Fejezet

 1 2 |                     Jónás. A gyermek, mikor anyja meghalt, alig tölté be negyedik
 2 2 |                   szép vala. Égszínû szemei anyja szelíd tekintetével nézének
 3 2 |                    az elsõ napokban, melyek anyja halálát követték, tízszer
 4 2 |                   kiterjesztve kis karjait, anyja nevét rebegé álmai között,
 5 2 |                    boldogság, melyet egykor anyja ölén élvezett - csak mint
 6 4 |                engedni, hogy az ágy, melyen anyja fekszik, elvitessék, s õt
 7 4 |                 másikon egy hétéves fiú, ki anyja felé fordulva könnyek közt
 8 4 | szerencsétlenségüket. Már három napja, hogy anyja megbetegedett. Elsõ napokban
 9 5 |                   is, e csecsemõ, kinek még anyja sem kívánhat egyebet, mint
10 5 |                   el e világot, melyben, ha anyja mellétõl elvált, csak keserûség
11 6 |                 például, hogy apja alispán, anyja született bárókisasszony,
12 6 |                  nem lenne is így, ha apja, anyja, az egész falu vagy az egész
13 9 |                  Kálmán anyjának parancsol, anyja apjának, s ez az egész járásnak;
14 14|                   Vilma s fõképp a hölgynek anyja Ákos jöttében megegyezett,
15 14|              boldogabb szerelme által, mint anyja, ki, mint jó szülék közönségesen,
16 14|                 Bement Vilmához, ki azalatt anyja kérdései által az órára
17 14|                   megzavarhatná, de mihelyt anyja e szavainál eszébe jutott,
18 14|                 szólt Vilma az öreghez, míg anyja szobába ment -, nem mondhatom,
19 16|                  sincs, miért Ákos Vilmával anyja jelenlétében ne találkozhatnék;
20 17|                avandsírozott. Ott volt Ákos anyja temetésén, urával ment,
21 17|                     beszélget, miután apja, anyja s a többiek mind, kiket
22 17|                   legyen; miután tehát Ákos anyja meghalt, János s az úrfi
23 23|             kívánata Kálmán szülei s fõképp anyja által oly hévvel pártoltatott,
24 23|                       Én értem - vága közbe anyja, kinek szemei az egész idõ
25 23|                   Angyali teremtés! - szólt anyja, ki férjével együtt olvasá
26 23|               elment.~- Boldog fiú! - mondá anyja, szeretetteli tekintetet
27 31|                    kedvesét halványan, síró anyja mellett látá, nem fogom
28 34|                reményét hiúsítja meg; mikor anyja rimánkodott, s a férfiak
29 35|     földesasszonynak gyermeke, azalatt, míg anyja idegen kisdedek javára táncolt,
30 35|                 Éjszaka, ha észrevevé, hogy anyja alszik, néha órákig térden
31 35|                sokszor reggelig, de mikorra anyja felébredt, Vilma már letörülte
32 36|                családja nyomorúságát ossza, anyja ápoló karjai között feltartva,
33 38|                   nyugtalan életmód, melyre anyja az utolsó idõben kényszeríttetett