, úgynevezett felsõ tömlöcben
650 32|            felakasztanák, ide zárják, ez az ok! Csak függne tõlem,
651 32|             minden rabjai közül talán ez iránt érze könyörületet. -
652 32|           ismerhette volna meg.~- Már ez jól van! - mondá James helybenhagyólag
653 32|        prison-disciplinák lelke, csak ez javíthatja meg a gonosztevõt.~-
654 32|               kell maradnia.~- De hát ez nem váratlan eset-e? - kérdé
655 32|        használja, s a kulcs nála van.~Ez utolsó ok, mint olvasóim
656 32|               fõképp ha hallaná, hogy ez egy nótárius kedvéért történik.~
657 32|          velem.~Az ügyész mondá, hogy ez embertelen bánásmód legfeljebb
658 32|             helyzetérõl értesíttetik, ez illetlen bánásnak azonnal
659 33|      közönséges udvariasságát. Miután ez érdemes tisztviselõ, ki
660 33|            szólt most a tömlöctartó - ez az úr jó becsületes ember.
661 33|             rekedt gyenge hang -, itt ez átkozott pincében elég hideg
662 33|              öreg lehet.~- Már mit ér ez az örökkévaló hallgatás? -
663 33|          megjárta, le fogják fejezni, ez egy kis baj!~- Minek szól
664 33|             akaratlanul Tengelyi, kit ez egész beszélgetés borzadással
665 33|            halálnak veszélye, mely õt ez egészségtelen helyen talán
666 33|          valakire függeszté, tûnt fel ez arc, melyre majdnem százados
667 33|             Egyike azon arcoknak vala ez, melyeket egyszer látva,
668 33|             érzelmeinek egész kincsét ez egy alávaló teremtésnek
669 33|             is borzadással tölthetik, ez azokhoz tartozik. Nem szükséges,
670 33|           keblöket nem hatotta által, ez érzeménynek utánzása túlságokhoz
671 33|       történetünk jutott, átvonultak.~Ez álmélkodásokból, melyekben,
672 33|            tevé hozzá, midõn ivott -, ez már bor! Isten tartsa Völgyesy
673 33|              a bor jobban esett, mint ez átkozott porvári kocsmárosoknál.
674 33|          kétségbe kellene esni.~- Hát ez nem a kend tömlöce? - kérdé
675 34|       szerencséjére szüleinek akarata ez alkalommal önkívánataival
676 34|           mellett becsületesebb, s ha ez nem volna is, sokkal gyávább
677 34|       Tengelyi tartatik a gyilkosnak, ez irományoknak ottléte azáltal
678 34|   valószínûbbé, mely az alispán ellen ez irományok elrablása iránt
679 34|          szigorú büntetésnek kitenni: ez a választás, mely számomra
680 34|            veszélynek s gyalázatnak - ez vala a helyzet, melyben
681 34|       helyzete eléggé megmagyarázhat, ez alkalommal azonban úgy látszott,
682 34|              elhagyám õt. Oh, Sámuel, ez fáj lelkemnek! s noha még
683 34|         haláltól s azt gondolva, hogy ez mindennek véget vet: nem
684 34|             nem örülhet létének, mely ez élet szûk határai közé szoríttatik.
685 34|              az idõ eljött, hol téged ez ígéretre emlékeztetlek.~
686 34|  háladatosságáról rebegett valamit.~- Ez háladatosságod? - kérdé
687 34|              kérdé Vándory keserûen - ez azon testvéri szeretet,
688 34|              magamat gazdagnak érzém? ez teljesítése azon nem kért,
689 34|             nõmmel közlöm, szavaimnak ez lesz következése?~- Szegény
690 34|              hogy minden befolyásomat ez alávalóság elpalástolására
691 34|            percig sem kételkedném. Én ez asszonyt ismerni s gyûlölni
692 35|             vezet! A sors az embertõl ez adományt megtagadta, s csak
693 35|             javára adatott, s melybõl ez intézetre nézve anyagi haszon
694 35|             idõk, hol szerettem is, s ez érzemény - mint sokszor -
695 35|         ügyesebb kezekre kell bíznom. Ez utódom Porvár magasabb társaságában
696 35|               Nem mindennapi szeretet ez, mely tolakodás által kedvesének
697 35|            ajándék vagy nagy ígéret - ez az, mi szerelmünknek nem
698 35|              kitõl származik; nincs-e ez így újabb arisztokráciánknál
699 35|           megtanulta, miként válhatik ez is jövedelmezõvé, legalább
700 35|            megyében, mint Tengelyi -, ez vala a közvélemény, s ennek
701 35|            legkellemetlenebb idõszaka ez; de miként ifjú testünk
702 35|   boldogabbnak nem érzé magát, mint õ ez egész idõ alatt. Etelka
703 35|      történetek által ismerni tanulta ez ifjú jellemének jobb oldalait. -
704 35|               néha valami jót tegyek, ez vala egyedüli kívánatom...
705 35|         meggyõzõdésemet áldozzam fel! Ez több, barátom, mint hogy
706 35|           elhalasztását kérem, mi más ez, mint világos elismerése
707 35|        lelkemet, mindent tennék, hogy ez átkozott tömlöcbõl megszabadítsam:
708 36|               nem nagy önmegtagadás-e ez? fõképp miután a taksonyi
709 36|            minden magyar tárgynak - s ez talán oka, miért választják
710 36|              nevelõ szolgált, s magát ez idõ alatt igen kitünteté,
711 36|                csak neveztetni magát, ez az egész mesterség. A vakondok,
712 36|        ajánlék. Magáról beszéltetni - ez a mód, mely által orvosok
713 36|              a közbizodalmat, melyben ez ildomos férfi Taksony és
714 36|          önmagánál inkább nem ismeri: ez a pillanat, hol az orvos
715 36|           rabok imádságát hallá, s ha ez elhangozott, ismét csend
716 36|       kezekkel a hajdúkáplár elõtt, s ez érzéketlen embernek szemei
717 36|      visszatérõt, de õ szabad lesz, s ez egy gondolat elfelejteté
718 36|     pillanatában fossza meg életétõl. Ez élet elõször kincs neki,
719 36|              jutottak e helyzetbe? De ez nem volt, nem lehete így.
720 36|               hetenként kétnapi böjt, ez a fogsági büntetésnek közönséges
721 36|   irgalmasabbak az emberek, kár, hogy ez irgalom akkor jó, mikor
722 36|              a vasrostélyt, mely õket ez eleven sírba zárá.~E szerencsétlenek
723 36|           jótulajdonok megmaradnak, s ez az, mi által a rabok javíthatása
724 36|             zárassék el, mely kívánat ez alkalommal annyival könnyebben
725 36|             kívül alig tartozott más: ez lõn a zsidónak börtöne,
726 36|           emlékek! hisz õ zsidó volt: ez élettörténete. Születve,
727 36|             gyûlöltetve, üldöztetve - ez az, mit a zsidó múltjában
728 36|              a zsidó múltjában talál, ez az, mirõl e rab emlékei
729 36|        haladni az erénynek ösvényén!? Ez a helyzet, melybe a zsidó
730 36|    tiszteletes úrért nem tennék, csak ez egyet ne kívánja tõlem.~-
731 36|              hogy hallgatni fogok, de ez asszony elhagyott nyomorúságomban,
732 36|            azonban meggyõzõdött, hogy ez egész vallomás Tengelyinek
733 37|               egész erejében fennáll. Ez nézetem szerint óriási csalódás.
734 37|                Azután valószínû, hogy ez esetben azok, kiknek javítása
735 37|        mellett a társaság fennállt, s ez kétségen kívül a fõdolog.~„
736 37|               kívül a fõdolog.~„Élni, ez fõcélja életünknek”: így
737 37|            német mondta: fogják rám - ez eszme nem a legrosszabb
738 37|        Fennállnak, hogy fennálljanak, ez legfõbb céljok; a gyermeknek
739 37|              meghonosítását igénylé - ez azonban csak egyedi nézetem,
740 37|            megrögzött állatkínzót, de ez felelet helyett csak káromkodik,
741 37|         állásában részesíteni kívánt. Ez utolsó párt a legközelebbi
742 37|      nyugtalanság tölté el.~„Mi lehet ez? - gondolta magában. - A
743 37|         nyugodtan, miért küldetett ki ez ma, mikor a lelkész betegével
744 37|            akármit, mint hogy magamat ez ember elõtt megalázzam!
745 37|             Nem - mondá elborzadva -, ez nem szükséges, ez nem lehet! -
746 37|       elborzadva -, ez nem szükséges, ez nem lehet! - S mintha futni
747 37|               közepén megállt - mióta ez iszonyú gondolat fejemben
748 37|             másvilágra küldhetem. Míg ez kezemben van, büntetõ ítéletet
749 37|              meghalni. Hátha nekem is ez lenne sorsom? hátha erõs
750 37|               menekvést maga elõtt, s ez egy ellen fellázadt egész
751 37|         maradt betegséged után hátra, ez is nemsokára elmúlik. Csak
752 37|         ecsetet nem találunk, s miket ez asszony most szenvedett,
753 38|           múlva csend s közönyösség - ez a dicsõség. Egy darab fekete
754 38|              kié legyen az örökség? - ez az, mi a bírt szeretetre
755 38|             múlt ki a világból. De mi ez az alispánné esetéhez képest?
756 38|            kerese világosságot, miben ez alkalommal Julis által,
757 38|            Réty bánatának azonban nem ez vala oka. Való szeretetet
758 38|            eredetét, melyeket magának ez alkalommal tett. Mindazon
759 38|          hányta szemére, s nem volt-e ez legalább részben igaz? Midõn
760 38|               kevesen kételkedtek: de ez a jegyzõ iránt létezõ gyanút
761 38|       elkövetett bûntettét megvallja. Ez volt a jegyzõ barátjai-
762 38|        megyéinek melyikében keressék? ez oly kérdés vala, melyre
763 38|             sem felelhetett. - Bizony ez a Viola átkozott gyerek -
764 38|             értem - szólt a másik, ki ez értelmezést nagy figyelemmel
765 38|             be így, s ámbár Csavargós ez életmódot megszokta, János
766 38|            Nem tudom, mennyire árthat ez a hónap jó hírének, legalább
767 38|               tudott semmit. Legalább ez vala elsõ felelete; késõbb
768 38|          bátyja derék legény volt, de ez haszontalan semmi ember,
769 38|              függne. - Miután azonban ez nem így van, az öreg János
770 38|         veszteni ijesztõ hatalmát. De ez nem történt.~Zsuzsinak nem
771 38|            egészen új életet kezdhet: ez vala évek óta egyedüli vágya,
772 38|            évek óta egyedüli vágya, s ez teljesült. Letérdepelt,
773 38|           bánatában vigasztalhatná? S ez történt.~Kisebb gyermeke
774 38|           isten csak azért küldé ránk ez új szerencsétlenséget, hogy
775 38|               megint paraszttá válik, ez a világ forgása; s végre
776 38|              a világ forgása; s végre ez a ruha nem is oly rossz,
777 38|               bezártak, kiszabadulni, ez nehezebb, s arra kell gondolnunk.
778 38|               Mit mondasz, nem lesz-e ez jobb?~- Nincsenek többé
779 38|          fiatalabb társára függeszté, ez szomorúan rázá fejét. -
780 38|               nem lesz zsivány többé? Ez volt az utolsó szó, mit
781 38|     gondolkoztam errõl, s látom, hogy ez természetes. Az embernek
782 38|          vezessen egyenesen Porvárra, ez legjobb, mit velem tehet.~
783 38|         okoknak helyességét, melyeket ez támogatására felhozott. -
784 39|         ispánnak parancsa szerint még ez éjjel el kell mennie, hogy
785 39|        gráciát, mint János mondta?” S ez utolsó gondolat a szerencsétlennek
786 39|            okát nem ismeré, de miután ez irományok utolsó elfogatása
787 39|       jellemét tapasztalásból ismeré, ez irományokat most is, ha
788 39|               jöttek ki a síkra. - Mi ez? - szólt Vándoryhoz, midõn
789 39|              részöket.~Ákos nem hallá ez embertelen kívánatot, s
790 39|               nem, magam fizetem meg.~Ez utolsó biztatás a fölemelt
791 39|          jöttek - vízért ment, de sem ez, sem Ákos s Vándory biztató
792 39|               véremmel lakoltam érte; ez isten parancsolatja. Hagyjatok
793 39|             kedves Kálmánja boldog, s ez a becsületes öregúrnak s
794 39|                jó hír s köztisztelet, ez felfogása szerint a voluptuosumokhoz,
795 39|              két elsõnek bõvében van. Ez elvnek helyes alkalmazása
796 39|              volnék meggyõzõdve, hogy ez állapotok megváltoztatása