Fejezet

 1 1 |                    külön, semmi által föl nem ért örömei is jutottak e földön.~
 2 2 |                  valamely öreg ember oly célt ért el, mely után soká fáradott,
 3 2 | tapasztalatlanságukban fontosaknak gondolnak, ért végre hõsünk Porvárra, Taksony
 4 4 |                      ennek alkotására még nem ért rá nemzetünk.~- Oh, akkor
 5 8 |          szomszédjához.~Mihelyt az ebéd véget ért, Kálmán maga után a kertbe
 6 8 |                 helyeslé, s mihelyt a pajtába ért s fél negyedig „halljuk”-
 7 8 |                       alatta csak oly valamit ért, mit önmagunk elbeszélni
 8 11|                  faluba jött, s már a kerthez ért; míg a kalap, mire mint
 9 14|                 életében szerencsétlenség nem ért, s ki magát ez órában oly
10 16|                     kezét -, tudod, veszteség ért engem is; mily tetemes az,
11 16|                      Jónás, kit e napon annyi ért, ki magát polgári állásában
12 17|                 késével nyúlt, nehéz fenyíték ért, nem rendelkezhetett-e a
13 17|              szebbeket láthatott volna.~- Mit ért kend hozzá - válaszolt a
14 18|                gyorsan hazafelé nyargalt. Így ért a kõfeszületig, mely a kislaki
15 20|                     õszkor e szerencsétlenség ért, nem haladhat oly hamar,
16 22|                      társaság Kislaky házához ért, Nyúzó s Macskaházy már
17 22|                       hogy az nem érdemetlent ért: Völgyesy, ki azok után,
18 24|                     eloltá gyertyáját, de mit ért? A számadások helyét most
19 24|                    mikor Viola már a padlásra ért, honnan egy percben Kálmánnál
20 25|                      elõadásában ezen ponthoz ért, mélyen sóhajtva szemeit
21 25|                       õ életének azon korához ért, melyben elveink, miket
22 26|                      minden kincseinél többét ért.~Annyival több aggodalmat
23 26|                   hitelre, mint tõkéje valaha ért, csak mivel az egész világ
24 29|                   keresztül a Tisza partjához ért. - Esõs novemberi éj vala,
25 29|                   hogy valakivel találkoznék, ért a helyre, mely neki Viola
26 29|                      a jegyzõkert kerítéséhez ért.~- Mi az ördög! - szólt
27 30|                 szakácsra vetett, mutatá, kit ért -, aki az embert, ha szólni
28 30|                asszony, ki mindent csak félig ért. Szintúgy vallott a kulcsár
29 31|                      ilyen törvényes dolgokat ért.~- Hisz látod, minden rendiben
30 35|                vesztett, mint az, amit el nem ért: tölti fájdalommal keblét.
31 38|                     kisdedén történt; de alig ért új házához, hova pár nappal
32 39|                    szenvedõre.~Midõn a dombra ért, honnan néhány hónap elõtt
33 39|                   midõn a sz.-vilmosi erdõhöz ért. Lova, melyrõl egész éjszaka