Fejezet

 1 2 | magánbeszélgetésben, amint mondá, szüntelen arra kéré, hogy Tengelyit
 2 4 |  asszonyok a beteg ágyához ültek, szüntelen szidá gyáva lágyságát, mely
 3 6 |    frigybe lép ellened s egy évig szüntelen rosszat mond rólad, Vilmát
 4 8 |       szívessége, Borbála asszony szüntelen kínálásai, sõt a pulykapecsenye
 5 8 |       melyet felsõbb osztályokkal szüntelen keres, csak a keserûséget
 6 8 |       bemutattassék, ki mindehhez szüntelen mosolygva, csak tökéletes
 7 9 |         nagy férfiú mellett áll s szüntelen beszél, vagy legalább idõrõl
 8 10|       bizonytalan tekintete, mely szüntelen forogva mindent föl látszott
 9 11|        akar, és a legnagyobb rész szüntelen félelemben él, nehogy más
10 12|         vállalt magára: mely vele szüntelen játszik, s valahányszor
11 17|      szerfölötti pontossága miatt szüntelen változott, ilyenkor mindig
12 17|         habár lassú léptekkel, de szüntelen haladni fog a pályán, melyet
13 20| bátorságot nem mutatott. Ez ember szüntelen kacagott a többiek gyávasága
14 22| kivétettek? Ha Nyúzó s Macskaházy szüntelen tagadják, hogy tõle valamit
15 22|        hogy elítéljék -, s szemei szüntelen az ajtón függtek, mely megett
16 24|         szerencsétlenség, melynek szüntelen fenyegetõ veszélye egész
17 26|      szerelem könnyen elfárad, ha szüntelen felemelkednie vagy leereszkednie
18 30|         szakácsné, mikor jöttünk, szüntelen fecsegett.~- A szakácsné
19 30|          különös magaviseletére s szüntelen fejrázására visszaemlékezett.~-
20 34|           el, s így az alispánnét szüntelen nemcsak arra emlékezteték,
21 34|       célokat tûzzön ki. A hiúság szüntelen kielégítés után vágyódik,
22 35|        átmenni e világon, fáradva szüntelen kis körömben, de csak erre
23 35|     órához, melynek minden kereke szüntelen forog, melynek lógonya ugyanazon
24 36|        emberek között él, csak ha szüntelen tolakodik s lármáz, emlékeztetheti
25 36|          lármáz, emlékeztetheti e szüntelen mozgó tömeget jelenlétére.~
26 36|       gonosztevõk között, kiket a szüntelen fenyegetõ veszély ájtatosakká
27 38| megfosztva láthatja magát? A jövõ szüntelen fenyegetve állt a szerencsétlen
28 38|          a veszélyrõl is, mely õt szüntelen környezé; hisz maga Damocles
29 38|          halál a legkínzóbb, azon szüntelen remegéshez képest, melyben
30 39|       semmije; s nem forgott-e az szüntelen veszélyben, ha emberek közé
31 39|       öreg barátját, ki út között szüntelen a felkelõ nap szépségérõl
32 39|           házak s utak mellé, s e szüntelen munkásság, melyben napjai